A magány mosolya most hangoskönyv formában is megjelent, öt óra alatt hallgatható meg az egész alkotás. A Kisfaludy Könyvtár rendezvénytermében az érdeklődők bevezetőként a családról szóló fejezetet hallgathatták meg, ezt követően jelent csak meg a művész, Markó Iván.

A könyv mintegy számadás, de környezeti inspiráció is szerepet játszott a megszületésében. A műben való elmélyedés folyamatában feltárulkoznak Markó Iván szeretteinek jellemvonásai, cselekedetei, akinek örökre emlékezetébe vésődött nagyapja zokogása a zsinagógában. A család életében a szeretet volt a kohézió, különös szeretettel szól édesanyjáról és nagyanyjáról, szülőanyja halála szívében el nem múló sebet ejtett.

Markó Iván művészi pályafutásának kiemelkedő állomása Győr: a Győri Balett megteremtése, a sikerek, az elismerések – ezért is sorolja a szívének legkedvesebb városok közé megyeszékhelyünket. Mesélt a külföldi sikereiről, arról, hogyan ismerkedett meg a Wagner házaspárral egy berlini rendezvény kapcsán, miként nyerte el tetszésüket, s ez hogyan alapozta meg együttműködésüket. Úgy tűnt, hogy a német művész meghívása elé akadály tornyosul, mert a tervezett nap előtt közvetlenül Szegeden, a Szegedi Ünnepi Játékok programja keretében szerepeltek.

Wagnerék szándékának határozottságát mi sem bizonyította jobban, mint hogy magánrepülőgépet küldtek, s így hidalták az elháríthatatlannak látszó nehézséget. Minden igényt kielégítő körülményeket biztosítottak számukra, külön épületet, a szükséges kellékekkel ellátva. Így került aztán Markó Iván Bayreuth-ba, s vált az Ünnepi Játékok részesévé, amely egy elhivatott művész számára pályája megkoronázásának tekinthető.

Indiában Ravi Shankar szitárművész vendége volt, itt szembesült egy koncert meghallgatásakor azzal a számára furcsa szokással, hogy gyér taps zárta a műsort. Ez azért volt döbbenetes neki, mert a sikerekben sütkérező társulatát a közönség eddig mindig fergeteges tapsviharral kényeztette. Aggódott társulata hangulatától, el akarta kerülni, hogy a szereplésükkor estlegesen elmaradó ovációt kudarcként éljék meg. Találékonysága segítette a megoldásban. Néhány mondatot az ottani nyelven tanult be, és így üdvözölte a közönséget. A hálás publikum tapsa ezúttal aztán végigkísérte a produkciót.

Elismerően szólt a Shankar-család vendéglátásáról. Abban a különleges kiváltságban is része volt, amely szerint a házigazda saját ételét osztja meg vendégével. Ezzel volt magyarázható, hogy a vendég tányérja üresen állt a megterített asztalon, s végül a házigazdától átrakott falatokkal telt meg. Az India-szerte elismert házigazda művész lányával egyetemben is fellép, ilyenkor hangszerjátékuk tükrözi az egymás gondolataiban való olvasást.

A műsor záróakkordjaként Markó Iván ízelítőt adott tánctudásából, a közönség megtapasztalhatta, hogy fotelban ülve, csupán fej és kézmozdulataival hogyan képes elvarázsolni őket.

Csiszár Antal
Fotók: Burián György (01., 06., 58-66.) és Molnár György,
a Győri Antológia Irodalmi és Művészeti Alkotó Közösség (GYAK) tagjai

Fotógaléria: Markó Iván: A magány mosolya

66 kép