Peter Howitt nem véletlenül kapott Európai Filmdíjat a legjobb forgatókönyvért. Nagyszerűen kihasználva a mozi adta lehetőségeket, a főszereplő életének kétféle változatát tárja elénk, melyeket egymással párhuzamosan követhetünk nyomon. A különleges, megkettőzött cselekmény érdekes és elgondolkodtató.

Helent egy baljóslatú napon kirúgják a munkahelyéről. Hazafelé indul. Az orra előtt megy el a metró. De mi lett volna, ha eléri? Rajtakapja a barátját a szeretőjével, vagy mindez rejtve marad előtte? És innentől láthatjuk azt, amit a saját életünkben soha, hogy mi lett volna, ha...

A rendező eltér a megszokott történetvezetéstől, könnyedén szőve a különböző életfonalak szálait, és ezzel alapvető kérdéseket vethet fel bennünk döntéseinkkel és sorsunkkal kapcsolatban. Az angol címről (Sliding Doors) eszünkbe juthat a mondás: ha egy ajtó becsukódik, kinyílik egy másik. Ez lehetne a film egyik üzenete. A másik pedig az, hogy vannak helyzetek, melyeket nem kerülhetünk el. Például a hűtlenséggel való szembesülést. Ha előbb-utóbb mindenképp eljön a csalódás Helen számára, akkor inkább az a fő probléma, hogy mi lesz a folytatás.

De mintha ez már kevésbé érdekelné az alkotókat. A hangsúly inkább a megkettőződésen van, addig már nem jutnak el, hogy igazi mélységet adjanak annak a résznek, ahol a két szál találkozik. Pedig innen következhetne a valódi tanulság.

Ha bezárul egy ajtó, az ember kénytelen változtatni. De nincs igazi változtatás, ha az ember belül nem fejlődik. Helennek elég erős jelekre van szüksége, hogy gyenge jellemű barátja hűtlenségét felismerje. Másrészt eltart egy darabig, amíg komolyan veszi az új lehetőséget, a felbukkanó kedves és vidám James (John Hannah) személyében.

Az érzelmek iskolája fájdalmas, gyakran nehéz tisztán látni, hogy mi is a lecke. De ha valaki képes tanulni, akkor előbb-utóbb ki tud lépni az ismétlődő helyzetekből, és tovább tud lépni. És talán egyszer az igazit is megtalálja...

A nő kétszer különleges film, érdemes megnézni azoknak, akik szeretik az elgondolkodtató történeteket és a romantikát. Hogy Peter Howittnak mennyire sikerült hitelesen megjelenítenie a sors színes szövedékét, az már egy újabb izgalmas kérdéskör. A további elmélkedést talán gazdagíthatja néhány gondolat a sorsról.

„A sors szilárd törvényeket követ, amelyek szükségszerűen kifejtik hatásukat. Az ember azonban kézbe veheti a saját sorsának alakítását, azzal, hogy viselkedésével kiteszi magát vagy az áldásos, vagy a pusztító erők befolyásának.” (Ji King)

„Amikor Delphoi-ban jóslást kértek az emberek, a jövendőjükre, a sorsukra voltak kíváncsiak. A jós azt felelte: - Ismerd meg önmagadat, és tudni fogod a sorsodat. Mert a sorsod te vagy. Nem külső erők uralkodnak rajtad, az istenek benned vannak, és jellemed, személyiséged alakítja, formálja jövődet. Változtass magadon, és változni fog a sorsod is. Fogadd el magadat, és el tudod majd fogadni sorsodat is.” (Popper Péter)

„Kevesen szabják meg életüket és körülményeiket terv szerint. A többség a folyó árjával úszó holmik módjára nem megy, hanem sodródik.” (Seneca)

„Kevésbé fogsz függni a holnaptól, ha a mának nekifekszel.” (Seneca)

„Megteheted, hogy új életet kezdj. Csak nézd ismét azzal a szemmel a dolgokat, amivel egyszer már helyesen megláttad őket. Ebben áll az új élet.” (Marcus Aurelius)

„Jól válaszd meg az álmod, mert ez meghatározza egész életed alakulását, sorsodat is, és esetleg be is teljesülhet.” (Johann Wolfgang von Goethe)

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása. 

Szabados Éva