1418

Terek és tér-képzetek

Hardi Tamás szerkesztette könyvbemutató a megyei könyvtárban

Terek és tér-képzetek címen került sajtó alá és jelent meg az a Hardi Tamás által szerkesztett kötet, amelynek december 1-jén volt a bemutatója a megyei könyvtár Kisfaludy Károly Könyvtárának második emeleti rendezvénytermében.  A számos kutató tudományos megállapításait összegző mű arra keresi a választ, hová helyezik magukat régiónk országainak reprezentatív alapon interjúvolt alanyai, kikkel létesítenének kapcsolatot, kikkel szemben távolságtartók.

A rendezvényen jelen volt a szerkesztő és több, a könyv létrejöttében „bábáskodó” kutató – sajnos azonban a szerzők zöme nem tudott részt venni a kötetismertetésen, egyrészt távoli lakhelyük, másrészt aktuális teendők gátolták őket. Meghívott vendégként tisztelhettük Vörös Ferenc nyelvész, főiskolai tanárt, aki a könyv ismertetésére vállalkozott, s az előadás bevezetőjét tartotta. A szerkesztőt és a nyelvészt az a tény is rokoníthatja, hogy Vörös Ferenc vizsgálódása is az említett térségre irányul, de ő a családnevek kárpát-medencei atlaszát készül kiadni.

Az est témájának taglalásakor mindenekelőtt tisztázandó volt a „tér-képzet”, mint olyan: kiderült, hogy többféle térfogalom létezik, s ezt figyelembe kell venni. Szó esett az idő térbeli értelmezéséről is, valamint a térviszonyok tükröződéséről az egyes nyelvekben, nem minden nemzet nyelvi világában különül el például a jobb, a bal vagy az égtájak elnevezése.

Az előadást vetített képek kísérték. Nyomon követhettük az őstörténészek, antropológusok számára létfontosságú talányok lehetséges megfejtéseit, a mai ember kialakulásának utolsó láncszemét. Térképek, ábrák tájékoztattak az egyes tudományos részeredményekről. Kulcskérdésként merült fel Közép-Európa, valamint a Kárpát-medence mint földrajzi fogalom konkretizálása.

Ami Közép-Európát illeti, nagyfokú szubjektivitás tapasztalható a megítélésében, gyakran még a földrajzilag Dél-Európa vagy Nyugat-Európa lakosai is önmaguk helyzetét mint közép-európaiként határozzák meg. A Kárpát-medence fogalom eléggé neuralgikus pont a térségünkben, nem utolsósorban az itt élő népek történelmi múltja miatt. A kutatók leszögezték, hogy a földrajzi térségben való koordináta meghatározások – túl a geográfiai realitásokon – ideológiai, politikai színezetűek. A Kárpát-medencét a környező országok szakterminológiájában nem is használják.

Az egyes szomszédok kérdőíves kikérdezésénél különös figyelmet kellett fordítani Ukrajnára, mert a jelenlegi háborús helyzetben kényes és kockázatos volt a helyi lakosságnak a földrajzi tagoltsággal az egyes szomszédokhoz történő viszonyulással kapcsolatos kérdésekre felelni. A történelmi múlt nagyban meghatározza az egyes népek térképzetét, kulturális kötődését. Szlovákia esetében az észak-dél elkülönülés markánsan utal az egyes régiók etnikai eltérésére: észak-szlovák, dél-magyar.

Érdekes a Balkán fogalma, a Balkánhoz való tartozás elfogadása és elutasításának kérdése. A Balkán nem csupán földrajzi fogalom, hanem a negatív értékítélet értelmében is jelen van. Feltűnő, hogy csupán Szerbia fogadta el az odatartozását, a horvátok, szlovének inkább nyugatabbra orientálódtak – ebben szerintem kulturális különbségeik, magasabb fejlettségi szintjeik is közrejátszhattak.

A térség további kutatásához szerencsés lenne közös terminológiát kidolgozni a szomszédos népek tudományos kutatóinak, egységes alapra helyezni a földrajzoktatást, netán közös földrajzkönyvet kiadni. Mindez – véleményem szerint – elősegíthetné egymás jobb megértését.

Ez a térség birodalmak részeként szerepelt évszázadokon keresztül. Ma már egyértelmű, hogy a homogén nemzetállami törekvések, melyek a birodalmak széttörésekor keletkezett utódállamok uralkodó elitjének politikáját fémjelezték, zsákutcába torkollottak. József Attila nagyon találóan fogalmazta meg A Dunánál című költeményében népeink egymásrautaltságából eredő kötelességünket: „…s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés”.

A népek közti ellentétek tompításának, megbékélésének záloga az egymás iránti érdeklődés, a kétoldalú megismerés. A tudományos együttműködés komp a közeledésre, az előítéletek megszüntetésére, a kölcsönös „görcsök” oldására. Kívánatos a térség kutatóinak közös földrajzi vizsgálata, a földrajztanítás egységes alapra helyezése. Ehhez konszenzuson alapuló terminológiát kell kimunkálni. S mivel a Kárpát-medence fogalma csak hazai gyakorlatban él, ezért szerencsésebb a Duna-medence terminusára alapozni. Tekintettel arra, hogy a regionális gazdasági-kulturális kapcsolatok gyakran országköziek, ezért is lenne üdvös az ilyen irányú gyakorlat a térség kutatásában.

Csiszár Antal
Fotó: Pozsgai Krisztina

2015.12.02