1101

A Grand Budapest Hotel – The Grand Budapest Hotel

1 perces filmkritika

Mondok valamit: aki nem csípi Wes Anderson stílusát, az egyetlen Wes Anderson-filmnek se üljön neki, mert a kínszenvedés és az értetlenség versenyt fognak űzni egymással, melyikük múlja felül a másikat. A most már általánosságban leszűrt megállapítás rám is igaz; a Holdfény királyság abszurdként ható vizuálorgiája után odafordítottam a másik orcámat is ennek az amerikai író-rendezőnek, aki folyton rövidfilmek és nagymozik között switch-csel, utóbbiakért pedig szó szerint megvesz a nézőközönség.

A Grand Budapest Hotelt például 9 Oscar-díjra jelölték és 8,1 az átlaga az IMDB.com oldalán (eddig négyszázezer szavazó), annak ellenére, hogy a történetében szerintem semmi eredetiség nincsen (Oscar-jelölés), a képi világa pedig eleinte stílusosan „merev” (csak mérnökien rideg és kötött vízszintes illetve függőleges, stabilan rögzített svenkelés), ám véges-végig ezt látva egyre idegesítőbb (Oscar-jelölés). Ergo valószínűleg csak én nem tudok mit kezdeni a befogadottakkal. Összességében nézve persze nem visszatetsző, amit látok: a fiktív, (valószínűleg) kelet-európai ország kitalált szállodája (semmi köze Budapesthez, ha valaki nem tudná) teljesen atmoszférikus a nagy tereivel és ridegen minimalista berendezésével (valamint személyzetével), s a benne, illetve a hozzá kapcsolódóan lezajló cselekmény mosolyogtató és gördülékeny.

Se nem vígjáték, se nem dráma, inkább szatíra, amelynek csak visszafogottan van éle, de kellemes nézni és követni – az általam nem különösebben kiemelkedőnek, frissnek és egyedülállónak tartott történet cselekményét Stefan Zweig osztrák író-költő művei inspirálták. A karakterrajzot sem érzem toplistásnak, de Ralph Fiennes remek aurával látja el a „főhős” Gustave figuráját (meglep ez valakit?), és a segítőtársául szegődő Zéró nevű lobbiboy is jólesően vivid Tony Revolori megformálásában. A további szerepekben, ahogyan az Anderson esetében megszokott, A-listás színészek cameo-jának sora vonul be a vászonra, így láthatjuk F. Murray Abraham-et, Adrien Brody-t, Willem Dafoe-t, Jeff Goldblum-ot, Harvey Keitel-t, Jude Law-t, Bill Murray-t, Edward Norton-t, Saoirse Ronan-t, Jason Schwartzman-t, Tilda Swinton-t, Tom Wilkinson-t és Owen Wilson-t. Több, mint elképesztő névsor.

Szóval A Grand Budapest Hotel azon túl, hogy egyedi optikájú (azért említsük meg: Robert D. Yeoman), mulatságos és stílusos történet, filmes forradalmat nem hoz sem műfaji (technikai, dramaturgiai), sem pedig hatáskeltési szinten, mindenesetre eggyel biztosabb törvénybe iktatja: aki nem csípi Wes Anderson stílusát, az egyetlen Wes Anderson-filmnek se üljön neki komolyabb reményekkel.

2014, amerikai-német-angol, 99 perc
rendező: Wes Anderson
forgatókönyvíró: Stefan Zweig írásának ötletére Wes Anderson
szereplők: Ralph Fiennes, Tony Revolori, Edward Norton,
Saoirse Ronan, Tilda Swinton, Jude Law, Owen Wilson, Bill Murray

Szilvási Krisztián

2015.12.04