2675

Valóságból táplálkozni

Nemfikciós irodalom a XV. Győri Könyvszalonon

A XV. Győri Könyvszalonon a szépirodalmi próza mellett rengeteg egyéb irányzat vonult fel a bemutatott kötetek sorai között: szórakoztató ismeretterjesztés, élettörténet, életrajz, útleírás, spiritualitás, zenei szakirodalom, valamint további műfajokba is kalandozhattak az érdeklődők a Nagyszínpadon, a Kisfaludy Teremben, a Pódiumszínpadon, illetve a Kisfaludy Károly Könyvtárban. Lássuk időrendben a bemutatott köteteket!


Orosz Ildikó: Nem születtem varázslónak
Berika írása

A Könyvszalon első napján, november 6-án a Kisfaludy Teremben szép számmal gyűlt össze a közönség, hiszen olyan vendég érkezését várta, akinek arcát szinte mindenki ismeri, dalait pedig kívülről fújja. Orosz Ildikó Nem születtem varázslónak című kötete ugyanis Halász Juditról szól – érthető hát a felfokozott várakozás.

Érdekes felütéssel indította kettejük beszélgetését a szerző: úgy érzi, akkor válik felnőtté valaki, amikor tudatosul benne, hogy Halász Judit nemcsak énekes, hanem színésznő is. Halász Judit valóban sokoldalú, s a könyvbemutató résztvevői picit megismerhették a színpadi művészt mint magánembert is. Adomákat hallhattak a bohócpályára vágyakozó nagypapáról, az első versmondásról, a „pályaválasztásról”, a lovaskarrierről, a főiskolai évekről, a színész példaképekről és mesterekről. Különösen érdekes volt hallani az énekes karrier kezdetéről, a Csiribiri és a Micimackó születéséről. A kötetben mindez részletesen elolvasható. A találkozás az örökifjú, mindig mosolygó művésznő kedves szavaival zárult: legkedvesebb győri emlékei közé tartozik a sok-sok kedves levél, melyeket balesete után kapott, s amelyeket ezúton is megköszönt.

 

Nyáry Krisztián: Igazi hősök, Merész magyarok
Zsednai-Vas Erika írása

November végén jelenik meg Nyáry Krisztián negyedik könyve, a Merész magyarok, mely témájában erősen hasonlít előző kötetéhez, az Igazi hősökhöz. Ennek apropóján jött el hozzánk, a Győri Könyvszalon november 6-i, első napjára. Bár az új könyvével kapcsolatban nem lettünk okosabbak, a készítés folyamatába azért egy kicsit engedett minket betekinteni.

A könyvek ötletét a Facebook-oldalán megjelentetett történetek sikerei adták. A várakozással ellentétben az emberek szívesen megvették úgy is a történeteket könyv formájában, hogy előtte elérhető volt a közösségi oldalon is, ingyen. Nyáry Krisztián szerint többek között azért is vásárolják előszeretettel a műveit, mert egy internetes bejegyzést nem lehet ajándékba adni, viszont egy mutatós (és tartalmas) könyv ideális ilyen célokra is.

A Merész magyarok tartalmából is került fel néhány történet rövidített formában az Internetre, ezért mindenképpen érdemes ellátogatni a szerző Facebook-oldalára azoknak, akiket érdekel az új könyv.

 

Sediánszky Nóra: Velence útvesztői
Szabados Éva írása

November 6-án mutatták be a Könyvszalon közönségének a Velence útvesztői – Hét séta és egy város című kötetet. A beszélgetőtárs Farkas Mónika riporter volt. Sediánszky Nóra dramaturg, műfordító, rendező első könyve vallomásos napló és gyakorlati útmutató egyben. Húsz évesen szeretett bele Velencébe egy esős tavaszi napon. Ízig-vérig színházi emberként elvarázsolta a titokzatos hely, mely olyan, mintha egy állandóan zajló színi előadás vagy forgatás helyszíne lenne. Tizenhét alkalommal járt a városban, és minden utazáson felfedezett valami újat, hihetetlen zugokat, kis tereket, melyeket beleng a múlt. Ezt a gazdag élményanyagot, aromát és illatot sűrítette bele könyvébe, izgalmas művelődéstörténeti háttérrel fűszerezve.

A beszélgetést hallgatva bizonyos, hogy mindenki kedvet kapott, hogy elutazzon a lagúnák városába, és vaporettóra vagy gondolára szállva bejárja. Sediánszky Nóra arról a szomorú kérdésről is beszélt, hogy süllyed-e Velence. A válasz sajnos igen. Nemzetközi összefogással igyekeznek megmenteni, de a japánok által épített gát üzemeltetését a helyiek ellenzik. Néha úgy tűnik, mintha a külföldieknek fontosabb lenne Velence megóvása, mint az olaszoknak.

A beszélgetés derűsebb témával zárult, Farkas Mónika arról érdeklődött, hogy hol és mit érdemes enni, ha valaki a vizek városában jár. Kiderült, hogy a könyvben külön függelékben megtalálható a megbízható éttermek és kisboltok listája, ahol garantáltan megkóstolhatóak a helyi finomságok és specialitások, például a tenger gyümölcseiben gazdag risotto.

 

Cseri Dávid: Erőt s erényt!

 

Szemadám György: Háromperhármasok

 

Jókai Anna: A hit kapuja
Berente Erika írása

Jókai Anna egy, a hit, remény szeretet hármasáról írt trilógia – Korzenszky Richárd tihanyi bencés perjellel együtt jegyzett – utolsóként megjelent kötetével volt jelen a Könyvszalonon. November 7-én, szombaton délután a Nagyszínpadon Gülch Csabával beszélgettek A hit kapuja című kötetről és az istenhit korántsem egyszerű témaköréről. Kérdések sorjáztak: Ki az Isten? Mi a hit? Miért nem tud hinni valaki? Milyen a személyes hit, ha van? Miért engedi meg Isten a rosszat? Mit értünk a „kegyelem” szó alatt? Mi a halál – vég, kezdet, kapu? Mit üzen az ateistáknak? A válaszokat nem egy kitüntetett író szájából, hanem egy sokat tapasztalt, sokat megélt embertársunktól hallottuk, aki számára az írás lelki szolgálat, akinek öt esztendős korától „tudása van Isten létéről”, aki szerint a „konvencionális hit” kevés, tettekre van szükség. Aki úgy tartja, a hit nem dogma, hanem életvitel; aki vallja: a kegyelem nem jár, csak adható; aki szerint a jó emberekben ott lakik az Isten; akinek meggyőződése: út sokféle van, de kapu csak egy.

 

Huszti Péter: Srác a kakasülőn
Szilvási Krisztián írása

Huszti Péter, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, színiakadémiai rektor, színigazgató, rendező talán kissé meglepő módon, de ötödik könyve kapcsán érkezett a Pódiumszínpadra november 7-én. Kárpát Zsolt, a beszélgetőtárs éppen emiatt a „szerzőséggel” kezdte a faggatózást, mire a Nemzet Művésze így felelt: „Már az írás is ugyanúgy hozzátartozik az életemhez, mint az egyetemi tanítás vagy a színjátszás”. A Srác a kakasülőn című önéletrajzi könyve kapcsán elmondta, hogy valójában nehéz volt a gyermekkoráról őszintén írni és gondolkodni úgy, hogy ténylegesen az kerüljön a papírra, ami és ahogyan megtörtént. A mai fiatalokéhoz képest annyiban volt más a saját gyerekkora, hogy anyagilag talán szerényebb körülmények között éltek, de érzelmileg és lelkileg sokkal gazdagabban. Bár úgy tűnt számára, sok minden megkopott felnőttkorára, ám visszagondolván a gyerekkorra, csodálatos módon minden hang, hangulat, kép, mondat visszajött benne a maga valóságában. „Jó volt találkozni a szüleimmel, olyan volt, mintha egyszer csak ott ültek volna velem.”

A könyv megírásához semmiféle dokumentumtámasza nem volt Huszti Péternek – sem naplók, sem feljegyzések. Édesanyja, a szeretett anya emléke és halála máig fájó pont számára, de a Srác a kakasülőn jóleső hozadékot adott vele kapcsolatban: „Annyi mindent nem kérdeztem meg tőle, a könyv kapcsán legalább olyan, mintha mégis feltehettem volna neki ezeket a kérdéseket”. Aztán máig éltető legfontosabb közegére terelődött a szó. „A színházakban egyre több ma már a pénz, a csillogás, a villogás, az ugrabugra, amelyből nem a játszók, hanem a színház profitál.” Huszti Péter a főiskolán Várkonyi Zoltán híres osztályába járt, a neves rendező az első év végén így billentette helyre: „Unom az eszedet, Villon!”. Azaz hagyja abba a túlgondolkodást és minden magára irányuló „szemlélődést”, és kezdjen el végre játszani. Ő pedig elkezdett, hogy a színitörténet legfontosabb szerepei juthassanak osztályrészéül. „Sokkal veszélyesebb, ha ahelyett, hogy én belebújok egy szerepbe, a szerep bújik bele az én bőrömbe.” A Srác a kakasülőnt egy háromrészes sorozat első kötetének tervezi, hiszen Huszti Péter megígérte a közönségnek: „Van még mondanivalóm, és azokat megpróbálom megírni”. Ha valakiének, az ő szavának pedig igazán lehet hinni.

 

Edd azt, ami éppen érik! – Posta Renáta paleolit életmód és fogyókúra könyvei
Zsednai-Vas Erika írása

November 7-én, szombat délután a Pódiumszínpad vendégei találkozhattak a paleolit táplálkozás egyik hazai hirdetőjével (és művelőjével), Posta Renátával. Eddig négy könyve jelent meg a Jaffa Kiadónál, melyek mind a paleolit életmóddal kapcsolatos recepteket tartalmaznak, különböző szempontok alapján (pl: gyorsételek, olcsó menük, fogyást segítő ételek).

Posta Renáta a paleolit táplálkozást nem fogyókúraként képzeli, hiszen a diétákat nem szokás hosszútávon tartani. A paleo ezzel szemben akár egy életen át tartható életmódot jelent minőségi, élvezetes étkezésekkel, rengeteg életerővel és fittséggel. Hisz abban, hogy az egészséges táplálkozás és a hedonizmus összeegyeztethető, a kulcs mindössze a megfelelő alapanyagok használata.

 

Pál Ferenc: A magánytól az összetartozásig


Tari Annamária-Horváth Gergely: Rád találni

 

R. Kárpáti Péter: Élet az élet után

 

Nick Thorpe: A Duna
Szilvási Krisztián írása

Született angolként lépett a Pódiumszínpadra Nick Thorpe november 7-én, aki azonban talán mindenkinél jobban viseli szívén a Duna menti népek egykori és mai történelmét, hiszen a Fiantók Dániellel történő beszélgetése közben egy roppant mély terjedelmű kötetként bontakozott ki munkája az érdeklődők előtt. Thorpe Angliában született, hazájában, majd Szenegálban és Németországban végezte egyetemi tanulmányait. 1983-ban járt először Magyarországon, 1986 óta pedig itt él. Sok más között a BBC-nek dolgozott kelet-európai tudósítóként. Most megjelent könyve, A Duna először Angliában látott napvilágot, amely szerzője szerint nem útikönyv, hanem minden jellegét közös nevezőre hozva szépirodalmi alkotás. Thorpe a Duna folyásával ellentétes irányban járta végig Európa nagy folyóját, mert elmondása szerint eddig minden irodalom arról szólt, hogy Nyugat-Európából megyünk a barbár kelet felé, ő éppen ezért azt akarta megmutatni, ahogyan a civilizált keletről megyünk a barbár nyugat irányába, hiszen a civilizáció is keletről érkezett a történelem folyamán Európa közepe felé. „Nick a modern idők szárazföldi tokhala” – hangzott a beszélgetőtárs szájából, azé a halé, amelynél semmi nem jellemzi jobban a Dunát, s amelynek kedvenc ívóhelye mindaddig a Szigetköz volt, amíg a Vaskapu vízierőműve meg nem akadályozta a folyó torkolatból a feljutásukat.

A Duna olyan irodalmi alkotás, amely roppant anyaggyűjtés után tár elénk egy olyan világot, amelyet a szerző látott – legendákkal, mítoszokkal, szociológiai látlelettel, gasztronómiával, várak kalauzával, útleírással, és még rengeteg iránnyal és aspektussal. Nick Thorpe utazása közben népek sorával találkozik, egyesekhez vissza-visszatér, a kérdésre pedig, hogy felállíthatók-e sztereotípiák róluk, így felel: „A táj faragja az embert”. A földrajzi meghatározottság a fő determináció, ahol a hétköznapi emberek mellett a könyvben különleges gondolkodókkal is találkozhatunk. A végcélnál, Európa „fekete” közepén, a Fekete-erdőben jóleső biztonság fogadta, nem kellett csalódnia: „Mint ahogy keleten nem találtam barbárokat, nyugaton sem”.

 

Dr. Gyarmati Andrea: Gyere velem gyógyítani!
Berente Erika írása

A kötetbemutatóra érkezők mindegyike szülő: kezdő, középhaladó vagy gyakorlott – állapította meg röpke felmérést követően Farkas Mónika. Ő volt a beszélgetőtársa Dr. Gyarmati Andreának, aki november 8-án immáron negyedik kötetét mutatta be a Könyvszalonon. A közönség tehát kellően érdeklődő volt, hiszen hozzájuk, a szülőkhöz szól a Gyere velem gyógyítani! című kötet. A könyv harminchat év szakmai tapasztalatai alapján íródott. Célja, hogy a leggyakoribb vagy éppen legriasztóbb tünetek esetén kapaszkodóként szolgáljon a kellően ijedt szülők számra. Fontos leszögezni: útmutató, de elolvasása nem helyettesíti az orvossal való konzultációt! A kötet praktikus tanácsokat ad számos, egészséggel kapcsolatos kérdés esetén is: kitér az orvosválasztásra, az egészséges táplálkozásra, a sportra, a nagymama praktikáira; hivatkozik józan paraszti észre, a megfigyelések és megérzések fontosságára is. A beszélgetés során egy rendkívül szimpatikus, elkötelezett, határozott szakembert ismerhettünk meg, aki szakmai kérdésekben nyitott, a szülőkkel kapcsolatosan elnéző, de egy dologban nem enged: a gyermek érdeke a legfontosabb.

 

Móser Zoltán: Alámerült Atlantiszom

 

Kónya István: Lantkönyv – A lant vándorútja Európában
Berente Erika írása

Jól döntöttek mindazok, akik november 8-án, vasárnap kora délután elmentek a Lantkönyv bemutatójára. Kettő az egyben, mondhatnánk el a programról: koncert és ismeretterjesztés egyidejűleg. A Greens leaves lágy dallamaival kezdődött a rendezvény, s aztán Kónya István, a kötet szerzője – aki egyben lantművész is – Shakespeare-től idézett: „Nem különös-e, hogy holmi juhbelek (̰lantok) kiragadják a lelket az emberből?” Mitől ilyen különleges ez a hangszer? A jelenlévők röviden megismerkedhettek ennek az ősi és egyben szimbolikus hangszernek a történetével, jelentőségével a zeneirodalomban. Megtudtuk, hogy hazánkban a lantművészet kísérő hangszer volt, s így a korabeli költészethez kapcsolódva repertoárja rendkívüli gazdagságot ért el – a régi zene külföldi kutatói sóvárognak a bőség láttán.

Sajnálatos módon a dicső évszázadok után nehéz idők járnak a lantművészekre: Magyarországon hivatalosan nem tanítanak lantosokat. Kónya István vállalása, hogy szerepléseivel felhívja a figyelmet a zenei oktatás ez irányú hiátusára, és hogy kiadványok sorával segítse mindazokat, akik képezni akarják magukat e téren. A bemutató során a lant mellett csodás dalokat is hallhattunk. Köszönhettük ezt annak, hogy Kónya István mellett közreműködött a kristálytiszta hangú, bájos mosolyú Bognár Szilvia is.

 

Bagi Iván: Csak szeretet legyen
Zsednai-Vas Erika írása

Vegyes érzelmekkel teli beszélgetés tanúi lehettek azok, akik ellátogattak november 8-án, vasárnap délután a színház Kisfaludy Termébe Bagi Iván könyvbemutatójára. A legtöbbek által humoros oldaláról ismert közszereplő immáron nyolc saját kötettel büszkélkedhet. Ez alkalommal a Csak szeretet legyen címmel tavaly ősszel megjelent önéletrajzi könyve volt középpontban, illetve a szerző gyermekkora, hiszen a történet hangsúlyos része erről az időszakról szól.

Mint kiderült, a mindig kedélyes humorista múltja rengeteg szomorú részletet rejt. Egy biztos pont volt az életében: a folyamatos változás. Egyik intézet követte a másikat, néha valamelyik családtagja kivette, de hosszabb-rövidebb idő után, újra visszakerült állami gondozásba.

A történtek miatti mentális problémáinak feldolgozásához számos pszichológusnál megfordult, de választ nem kapott a kérdéseire, így nem fizetett tovább a drága hallgatásért. Úgy döntött, kiírja magából a traumákat. Ennek eredményeképpen született meg életrajzi regénye.

Fotók: Pollreisz Balázs és Vas Balázs

2015.11.10