Hogyan született a konferencia ötlete?

Hiányt érzékeltünk a színházi marketinggel foglalkozó emberek szakmai életében. Nem volt olyan fórum, ahol a mindennapos problémákról érdemben lehetett volna beszélni, és egymástól inspirációt kapni. Azért született az ötlet, mert rájöttünk, hogy egymásnak tudunk a legtöbbet segíteni. Ebben az évben a Győri Nemzeti Színházban adták át a Kaszás Attila-díjat a négynapos Színészünnep keretében. Ennek szakmai kísérőrendezvénye volt a konferencia, amelyre az NKA pályázatán sikerült pénzt nyerni.

Ki kezdeményezte a konferenciát?

A Magyar Teátrumi Társaság titkára, Szabó László.

Milyen érdeklődés kísérte?

Magunk sem gondoltuk volna, hogy ekkora lesz az igény. Minden magyarországi, sőt még néhány határon túli színháznak is küldtünk meghívót, több, mint 150 darabot. Különböző szakmai portálokon is megjelentettük a felhívást. Eredetileg nyolcvan emberrel számoltunk, ehhez képest száztizenegyen jöttek el, vagyis az alapfeltevés, hogy hiányzott ez a találkozási lehetőség, bizonyosságot nyert.

Milyen konklúziókat vontak le a konferencia során?

Fontos felismerés, amelyre dr. Turkovics Monika, a Magyar Állami Operaház marketing- és kommunikációs igazgatója utalt, hogy a színházak egymással nem konkurálnak. Összefogva növelni tudjuk a kultúrára fogékony emberek számát, és nem egymástól vesszük el a nézőket. A konferencián szó esett a marketingfeladatokról is, arról, hogy a mi dolgunk elvinni a hírét a színházakban folyó művészi munkának.
A merchandising termékek tárlatán bepillantást nyerhettünk egymás kreatív anyagaiba és marketing stratégiájába. Mi is szerkesztettünk egy minikiállítást a győri nyílt napokról. Sokat lehet meríteni egymás munkájából, például, hogy ki milyen bérletezési kampányötlettel rukkol elő, és ezekből mi az, ami akár Győrben is alkalmazható. Termékenyítőek voltak a beszélgetések, már aznap számtalan új ötlet pattant ki a fejekből.
Több művészigazgató is jelen volt a résztvevők között, az ő szempontjaikat, illetve a marketingkérdésekhez való viszonyulásukat is megvitattuk. A legizgalmasabb beszélgetés az volt, melyben a gazdasági vezetők vettek részt. Itt értelemszerűen a pénz volt a központi kérdés. A nézőtéren ülő kollégák és a konferenciára érkezett színészek is ennél a résznél élénkültek fel a leginkább.
Mivel tudjuk, hogy a reklám rengeteg pénzt emészt fel, sokakat izgatott, milyen forrásból és hogyan kivitelezhető a marketingtevékenység. Mennyire éri meg, milyen a hatékonysága? Ez a konferencia bevezetést jelentett a színházi marketingbe. Jó kérdések merültek föl, amelyeket majd évről évre lehet tovább vizsgálni.
A Győrben rendezett Színészünnep jó marketingpélda lehet, rengeteg emberhez eljutott a híre, nagy népszerűségnek örvendett minden előadásunk. Ennél méltóbban nem is lehetne elkezdeni egy évadot. A jegyeladások azt tükrözik, hogy ezúttal a szokásosnál nagyobb távolságokból is elutaztak hozzánk a nézők.
A konferencián sokat emlegetett kulcsmotívum a nézői bizalom, melynek építése, ápolása a marketing kiemelt feladata. Nemcsak az új bérletvásárlók száma fontos, hanem az is, hogy akik már a nézőink, azoknak a bizalmát folyamatosan megszilárdítsuk.

A jegyárak kérdése felmerült?

Sokat beszéltünk erről, de ez nemcsak a marketing területét érinti, elsősorban gazdasági kérdés. Jegyárak tekintetében Győr drágább az ország sok színházánál, de nem a legdrágábbak közé tartozik. Látogatottság szempontjából így is élmezőnyben vagyunk. Az emberek azért a pénzért, amit kifizetnek, nagyon magas színvonalat kapnak.

Milyen hatást vártok a konferenciától?

Mindenképpen a saját marketingmunkánk hatékonyabbá válását, a kreativitásunk felszabadítását, és azt, hogy kiépüljenek olyan kapcsolatok, amiket bármikor mozgósítani tudunk. A konferencia egyik legfontosabb eredménye, hogy bebizonyosodott, szükség van arra, hogy rendszeresen találkozzunk a jövőben is, hiszen több ponton érintkező problémákkal küzd minden színház, amikor marketing tevékenységről van szó.

Köszönöm szépen az interjút. 

Szabados Éva