„Engem mindig az emberi sorsok érdekeltek”
Így szerettek ők, Igazi hősök, Merész magyarok. Nyáry Krisztián 2012-ben robbant be az irodalmi köztudatba, mikor is elkezdte publikálni írásait a Facebook-on, hatalmas sikert aratva egy hazánkban kevésbé elterjedt műfajban, a szórakoztató ismeretterjesztésben. Az idei, XV. Győri Könyvszalon meghívott vendége, ennek apropóján kérdeztük – többek között – munkamódszeréről, indíttatásáról, terveiről.
Irodalomtörténész, író, kommunikációs szakember, könyvkiadó. Ez mind Nyáry Krisztián. Pillanatnyilag melyik vagy melyek? Mennyire lehet ezeket az egyenként is egész embert kívánó foglalkozásokat párhuzamosan művelni?
Nagyon egyszerű: a nap első tíz órájában könyvkiadással foglalkozom, a második tíz órában írok, a harmadik tízet pedig a családommal töltöm. Szóval, tényleg időből van a legkevesebb, de megpróbálom egyben tartani a dolgokat. Eddig sikerült.
Az Így szerettek ők témaválasztása senkit nem lepett meg, hiszen az irodalom mindig is része volt életének; de honnan jött az ötlet az Igazi hősökhöz és a Merész magyarokhoz?
Már a kezdet kezdetén írtam olyan történeteket is a Facebookon, amelyek végül az Igazi hősökbe kerültek bele. Ilyen volt például Halassy Olivérnek, a világ első paralimpikonjának a története, amelyet még a 2012-es olimpia alatt írtam meg, és az egyik legtöbbször megosztott írásom lett. Engem mindig az emberi sorsok érdekeltek, amelyeknek egyik – igaz nagyon fontos – vetülete a szerelem, de nem az egyetlen. Az Igazi hősök és a Merész magyarok sorsfordító döntésekről szól, ezek is jól jellemzik egy ember életét.
Már első könyvével kapcsolatban is olvashattunk negatív kritikákat a hatalmas siker ellenére is, s a 33 magyarral kapcsolatban is jelent meg néhány ilyen. Mennyire zavarja, ha néhányan fanyalognak, bulvárírónak nevezik? Számít ez, vagy csak a lényegre koncentrál: emberközelivé hozni a magyar írókat-költőket, illetve bemutatni példaértékű magyar életutakat?
Ha egy angolszász országban beszélgetnénk, könnyű dolgom lenne, mert azt mondanám, hogy én „middlebrow” műfajban írok, és mindenki tudná, hogy ez valahol a bulvár és a magas irodalom közötti regiszter, egyfajta szórakoztató ismeretterjesztés. Nálunk ez a köztes szint alig-alig létezik, ezért sokan jobb híján bulvárnak nevezik, amit csinálok. De összességében azért nem lehet panaszom a kritikai fogadtatásra, tíz dicséretre jut egy fanyalgás, ez azért bőven belefér.
Eddig minden könyve életrajzgyűjtemény. Gondolt már arra, hogy egy a szívének különösen kedves ember teljes élettörténetét megírja?
Lehet, hogy ehhez nem vagyok elég kitartó, vagy túlságosan sok minden köti le egyszerre a figyelmem. Mindenesetre egyelőre nem tervezem.
Az Így szerettek ők egységes irodalmi életrajzkötet, az Igazi hősök és a Merész magyarok ellenben sok különböző emberi sorsot mutat be: a teljesítmény, a tudomány, a művészet, a tanítás és gondoskodás, a jogkiterjesztés, az erkölcs és a vagyon hőseit, katonahősöket, építő és embermentő hősöket, valamint olyan magyarokat, akik a legnehezebb helyzetekben is emberek tudtak maradni, akik rendíthetetlen szilárdsággal követték saját értékrendjüket, akik a legsötétebb órákban is mások vigaszai voltak, akik nem féltek újat teremteni, még ha mások nem is hittek bennük, és akik kérlelhetetlenül hűek voltak önmagukhoz. Vannak köztük nagyon ismertek (pl. Papp Laci, Elek Ilona, Semmelweis Ignác vagy Richter Gedeon), és majdnem ismeretlenek (pl. Halassy Olivér, Feinsilber Róbert, Hugonnai Vilma vagy Fadlallah el Hedad Mihály és Karig Sára). Miért éppen ők? Biztosan sok-sok hasonló hősünk van még…
Azért ők kerültek a könyvbe, mert 2013-14-ben ezek voltak számomra fontos, példaszerű életrajzok, amelyeket el akartam mesélni. Öt éve másokat válogattam volna ki, mint ahogy az új könyvembe, a Merész magyarokba is másik harminc történet került. Ezek deklaráltan szubjektív válogatások, a pillanatnyi érdeklődésemet tükrözik. Mindenkinek ajánlom egyébként, hogy válogassa ki a saját maga számára fontos hősöket, és meséljen róluk azoknak, akikről úgy gondolja, építkezni tudnak az ilyen történetekből. Például a gyerekeinek vagy az unokáinak.
Hogyan dolgozik? Hol kezdi a kutatást? Milyen stádiumban publikálja munkáit a Facebook-on? Mennyit segít a majdnem 40 ezer követő?
Ha találkozom egy érdekes élettörténettel, feljegyzem magamnak, hogy ennek még valamikor érdemes lesz utánajárni. Ha eljött ennek a pillanata, először a neten nézek szét, merre érdemes elindulnom. Ezután jönnek a könyvtárak, és az adott életrajz minél részletesebb megismerése. Nem ritkán 60-70 oldalas jegyzetekből lesznek aztán 5-6 oldalas történetek. A kész történetnek egy rövidebb verzióját publikálom a Facebookon, ahol aztán a hozzászólók is alakítják, új szempontokat vetnek fel, amelyeket beépítek a végleges írásba, ami a könyvben is megjelenik.
Magyar írók, magyar költők, magyar hősök, merész magyarok. Feltett szándéka, hogy csak magyar emberekről ír? Egyáltalán: csak életrajzokban gondolkodik, vagy előfordulhat, hogy meglep bennünket valami egészen mással? Van már terve a következő könyvhöz, esetleg már dolgozik is valamin?
Engem az élettörténetek, a valódi sorsok érdekelnek, a fikció nem az én terepem. A magyar kultúrtörténetben mozgok otthonosan, idegen nyelvű anyaggal, külföldi könyvtárban lassabban boldogulnék. A magyar múlt is rengeteg témát kínál, bőven van mit megírni belőle. Sok tervem van, de még nem tudom, mi lesz a következő. Talán festőkről fogok írni, talán sportolókról, talán valami nagyon másról...
tmoni
Fotó: Galgóczi Németh Kristóf