1577

Cikáznak az árnyak, vége van a nyárnak...


A minap egy árnyék vetült munkahelyem irodájára… és míg egész nyáron fel sem tűnt a fecskék villanása, most valahogy másnak érzem, értem készülődnek az ÚT-ra. A költőző madarak sorába rengeteg beleillik. Vannak, akik délről, mások északról váltják egymást; legyen akár daru, kócsag, gólya, mindegyiknek egy a nóta: fel, fel, mert itt cudar világ lesz.

Magyar embernek kedves a gólya, nekem mégis a fecske, mi szívemet megdobogtatja... talán gyerekkorom doboz fecskéje az oka, vagy egy női magazinból felolvasott történet, mely a gazdag ember házára pingált madár meséjéről szólt? (Csodálatos internetes világunkban a keresőbe beírom, és – bár fecske címszóra rengeteg találatot megjelenít Aiszóposztól napjainkig – mégsem találom a történetet. Lehet, „udvarolok” valamelyik könyvtáros kisasszonynak, hátha emlékszik rá.) Mindenesetre nosztalgikus, egyszersmind leltárt késztető ez az idő számomra, ilyenkor van az évváltás – mi az, mit tettem-nem tettem, és még mi vár rám…

De a lényeg, próbáltak már fecskét fényképezni? A sertefarkú sarlósfecske a világon a leggyorsabb mért sebességű madár: repülési sebessége eléri a 171 kilométer per órát, mindezek mellett testhossza csak 17-21 centiméter, szárnyfesztávolsága 50-54 centiméter, testtömege 80-90 gramm.

Mit lehetne hozzáfűzni még, hisz mindenkinek mást jelentenek a vonuló madarak, kívánjunk nekik – akár csak gondolatban is – jó utat!

Csendes Richárd


2014.09.10