Perger Éva, a galéria háziasszonya üdvözölte a fotósokból, barátokból, a fotózás iránt érdeklődőkből álló közönséget, majd Virág Lajos fotográfus, a Győri Fotóklub Egyesület tagja a következő szavakkal nyitotta meg a tárlatot:

„Szolnokon 1932-ben volt egy fotókiállítás, illetve lett volna, ha akkor a rendőrség a szociográfiai ihletettségű fotókat nem kobozza el, a negatívokat nem viszi el, az alkotók némelyikét nem tartóztatja le. Kassák Lajost is letartóztatták ekkor, aki a megnyitóbeszédet mondta volna.

Ilyen emberek nyomdokaiba lépett Szilágyi Zoltán fotós, aki ugyancsak szociográfiai ihletettségű fotográfiákkal jelent meg itt előttünk. A társadalomnak azt a szeletét láthatjuk képein, amely mellett könnyedén elsiklunk, játszi könnyedséggel elmegyünk, szemet hunyunk előtte, nem figyelünk rá. Lehetne még sorolni a jelzőket, pedig itt él velünk, itt van velünk, itt van közöttünk ez a jelenség.

Felvethetné sok ember, miért fekete-fehérek a kiállítás fotói. A szociográfus fotó csak akkor él, ha fekete-fehér? Nem! Színes világba születünk, színes világban élünk, a fekete-fehér fotónak ugyanakkor mégis más hatásmechanizmusa, erős hatásmechanizmusa van. Más tónusokkal, formákkal, alakzatokkal, vonalakkal, kontrasztokkal él, amelyeket egyébként mind-mind meg lehet találni az itt kiállított fotókon. A színek kivonásával az alkotó megpróbál egy másfajta hatást üzenni, érzelmeinkre másféleképpen, erősebben hatni, mert hisz’ maga a téma is erős. Egyrészt a megközelítése, a megfogalmazása, másrészt pedig az, ahogy lecsupaszítja a képeket.

A képek alkotója ismerős terepre ment, mégis ismeretlen körülményeket talált, amikor ezeket a fotókat elkészítette. Ismerős a terep azért, mert ha a kisteremben megnézik, ott van egy olyan kép, ahol egy idősebb hölgy három vagy négy fotót tart a kezében, amelyet Zoli egy korábbi látogatásakor készített. Amikor a következő alkalommal visszament fotózni, akkor ajándékozta oda azokat a képeket. Lehet látni a büszkeséget azon az arcon!

A többi arcot is meg lehet vizsgálni, már ahol észrevehetőek, ahol pedig nem, ott a gesztusok beszélnek. Ahol a gesztusok nem látszanak, ott pedig az omladozó, romló házak látszanak. Azok a helyzetek látszanak, ahogy az emberek kiköltöztek az utcára, szinte az utcán élik az életüket.

Azt látom, hogy nagyfokú humánum van ezeken a dokumentum értékű felvételeken, amelyeket nem a kívülálló, a felülhelyezkedő, felülemelkedő ember fotózott le, hanem az az ember, aki kereste a kapcsolatot az ott élőkkel, elfogadta őket, a helyzetüket, és ami a legfontosabb, azok a személyek is elfogadták őt, a fényképezőgépével együtt.

Azt hiszem, nem is kell többet szólnom ezekről a sokatmondó képekről. Azt kívánom, hogy végignézve ezeket az erős asszociációkat keltő fotókat, éljék át azt a meghatározó élményt önök is, amit a fotós megélt a helyszínen. Ezekkel a szavakkal bocsátom útjára ezt a kiállítást!”

Slávik Bálint, a Richter János Zeneművészeti Szakközépiskola tanulója kellemes gitármuzsikával teremtett hangulatot az est folyamán többször is az eseményhez.

Perger Éva a képek hangulatához remekül illeszkedő, Bari Károly cigány költő Azt hiszitek című versét olvasta fel:

Azt hiszitek, hogy csak én
ácsorgok fényért és szeretetért
a város kapuja előtt,
én korbácsolom a ziháló szél
hátát átkaimmal és üvöltöm az égig
kivetettségem siralmait:
tizenhat évem nem elég
arra, hogy befogadjatok,
nem elég arra, hogy fejemről letépjétek
a megaláztatás pókhálóit?
Sokan várjuk a kapukon kívül,
hogy bizalmatok rézkrajcárjaival
megajándékozzatok!

A továbbiakban kellemes beszélgetős-pogácsázós-italozós hangulatban telt az este, melyen nagy örömmel fogadták Vágusz Ernát, az intézet jelenleg gyereknevelési szabadságon lévő dolgozóját, aki apró gyermekét is elhozta az eseményre.

A Külváros kiállítása november 3-ig látogatható naponta a 10-17 óra közötti időszakban (Győr, Révai u. 5.).

Molnár György
a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja

Fotógaléria: Külváros – Szilágyi Zoltán fotókiállítása a VOKE galériájában

45 kép