2351

A 10. Országos Könyvtári Napok összefoglalója

Színes és színvonalas programok a győri megyei könyvtárban

Október 5. és 11. között a 10. Országos Könyvtári Napok rendezvényeihez csatlakozván a győri Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtárban és Közösségi Térben is programok során vehettek részt az érdeklődők, melyek között csakúgy volt tudós eleinkre való visszaemlékezés, történelmi személyiségek naplóinak bemutatása, olvasásnépszerűsítés és irodalomterápia, mint családkutatással foglalkozó konferencia, negyedszázados születésnapját ünneplő történelmi folyóirat látogatása, vagy éppen a roppant népszerű és virtuóz slam poetry.


„Szóval, tettel” – 200 éve Született Rómer Flóris

Október 5-én, a Könyvtári Napok programjai közül elsőként Csécs Teréz, a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum kutató könyvtárosa rajzolta meg a 200 éve született, polihisztor Rómer Flóris pályaképét. A szerzetes-pap sokoldalú tudományos- és közéleti tevékenységével vívott ki magának hírnevet, tudását nemzetközileg is elismerték.

Rómer Flóris érdeklődése nem ragadt le egyetlen szűk tudományterületen, értékes örökséget hagyott az utókorra a természet- és bölcsészettudományok terén egyaránt. Otthon volt mind a régészetben, mind a növénytan világában, sőt tudományos szervező munkájával is kitűnt. Eredményeit számos publikációban tárta az érdeklődők elé, a Magyar Tudományos Akadémia presztízsértékű rendes tagságát is elnyerte.

Számos értékes emberi kapcsolatra, barátra tett szert élete során, édesanyjához a fiúi szeretet meleg érzelmi kötelékei fűzték. Hazájának hű fiaként harcolt az 1848-as szabadságharcban, nyolcéves várfogságot szenvedett végig a Habsburg önkényuralom idején, csak a Ferenc József császár esküvőjének alkalmából kiadott amnesztiarendelettel nyílt meg börtöncellájának ajtaja.

Azonban a fogságban sem hagyta el magát, mérnöki tanulmányokat folytatott. Tudományos, közéleti, publicisztikai feladatai mellett a papi hivatását is becsülettel látta el, egészen az apátsági rangig vitte. Amikor úgy érezte, hogy a tudományos munkát nehezíti szerzetesi minősége, kérte a bencés rendből történő elbocsátását. Kolostori főnöke nehéz szívvel vált meg tőle. Még élete utolsó évtizedében is aktív tudós volt; életművének, munkáinak dokumentumai megtalálhatók a megyei könyvtár helyismereti gyűjteményében.
 

A 25 éves Rubicon történelmi folyóirat bemutatkozása

Rácz Árpád középiskolai tanár, a 25 éve általa alapított Rubicon folyóirat szellemi atyja és főszerkesztője mesélt a folyóirat keletkezéséről, az elmúlt időszakról, eredményekről, gondokról október 6-án a megyei könyvtár Kisfaludy Károly Könyvtárának muzeális gyűjteményében.

A rendszerváltás hajnalán az embereket túláradó optimizmus jellemezte, bíztak abban, hogy a Kádár korszak szellemiségével szakítva egy új, pozitívabb éra boldog részesei és alakítói lehetnek. Ez a derűlátás a históriát művelőkre is kiterjedt. Meg kell jegyezni, hogy a történész szakma jeles képviselői már a nyolcvanas évektől szabadabb légkörben kutathattak, kimondhatóvá vált az évtizedekkel előtti vállalhatatlan is.

A Rubicon folyóirat alapítását az a nemes szakmai tudományos szándék vezérelte, hogy a tények szigorú primátusát szem előtt tartva értékes anyagokkal elégítsék ki az érdeklődők tudásszomját, fejlesszék a szakmát, s erősítsék a magyar történettudomány hírnevét. A szakma korábban is bővelkedett nagy egyéniségekkel, ám a történész is halandó, ezért napjainkban szerencsére ifjú titánok nyernek bebocsátást a történészek klubjába.

Rácz Árpád elve, hogy a folyóirat lapjaira kerülő írások magas követelményeknek kell, hogy eleget tegyenek. A negyedszázad folyamán több, mint ezer alkotó kapott lehetőséget arra, hogy írásaival találkozhasson az olvasóközönség. Nincsenek híjával a cikkeknek, csupán a színvonal a belépési feltétel. Természetesen az anyagi lehetőségek is megszabják a lapok oldalszámait.

Sajnos a szekértáborokra oszlott társadalom, mely a politika következtében is megosztott, az egyes történészi produktumok fogadókészségét is kijelöli. Amennyiben a leírt tény az adott olvasói réteg politikai értékrendjével ütközik, averzióval fogadja. Maga a folyóirat, s annak munkatársai azonban nem váltak az aktuálpolitika szolgálólányaivá. Közléseik, megállapításaik szakmailag okadatoltak.

A történelem napjainkban minden társadalmi réteget foglalkoztat, ezzel is magyarázható, hogy minden korosztály reprezentánsai ott ültek a közönség soraiban. Szép számmal vettek részt középiskolai diákok, valamint tanáruk is helyet foglalt a hallgatók között. Akadt olyan diák, aki élve az alkalommal, csatlakozott a könyvtár tagságához, kiváltva érvényes olvasójegyét.

A főszerkesztővel való találkozás lehetőséget adott kérdések feltevésére, maga a vendég is bátorította a közönséget, sőt a beszélgetés fonalát részben a hallgatói felvetések alapján szőtte tovább. Szondázta a résztvevők történelmi affinitását aktuális politikai problémával (migránskérdés) történelmi mezőbe ágyazva, s értékelve. Jutalomkönyvet is lehetett kapni: azt kellett megbecsülni, hogy a folyóirat fennállásának huszonöt éve alatt hozzávetőlegesen hány szerző publikált lapjukban. Végezetül pedig mód nyílt az eddig megjelent Rubicon könyvek és folyóiratok megvásárlására is.
 

MikroSlam@MegyeiKonyvtar

MikroSlam@MegyeiKonyvtar címmel a Slam Poetry Győr műsorán vehettek részt az érdeklődők október 6-án, kedden. A program a modern slam poetry műfaját volt hivatott népszerűsíteni, s ezt a feladatát kitűnően ellátta: sikerült felkelteniük a témában jórészt tájékozatlan közönség érdeklődését az előadói költészet iránt.

A négy fiatalember (Bárány Bence, Galló Bence, Völcsey Kristóf és Husz Krisztián) – miközben folyamatosan nyomták a slameket – megismertette a hallgatóságot a slam poetry különböző megjelenési formáival (klasszikus, versenyszerű slam poetry, mikroslam, openmic), a más műfajokkal való fúziós lehetőségekkel (pl. improvizációs színház), ill. bepillantást engedtek az alkotási folyamatba is. A slammerek által előadott szövegek a legkülönbözőbbek voltak három blokkba rendezve. Az első slamek – mindamellett, hogy személyes voltuknál fogva közelebb hozták a közönséghez az előadó-szerzőket – segítettek megérteni, hogy mit jelent ez a műfaj az alkotóinak. Ezután jóval komolyabb hangvételű szövegeket hallhattunk, a legmegrázóbb a Radnóti Miklós életét kioltó golyó szemszögéből láttatta a költő halálát. Az utolsó blokkban visszatértek a vidámabb művekhez, de senki ne gondolja, hogy itt viccelődésről vagy bohóckodásról volt szó. Sőt! Nagyon is aktuális, örök érvényű vagy érzékeny témákról hallhattunk vicces-gúnyos-ironikus-szatirikus formában megformált véleményeket a fiatalok tempójában, stílusában és magabiztosságával tolmácsolva.

A négy alkotó teljesen különböző stílusban adta elő, ill. olvasta fel slamjeit, miáltal a néző-hallgató szép lassan rádöbbent, hogy ebben a vitatott irodalmi műfajban mekkora lehetőségek rejtőznek. Más volt a tempó, más volt a mimika, mások voltak a gesztusok, más volt a hangerő, a hanglejtés, mások voltak a hangsúlyozás módjai a srácoknál, de egyetlen dologban hasonlítottak: az első szótól az utolsó szóig érezni lehetett, hogy ezek a saját szövegeik, a saját szívük-lelkük van bennük, bensőséges viszonyban vannak velük, és büszkék rá. Előadtak slameket a macsóságról, a szerelemről, kicsit abszurd világunkról, Radnótiról többet is, sőt némi lokálpatriotizmussal fűszerezve még a budapesti életmódra váltásról is, vagy a legkisebb gyermek életérzés egyes vetületeiről is.

A szövegek után következtek a kérdések – bár a microslam jellegéből adódóan közben is volt mód beszélgetni a győri slammerekkel –, s mire mindennek vége lett, a hallgatóság úgy érezhette, teljesen képben van a műfajról, már csak arra van szükség – ahogy azt Bárány Bence többször is hangsúlyozta –, hogy mindenki megnézzen egy klasszikus, versenyszerű slam poetry-t.
 

Andrássy Ilona levelesládájából

Kovács Lajos muzeológussal (Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum) találkozhattak az érdeklődők október 7-én Andrássy Ilona grófnővel foglalkozó két könyve apropóján. A két mű (Mindennek vége! – Andrássy Ilona grófnő első világháborús naplója és Drága szerelmem… – Andrássy Ilona grófnő levelei hősi halált halt férjéhez, gróf Esterházy Pálhoz) száraz és unalmas bemutatása helyett megismerkedhetett a közönség a győri múzeum Andrássy-hagyatékának történetével, majd sztorikat és érdekességeket hallhatott az Andrássy-dinasztiáról, elsősorban a híres Andrássy-lányokról: Ilonáról, Borbáláról, Katusról és Kláráról, miközben családi fotókat nézegethetett a kivetítőn.

Iloncsi grófnő naplóját és levelezésének egy részét 1971-ben találták meg, a dénesfai Cziráky-kastély (Cziráky József volt Ilona második férje) renoválása során egy befalazott rekeszben elrejtett ládában, borzalmas állapotban. A képeken megjelenő kéziratok láttán az ember elcsodálkozott, hogy volt képes egyáltalán ezt bárki elolvasni, de az előadó szerint egy idő után hozzászokik a szem.

A történetek és fotók egymásutánjából kirajzolódott egy sokat megélt, különleges asszony sorsa, aki gyermekeinek írta naplóját, és első férjének a leveleit. A napló Andrássy Ilona beszámolója a hadikórházakban szerzett tapasztalatairól, a magyarok kezdeti háborús lelkesedését követő egyre súlyosabb csalódásáról, kiábrándulásáról, céltalanságáról. Vallomás szerelemről és hazáról. A Drága szerelmem című levélregény Ilona és Cziráky József gróf 1917-ben megkötött házasságával kezdődik, és ötven éven keresztül elhunytáig követi nyomon Ilona életútját. A szerző a négy Andrássy lánynak egymással és anyjukkal való bensőséges, szókimondó, családi intimitásokban bővelkedő levelezését felhasználva írja meg ennek a bátor, józan, bölcs és tehetséges asszonynak a sorsát. A mű irathagyatékra és egyéb információkra épülő rekonstrukció, s világosan kitűnik belőle – hiszen a szerző gondolatai is bele vannak szőve –, hogy Kovács Lajos lelki rokonságot érez a grófnővel, mélységesen megérti, csodálja őt, és mélyen megérintette a sorsa. Mindezt a hallgatóság is érzékelhette, hiszen ahogy Iloncsiról beszélt – mintha már családtag lenne –, az mindent elmondott.
 

„Azért olvasok, hogy éljek” – Az olvasásnépszerűsítéstől az irodalomterápiáig

Október 8-án az olvasóvá nevelésről, a könyvről mint terápiás eszközről és az olvasás közösségformáló szerepéről beszélgettünk Dr. Béres Judittal, a Pécsi Tudományegyetem Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kar Könyvtártudományi Intézetének adjunktusával. Előadó-beszélgetőtársunk a sikeres külföldi példákon felbuzdulva kezdte el kollégáival a pécsi Csorba Győző Könyvtárban és a Körbirodalom Gyermekkönyvtárban az Olvasásra születtem! programot. Céljuk, hogy a baranyai gyermekeket minél hamarabb be tudják vezetni a könyvtár, az olvasás és a közösségek világába, valamint a felnőtteknek értékes kikapcsolódási lehetőséget nyújtsanak, akár terápiás célzattal.

A program keretében több tematikus klubot indítottak korcsoport és/vagy érdeklődési körök alapján. Így indult el a Babaváró klub, amit várandósoknak szerveztek, hogy még időben, első kézből, hasznos információkat kaphassanak a kismamák születendő gyermekük olvasóvá neveléséhez. Ezenkívül indult nőknek és időseknek szóló csoport is, ahol a hasonló élethelyzetű klubtagok teret kaphatnak problémáik megoldására, traumáik feldolgozására.

Dr. Béres Judit szerint a biblioterápiánál nem az számít, hogy az adott vers, újságcikk vagy novella milyen irodalmi értékkel bír, hanem, hogy az adott szöveg milyen hatással lesz a résztvevőkre. Ugyanazt az idézetet lehet többféleképpen értelmezni, itt nincs rossz megoldás, nem tantermi irodalomórára kell gondolni.

Az interaktív előadás során a résztvevők (akárcsak egy irodalomterápiás foglalkozáson) beszámolhattak saját tapasztalataikról, véleményüket fejezhették ki, valamint kérdéseket tehettek fel az előadónak az olvasásra neveléssel és a biblioterápiával kapcsolatban.
 

Gyarmati Fanni naplója 1935-1946

Október 9-én a Könyvtári Napok záróprogramjaként a „Semmi, semmi nem fontos, csak Miklós” című előadást hallgathatták meg a szép számmal összegyűlt érdeklődők a Kisfaludy Könyvtár olvasótermében. Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni 1935 és 1946 között írt naplójáról Ferencz Győző irodalomtörténész beszélt érdekfeszítően.

Az előadó elsőként a napló történetéről mesélt, melyre akkor találtak rá, amikor Radnóti monográfusaként együtt dolgozott Gyarmati Fannival. A társadalomtörténeti, irodalomtörténeti szempontból is érdekes feljegyzések eredetileg magáncélra készültek. De a Radnóti halála utáni évtizedekben Fanni annyi gondot fordított rá, hogy valószínűleg egyre tudatosabban készült arra, hogy élete végén a nyilvánosság elé tárja.

Ferencz Győző hűvös objektivitással tárta a hallgatóság elé a napló sorai mögött húzódó, megrendítő női sorsot. Tényeket sorolt, melyek nagyon sok fájdalmat rejtettek. A száraz realitásról beszélt, mely még inkább felértékelte mind Radnóti költészetét, mind Gyarmati Fanni helytállását. Mindketten igyekeztek kiemelkedni az egyre sötétebb árnyékokat vető eseményekből, és az írás révén ebből a küzdelemből az utókor is részesülhet.

Az előadásból nagyon részletes képet kaphattak az érdeklődők mind a pár életéről, főként pedig Gyarmati Fanni jelleméről, mely őszintesége és fegyelmezettsége miatt példaértékű. Életét annak rendelte alá, hogy segítse Radnóti költői érvényesülését. Az első dolgozó nők generációjához tartozott. Korán reggel kelt, ment a gyorsíróiskolába, egész nap tanított, majd este társasági életet élt a férje mellett. Az évek során pedig alkotótárssá emelte önmagát, nagyszerűen értett a költészethez.

Ferencz Győző nem akart legendát szőni a pár köré, bármennyire is vágyik a nagyközönség a Rómeó és Júlia történetekre. Mégis kettejük tragikus szerelme közös emlékezetünk kitörölhetetlen részévé vált, mely mély tanulságokat hordoz mind történelmi, mind emberi szempontokból.

Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
s kihez vakon, némán is eltalálnék,
most bujdokolsz a tájban és szememre
belülről lebbensz, így vetít az elme...”

(Radnóti Miklós: Levél a hitveshez)


Csiszár Antal (1-2.), tmoni (3-4.), ZSVE (5.), Szabados Éva (6.)
Fotók: Vas Balázs

2015.10.12