1524

Mutassatok egy hőst!

Sorozatkritika

Vannak olyan problémák, amelyekről senki sem szeret beszélni, pedig nagyon is kellene. Ezeket az általunk és az idő által szőnyeg alá söpört, napjainkban is létező, lappangó problémák különböző aspektusait ragadja meg szemfüles módon David Simon. Legújabb projektje, a Mutassatok egy hőst! ismét egy rendkívül kényes témát feszeget, de példaértékűen tálalja azt. Szinte a semmiből tört elő, és maradandó sikert aratott, ezzel beírva magát az év és az HBO valaha készült legjobb sorozatai közé.

Simon ezúttal Lisa Belkin azonos című, valóban megtörtént eseményeket feldolgozó regényét vette alapul. A sztori a 80-as években kezdődik, amikor a legfelsőbb bíróság a deszegregációs kormányrendelet értelmében alacsony beruházású házak építésére kötelezi Yonkers városát, főként afro-amerikaiak számára, annak fehérek lakta negyedeiben. Ennek a feladatnak a megvalósítása Nick Wasicko-ra (Oscar Isaac), a New York állambeli város újonnan megválasztott polgármesterére hárul. Wasicko megpróbálja végrehajtani a kötelezettséget, hogy megvédje városát az állami perektől, ám a város vezetése megbénul, patthelyzet alakul ki a fellázadó városi lakosok és a megegyezésre képtelen képviselők miatt.

A történet néhány év eseményeit fedi le, tehát akár egy epizódon belül is több előre ugrás történik az időben, de ez a remek vágásnak és dialógusoknak köszönhetően egyáltalán nem teszi zavarossá, sem pedig követhetetlenné az eseményeket. Érdemes azt is megemlíteni, hogy a politikai vitán kívül megismerjük a társadalom különböző ranglétráin élő afro-amerikai és latin-amerikai származásúak szemszögét is. Így a sorozat néhány egymástól független karakter drámáján keresztül egy egész pontos korképet is fest a 80-as évek társadalmi helyzetéről.

A színészek többnyire remek munkát végeztek, volt egy-két gyengébb alakítás, de egyáltalán nem mondanám, hogy bármelyik hiteltelen lett volna, legjobban talán Dominique Fishback volt idegesítő számomra a folytonos szemöldök húzogatása miatt. Természetesen Oscar Isaac alakítása volt a legerőteljesebb, remekül érzékeltette Wasicko személyes drámáját és folyamatos lelki küzdelmét a rá nehezedő teher súlya alatt. Mellette még fel tudnám hozni Alfred Molina alakítását, hiszen az ő karaktere képviselte a változást ellenző, tomboló lakosok érdekeit, ezzel óriási feszültséget teremtve; meg kell hagyni, zseniálisan hozta a tenyérbemászó karrierista Hank Spallone személyiségjegyeit. A mellékszereplők közül még az Oscar-díj jelölt Catherine Keener nagyszerű alakításában láthatott Mary Dormant tudnám kiemelni, akinek a karakterfejlődése egészen figyelemreméltó volt, a címszerep mellett talán Keeneré volt a másik legrészletesebben kidolgozott figura, hiszen lényeges szerepe van a történet mondanivalójának megfogalmazásában. A többi mellékszereplő történetszálai is remekül illeszkednek a sztorihoz, egyáltalán nem kizökkentőek, és tökéletesen építenek a szívszaggató fináléra. A befejezés kettő rendkívül erőteljes érzést váltott ki belőlem, egyszerre tudott elszomorító és felemelő érzést nyújtani. Gondoltam, hogy nem igazán lesz pozitív a befejezés, hiszen már a cím is ezt sugallja Scott Fitzgerald szállóigéjével, mindenesetre a befejező epizódra jobb odakészíteni egy csomag zsebkendőt, mert nem egy könnyfakasztó pillanatot szorítottak bele a játékidőbe.

Bármennyire is akarom dicsérni a Mutassatok egy hőst!, azért egyetlen negatívumot tudok felhozni. Ami nem igazán nyerte el a tetszésemet, az a képi világ és a környezet. Nem mindig éreztem azt, hogy a 80-as években járunk, hiába vették meg egy egész albumnyi Bruce Springsteen album jogait (Springsteen számai jókor szólaltak meg, és remekül segítettek átvezetni/bevezetni a jeleneteket), vagy épp nagytotálokban mutatták a lepukkant városrészeket; egyszerűen túl frissnek és modernnek hatott az egész, erre még csak rátett az, hogy a szereplők ruha felhozatalában sem volt nagy változatosság „évek” elteltével sem, bár ez csak részletkérdés. A sorozat legnagyobb érdeme kétségkívül az, hogy képes volt pengeélen táncolva, dokumentarista módon, giccs vagy túlzás nélkül, szimplán tálalni a Yonkersben történteket, és ez teszi igazán kiemelkedővé a rengeteg új középszerű sorozat közül. 

Som Balázs
Forrás: cinestar.hu

2015.10.08