1409

„…s hiszed velem, ami szép, nem villanó fényjáték…”

Aranypor térségi irodalmi folyóirat 2015/2. szám

VIII. évfolyamának második számaként, 2015 nyarán jelent meg az Aranypor térségi irodalmi folyóirat útra kelő, zaklatott szívekkel, elmúlásba hajló érzésekkel, hazáért síró reményekkel versben és prózában beszélő lapszáma. A Kisalföld szűkebb és tágabb, nagytérségi környezetének (Csallóköz, Fertő-tó vidéke) szerzői által képviselt versek, novellák, valamint egyéb írásművek sorain keresztül egyszerre jelenik meg ennek a varázslatos szépségű vidéknek az életérzése és az egyéni lelkek őszintesége.

Az önerőből, valamint erkölcsi és anyagi támogatásokból fenntartott kiadvány célja mindazon szerzők felkutatása és bemutatása, akik ezen a tájegységen élnek, különös tekintettel azokra, akiknek nincsen lehetőségük a publikálásra, vagy egy költséges magánkiadásra. Az Aranypor szerkesztői rendkívül fontosnak tartják az irodalom ápolását, mely nemcsak az egyik elengedhetetlen záloga a nemzet fennmaradásának és megújulásának, de az igazi emberség megőrzésének is. A folyóirat az – irodalmi értékeken túlmenően – szólni szándékozik a közösség életéről, múltjáról, a szeretett táj szépségeiről; közkinccsé téve azt minden érdeklődő és befogadó számára.

A 2015-ös második lapszám a megszokott 30 oldalas, színes borítóba zárt terjedelemmel folytatja az immár nyolcadik éve tartó, antológiaszerű koncepciót. A Kempis Tamás mottójával felvezetett tartalom egyszerre intelemszerűen és tiszta jóindulattal világít rá az olvasás lényegére és élményére, amikor azt mondja: „Ne a szerző tekintélye számítson előtted… inkább arra figyelj, MIT mondott”. Az Aranypor versei, rövid prózai írásai, egyéb irodalmi részletei emocionális hullámvasútra ültetik a befogadót, hiszen ahány robbanni készülő szín, illat és íz játszik a lapokon, annyi markoló, fogva tartó, visszaté(rít)ő emlék csendre intése is bújik a sorok közé. A szavakból épülő alkotások a legtágabb értelemben beszélnek a szerzők meggyőződéseiről, elmúlt és múlhatatlan terheiről, betűkunkorokba itatott érzelmeiről. Mert érezni kell, érezni emberi, még akkor is, ha a bennünket átjáró, csak szívvel-lélekkel fogható láthatatlan nem minden iránya a mosoly(gás) felé mutat.

Szekeres Mária maradandó előszóként mindannyiunk nevében búcsúzik közösségük három társától, szerzőjétől, akik „ebben az évben indultak el a nagy útra, hogy űrt hagyjanak maguk után”. Móroczné Nagy Mária 93 évesen, „türelemmel viselt szenvedéseiből libbent át az örökkévalóságba”; Tarnóczy Szabolcs „fiatalon, felkészületlenül, hirtelen távozott”; Bősze Balázs „szentségekkel megerősítve” ment át az öröklétbe. Nem lehet máshogy, mint az emlékező írja: „Az írásaink, leírt szavaink súlya odafent is megméretnek a tiszta szellem mérlegén…”.

A lapszám hangulatát Fülöp Péter rövid versei alapozzák meg: aki Nyolcsorosba foglal Égi lényeket Kint az ég alatti Kis fényben, Szerelem-tánccal ad Mértéket a Találkozásnak, hogy Cseresznyevirágzás Vezessen ki a Szent csillag ragyogásába. „Élni jöttünk” – üzeni nekünk. Reisinger Attila oldalas írása egy Letartóztatás kegyetlen és megrázó gondolatai körül forog, majd Mészely József költeményeit olvashatjuk: „A mai nap tikkadt vándor”, „Úgy röpül fel a vers-madár is”, „…hogy mindent megdermeszt a szél”, „…s hiszed velem, ami szép, nem villanó fényjáték”. L. Burda Zsuzsanna először Egy kiállítás után költ sorokat, majd dalt szólaltat meg neked, végül Néma éjben suttog érzelmeket, Nády Mária pedig remeteségről versel a Vértes lábánál. Jéga Szabó Ibolya felütése így szól: „Képtelen vagyok felébredni, menekülnék…”, s a négy bekezdésbe tömörített mondanivaló félelme frusztrált belenyugvást hagy csak maga után. Újra versek vonatára szállhatunk: Medgyesi Imre Hazafelé tartó sorai a Hany vidékén vezetnek keresztül; Gulyás János tisztelgő emlék-gondolatai kérdésekkel bombáznak; Vitéz Vilmos Színvallásba fojtja érzelmeit, születése pillanatát önti hosszan hangzó szavakba, költői Üzenetet fogalmaz véget nem érő mondatba. Dr. Karácsony István helytörténész Darnózseli szellemi értékeiből ezúttal Zseli község azon mondáját választotta, amely a Csehyek családfájának történetét veszi számba. A blokk lezárásaként Nagy Pál versben szegi meg az új kenyeret, míg Mészáros Győzőné Koszorút helyez „régen eltűnt jó apjának” ismeretlen sírjára.

Az Aranyporos mesetarisznya megszokott, állandó rovata a gyerekekhez szól: először Kádár Sára Hajnalka közli a Kalandozások címre hallgató története harmadik részét, aztán két vers következik, ahol Böröczki Mihály elárulja, Honnan fúj a szél, Mészely József pedig Vakációs emlékekből alkot hangulatos felidézést. Ugyanő fogalmazott recenziót Reisinger Attila az idei ünnepi könyvhétre megjelent, Holtak ideje című könyvéről, hogy aztán B. Tóth Klára mutassa be egy oldalon keresztül Szekeres Mária ötödik önálló verseskötetét. A Jó játék a nyelvi játék Mészely József rovata, amelyben ezúttal egy remek szólás-kereső fejtörő tágíthatja a kisebbek-nagyobbak lingvisztikai tudását és kreativitását.

A lapszám teljes második fele a Kitekintőé. Nyelvezetében és témájában rendkívül színes, nívós és érzelemgazdag versek hosszan kígyózó sora, valamint 3 prózai írás követik egymást: 14 oldalon keresztül mélyedhetünk el a különböző lelkekből szóló örömök, bánatok és emlékek felszólalásaiban. Először Baka Györgyi dupla oldalas írását olvashatjuk, aki Rejtett apokalipszis címmel fejtegeti a csendben, észrevétlenül lelkünkben zajló érzelmi és pszichés folyamatokat, amelyek romboló hatásainak manapság folyamatosan ki vagyunk téve. Ezután megszakítás nélkül versek sorjáznak. A költemények szerzői verseik megjelenési rendjében, a teljesség maximális igényével: B. Tóth Klára, Nyíri Erzsébet, Paraszkeva, Boór András, Sasváry Erzsébet, Streéb Mária, Böröczki Mihály, Nagy Etel, Gidófalvi Szabó Ferenc, Kozma László (Szent Ferenc füves kertje a budapesti Szívkórházban), Józsa Attila, Kovács Béla, Tálos Csegő, Maurer Teodóra (vers és próza is), Varga L. Krisztina. Zárásként Józsa Miklós másfél oldalon keresztül értekezik az enyedi tavaszról Áprily Lajos verseiben.

A hátsó borító belső oldalán a fiatal Szőcs Beáta bemutat(koz)ása olvasható, aki bár kiadványszerkesztőnek tanult (és végzett is), jelenleg számítógépes grafikai tervezésben „teljesedik ki”, ám mindemellett „kezdő” fotósként és festőként (is) halad a művészi pálya rangosabb állomásai felé. Az Aranypor 2015-ös második lapszáma a Baráti Kör Újrónafőért Egyesület és a Mosonmagyaróvári Kulturális Egyesület kiadásában jelent meg Nagy Sándor felelős kiadó, Szekeres Mária főszerkesztő, valamint Mészely József, L. Burda Zsuzsanna és Szőcs Beáta szerkesztői munkájával. Az irodalmi folyóirat nyári kiadványa ezúttal is a hagyományokhoz és a megszokott magas színvonalhoz hűen gyűjtötte egybe a térség íróinak és költőinek szerzeményeit. „Szavak fényköre - / arcod, Anyám, / elém vetíti imám. / a Fény el nem / éri, csak sejti / alázatod. / mélysége tiszta / tótükör - / szent Fiad Arca / benne ragyog.” (Szekeres Mária)

Szilvási Krisztián

2015.09.16