1562

Kész katasztrófa

Filmkritika

Judd Apatow filmográfiájának nagy részét olyan karakterek bemutatásával töltötte, akik beleragadtak egy bizonyos életvitelbe, mely vagy károsnak bizonyul személyiségfejlődésükre nézve, vagy már réges-rég ki kellett volna nőniük azt. Ezek a karakterek általában férfiak (éretlen férfiak, mégpedig), az életükben bekövetkező fordulópont, amelynek következtében átértékelik saját személyiségjegyeiket, nagy általánosságban a női nem közbenjárulásának köszönhető.

Beszéljünk akár az Apatow-filmek egyik legjobbikáról, a Felkoppintváról, a szintén említésre méltó érdemekkel büszkélkedő A 40 éves szűzről, vagy a kissé dagályos, de részleteiben szerethető Ki nevet a végén-ről. Legújabb filmjével Apatow fordított a dolgokon: ezúttal nem a gyermeteg férfi az, aki „megmentésre” szorul, és nem egy nő érkezik majd, hogy kicsit fenéken billentse a hímneműt, hanem épp ellenkezőleg. Ezúttal a nő kerül a férfi cipőjébe, a férfi pedig a nő magassarkújába. Csak hogy sarkítsunk a dolgokon, ám ez ennél nyilvánvalóan bonyolultabb képletet takar magában.

Amy (Amy Schumer) egyedülálló fiatal nő. Munkájában sikeres, magánéletileg alapvetően nyugalmas, ha abból indulunk ki, hogy a pasi-per-éjszaka egy életvitel általános velejárója. Amy csak úgy falja a pasikat, ám elkötelezettségről még csak szó sem lehet, neki csak az egyéjszakás kalandok azok, amik bejönnek. Nem is hiányzik neki (vagy legalábbis nem tudatosul benne), köszöni szépen, megvan nélküle. Egészen addig tart ez az állapot, amíg újságíróként nem találkozik egy meglehetősen szimpatikus sportorvossal (Bill Hader), aki aztán jól megkavarja az állóvizet. A boldog egyedüllétnek lőttek, a férfi olyat tesz az átszexelt éjszaka után, ami túlmegy minden határon: felhívja a nőt. Amy ledöbben, kicsit kétségbe esik, majd próbacseresznye-alapon belemegy a „játékba”, melyből akár még valami is lehet, de ne kiabáljuk el a dolgokat.

A románc kialakulása ugyan az első lépésekben még ügyetlenségeivel együtt is egyszerűnek tűnik, ám ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre mennek szereplőink a párkapcsolatban, úgy jönnek elő az ügyes-bajos problémák. Amy félelme egy tartós párkapcsolattól és a férfi elkötelezettsége egyaránt megnehezítik a dolgukat – Apatow romantikus énje most sem hazudtolta meg magát: a bárgyú, naivan romantikus komédiáktól távol vagyunk, a rendező saját magához híven a párkapcsolatoknak egy őszintébb, ám a maga módján mégis bájos olvasatát nyújtja elénk. Ellentétben ugye a 40 és annyi című filmmel, ahol már túlontúl visszavett a romantikából, és egy olyan párkapcsolati dramedyt készített, mely inkább ellenszenvesnek, semmint szeretetreméltónak állítja be a két főszereplőt (Paul Ruddot és Leslie Mann-t). A Kész katasztrófa két főhőse szimpatikus emberek, vagy legalábbis, ha rendelkeznek is kevésbé kedves személyiségjegyekkel, karakterfejlődésre képesek, és végső soron megérdemlik a boldogságot.

A romantikus komédiák alappilléreit kiforgatva a rendező és a film forgatókönyvírója (egyben a film főszereplője, Amy Schumer) következetesen átírja a gender-felállást, így a helycserés támadásnak köszönhetően a Kész katasztrófa nem csupán egy szókimondó, pikáns komédia, de kicsit a női egyenjogúság mellett is állást foglal. A „csak szex és más semmi” ugyebár nem csupán a férfiak kiváltsága, de a nőké is, ezzel a film elveti hevesen (bár kimondatlanul) azt a vissza-visszatérő téveszmét, miszerint ha a pasik fekszenek le minden nap másik nővel, az menő, míg ha a nők teszik mindezt a férfiakkal, már kurvákról beszélünk. Apatow szerencsére ennél sokkal intelligensebb, és igazán frissítőleg hat egy kis feminin vonal a szókimondó romantikus vígjátékok terén, amely feminin pont azért annyira nőies, mert megállja azt, hogy a csakis nőkre vonatkoztatható kliséket elpuffogtassa. Amy tehát úgy képviseli a női nemet, hogy a legkevésbé sem felel meg a sztereotípiáknak. Épp ezért válik hitelessé és izgalmas karakterré; Amy Schumer pedig tökéletes választás a szerepre a maga pimasz és megalkuvást nem tűrő megjelenésével, Bill Hader pedig vele szemben szimpatikusan visszafogott és kispolgári fickó.

A komikus elemek azonban nem a kettejük ellentétére vannak kihegyezve, sokkal inkább Amy szerelmi életére (közöttük John Cena az, akiből többet látunk, ő kifejezetten zseniális a maga epizódszerepében), valamint a lassankénti oldódására Aaron mellett: miként próbál eggyé válni a párkapcsolatban élő ember életmódjával, és miként próbál megfelelni az elvárásoknak. Ez utóbbi természetesen több drámai elemmel is szolgál, aminek betetőzése Aaron díjátadója, amikor megtörténik az ilyen és ehhez hasonló filmekben kötelező váltás. A Kész katasztrófa ezzel együtt végig őszintének és üdítően szókimondó romantikus komédiának hat, ami attól függetlenül, hogy a műfaj elemeit végigmondja, egészen egyedi filmélményt nyújt. Köszönhető ez Judd Apatow attitűdjének és a gender-felállás megkavarásának. Az meg apró gikszer, hogy a végén túlzottan behódol a hollywoodi romcom-ok hagyományának, miszerint valami nagyon grandiózus és nagyon romantikus módon kell végleg összejönniük a pároknak. Nem számít. A Kész katasztrófa a megfelelő helyeken nevettet, és megfelelően un-pc eszközökkel éri el mindezt. Csak úgy, mint hősnője.

Kónya Sándor
Forrás: cinestar.hu

2015.09.16