1174

Hasta la vista

1 perces filmkritika

Bébi. Mert mindig minden a nők körül forog. Ez a három srác a Hasta la vistával pedig pont annak int búcsút, amelynek száműztével végre elhárul a gyengébbik (és szebbik) nem felé törekvésük. Akaratot és eltökéltséget állítanak szembe a majdhogynem lehetetlennel, mert a mi társadalmunk utazik arra, hogy a nehézségeket és „abnormalitásokat” egyúttal lehetetlennek címkézze. Fel. Le. Körül.

Kívülállóként annyira jóleső trend mostanság, hogy a testi és szellemi deficittel élőket kikényszerítik tespedt kerekesszékükből, megmozgatják tagjaikat, és fityiszt dörgöltetnek velük az „egészségesebbik” halmaz orra alá! Tényleg! Hogy ab ovo idegenkedésünket a sajnálat levetkőztetésével oldják. Mert az élet él és élni akar, hol ilyen, hol olyan – de mindenképpen akarati formában. A belgák sikerrel csinálták meg saját Életrevalóikat egy majdnem vak, egy teljesen béna és egy agytumor következtében deréktól lefelé mozdulatlan, haldokló srác szemüvegén és nemi vágyán keresztül. Asta Philpot eredeti ötletére Mariano Vanhoof húzott sztorit, amit Pierre De Clercq papírba öntött, Geoffrey Enthoven pedig tető, illetve szabad ég alá rendezett (táborozással és ezernyi csillaggal az égen – a szabadság és a lehetséges fénypontjaival).

Maga a történet nem ász annyira, a kerekesszékek mellett az utazás is mintha nyögvenyekkenős lenne helyenként, az áhított cél pedig túlontúl jólkondomozott, de ők hárman, kiegészülvén egy érzelmileg-lelkileg sérült, csábtalanból szépen-lassan csábossá váló, mamutnak csúfolt Claude-dal (ő nőnemű, csak a neve becsapós) minden akadályon és képtelenségen átlendülnek. A srácokat rendkívül jól egybefésülték, demonstrált interakcióik a végletekig hitelesek, és csak az nem hiszi róluk, hogy valóban akadállyal élők, aki nem akarja – pedig nem! Mindannyian egészségesek, talponállók és távolba nézők, bravó! A Hasta la vista egész rendesen végigvonult a világ filmfesztiváljain (oké, nem a mainstream-eken, de ott volt San José-ban, Karlovy Vary-ban, Montrealban, Palm Springs-ben, Valladolidban), és természetesen nézői szíveket rabolt magával, hiszen tényleg jó látni, ahogyan az érinthetetlennek gondolt témakör kézzel simíthatóvá válik a hasonló filmeknek köszönhetően. Mert higgyük el mi is, a lehetetlen csak azok számára létezik, akik rogyatlan lábakkal állnak a lehetségesben. Hasta la vista sajnálat és tehetetlen(ség)!

2011, belga, 115 perc
rendező: Geoffrey Enthoven
forgatókönyvíró: Pierre De Clercq
szereplők: Tom Audenaert, Robrecht Vanden Thoren, Gilles De Schrijver,
Isabelle de Hertogh, Kimke Desart, Johan Heldenbergh, Karlijn Sileghem

Szilvási Krisztián

2015.09.04