1489

Jean-Philippe Rameau: Hippolyte et Aricie

Zeneajánló

251 évvel ezelőtt, 1764-ben hunyt el a francia barokk zeneirodalom egyik legnagyobb alakja, Jean-Philippe Rameau, aki 50 éves koráig elsősorban billentyűs hangszerekre írt zeneműveiről és zenetudományi értekezéseiről volt ismert. Az 1720-as évek végén már több színpadi kísérőzenét is készített, azonban 1727-től kezdve legfőbb vágya az operakomponálás volt.

Rameau végül Simon-Joseph Pellegrint kérte fel, hogy írjon számára szövegkönyvet. Pellegrin 1732-ben Jean Racine Phaedra című tragédiája alapján, Euripidész és Seneca műveit egyaránt felhasználva, készítette el a Hippolyte et Aricie librettóját. Pellegrin szövegkönyvében, ellentétben Racine tragédiájával, Phaedráról Hippolyte és Aricie alakjára helyeződik nagyobb hangsúly. Rameau 1733 folyamán be is fejezte az allegorikus prológusból és 5 felvonásból álló művét, amit még ugyanebben az évben Párizsban be is mutattak. A bemutatót követően a lelkes XV. Lajos francia királytól a zeneszerző számos megbízást is kapott.

Rameau operájának komponálása során követte a francia opera hagyományait, azaz egyrészt témáját a klasszikus mitológiából merítette, másrészt műve öt felvonásból állt, és minden felvonásban táncbetét vagy egyéb látványosság szerepelt. Mindezek ellenére a bemutatót követően számos kritikával illették a Hippolyte et Aricie-t: olykor túl olaszosnak, azaz túldíszítettnek, vagy éppen túl hosszúnak találták, olykor szemére vetették a zeneszerzőnek, hogy eltávolodott a Lully teremtette hagyományoktól.

A másik oldalon azonban megjelentek a mű lelkes hívei és csodálói is, akik felismerték a zeneszerző újításait (pl. bonyolultabb áriák, zenekar komplex használata, újszerű dramaturgiai megoldások), és fantasztikusnak tartották a hallottakat. A zeneszerző gyönyörű dallamaival különböző hangulatokat jelenít meg, a szereplők érzelmekkel telített monológjaival emberi szenvedélyeket és jellemeket egyaránt ábrázolni képes. Rameau újítása volt az is, hogy szemben a kor operáira jellemző statikus jellemábrázolással a Hippolyte et Aricie szereplői jellemfejlődésen mennek át a darab során.

Az 1997-ben készült felvétel szereplői: Mark Padmore (Hippolyte), Anna-Maria Panzarella (Aricie), Lorraine Hunt (Phédre), Laurent Naouri (Thésée), Eirian James (Diane). A szólistákat a francia barokk zeneirodalom avatott előadója, a korhű hangszereken játszó Les Arts Florissants zenekar kíséri William Christie vezényletével.

Ősze Mária

Forrás: Brockhaus Riemann zenei lexikon; Opera : képes enciklopédia / összeáll. Stanley Sadie [Budapest] : Kossuth, cop. 2005; A klasszikus zene : [zeneszerzők, művészek, hangszerek, fő művek] / főszerk. John Burrows Budapest : Mérték K., 2006; wikipedia.hu

2015.08.31