1329

Szumma 11

A római sztéléktől a 3D-ig

A Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum három évvel ezelőtt új, információs füzetsorozatot indított. Kicsit szerény az alcím, hiszen az évente két alkalommal megjelenő kiadvány igazán tartalmas olvasnivalókat tesz közzé nemcsak a múzeumról, hanem szűkebb pátriánk múltjáról is. Írásunkban az idei 2-3., összevont számból szemezgetünk kicsit kedvcsináló gyanánt. A kiadvány a kőtárra és a cserépkályha-történeti kiállításra fókuszál.

Az első írás a múzeum intézményeit bemutató cikksorozat folytatása: a Várkazamata-Kőtár Bécsi kapu téri épületének történetét ismerteti. Rövid összefoglalót olvashatunk a győri vár építésének mikéntjéről, hadászati jelentőségéről, az épületegyüttes sorsát meghatározó történésekről. A cikket korabeli metszetek és archív fotók illusztrálják. A másik kiállítóhely, ahová bepillantást nyerünk, a Kiss János utcában álló Fruhmann-ház, közkeletű nevén „Kályhamúzeum”. A néhány éve megnyitott, impozánsan kialakított részleg tulajdonképpen Fruhmann Antal kályhásmester 1916-ban épült lakóházának és kályhásműhelyének átalakításával jött létre. Az épületegyüttes hagyatékként került a város tulajdonába, s vált egy igazán különleges ipartörténeti látnivalóvá, amely sokkal több figyelmet érdemel annál, mint amit eddig kapott.

Továbblapozva a valaha volt, ma is sokat emlegetett bécsi kapuról olvashatunk. Arról a kapuról, amely háromíves, diadalívhez hasonló, késő reneszánsz építmény volt. A cikk illusztrációjaként egy jól sikerült nyomatot láthatunk, ahol a kapu a hozzá vehető fahíddal együtt szerepel. A cikkben ismét feltűnik egy FruhmannFruhmann Antal győri építész- neve, aki a bontás előtt felmérte, lerajzolta, dokumentálta e jeles építményt. Hála érte.

A következő cikkek a kőtár kincseivel foglalkoznak. A püspökvár kazamatáiban és a Sforza bástyában található a múzeum lapidáriuma. A gyűjtemény kialakulásáról, történetéről, összetételéről Dr. Szőnyi Eszter, a múzeum néhai igazgatója tett közzé tanulmányokat. Jelen lapszámba tőle válogattak a szerkesztők.

A Kincseink címet viselő rovat nagyobb terjedelmű a korábbiaknál. A múzeum gyűjteményében lévő nagy eszmei értékű műtárgyakról olvashatunk itt. Elsőként a petárdával felrobbantott fehérvári kapu épen maradt szárnyáról; Saturnius sírkövéről, amely ikreket szoptató anyafarkast ábrázol; végezetül két gazdagon díszített Hardtmuth kályháról, melyek egy Andrássy úti palotából kerültek városunkba.

Az Új szerzeményeink rovat révén a Madách-gyűjtmény gyarapodásáról kapunk hírt. Dr. Szabó József evangélikus püspök gyűjteménye 1973-ban kerül a múzeum tulajdonába. Az intézmény kezeli, gondozza és kutatja a kollekciót, ugyanakkor törekszik annak gazdagítására is. Madách Imre halálának 150. évfordulójára a múzeum művészeti pályázatot írt ki. Ennek eredményéről a cikkben olvashatnak.

A kiadványban a „kisszínest” az az írás jelenti, amely a „Győri Vaskakas”-hoz nevet viselő fűszer- és csemegeüzletről szól. A cikket gazdag képanyag illusztrálja. Hogy hol volt az üzlet? Olvassák el az írást!

A kiadvány következő rovata a Restaurálás címet viseli. Vissza kell, hogy térjünk a kiadvány fő témájára, a lapidáriumra. Vajon tényleg a víz és a könnyező házigomba az úr? Miért kellett bezárni a kőtárat? A cikket elolvasva választ kaphatnak a kérdésekre.

A kiadvány végén még két írást olvashatunk a nevezetes győri kályhás dinasztiákról. Egy cikket a Fruhmann családról, egy másikat pedig a Mágner, a Dachauer és a Magyary családról. Mindkét írást gazdag képanyag illusztrálja.

A kiadványt záró rövidke írás rendkívül fontos. Hírt ad arról, hogy miképpen próbálja a múzeum csalogatóvá, vonzóvá tenni a kályhatörténeti kiállítást. Szó esik a múzeumpedagógiai tevékenységről, a virtuális archiválás és restaurálás lehetőségeiről is.

B.E.

2015.08.26