1294

Pain & Gain

1 perces filmkritika

Az amerikai álom gyökerei meglehetős szabadsággal ugyan, de számottevő sikerrel gyökeredznek az olyan gyökérelméjűek elhatározásaiban, mint amilyenek az 1999-es Miami New Times cikkének főszereplői voltak. Igen, ez még mindig egy megtörtént eset – ahogy Michael Bay filmje a finis felé fordulva nagybetűkkel táblázza a képernyőre.

Persze nagyvonalú szabadsággal kezelve, de Pete Collins írása, majd 2013-as könyve (Pain & Gain: This is a True Story) valóban filmvászonra kívánkozó sztori tele fekete és színes humorral, képi- és gépi látványosságokkal, csúszós-sikamlós testekkel, valamint emberrablással, zsarolással, erőszakkal, kínzással, gyilkossággal, és (még) az izomnövelő injekciók tudják, mi mindennel (kutyaszájba adott, elárvult lábujjal, például). Érdekes, mert annak ellenére, hogy Bay pontosan az a rendező, aki ízlést nem ismervén csakis a CGI-piromán-gigalomán akciókban hiszi a szórakoztatás megtestesülését, ilyen dirr-durrtól visszafogott mozira vetemedett, mert a Pain & Gain sokkal inkább játszik a szatirikus sziporkákkal, mint a robbanó-lődöző golyóarzenállal (ráadásul csupán 26 millió dolcsiból ki is hozták az egészet cakkumpakk).

Szóval érdekes, és egyben örömteli, mert – be kell vallanom – a film teljes egészében jól áll neki, és egyben a nézőnek is. Viccesek és rendesen körüljártak a karakterek, fetrengető a duma, sodró a dinamika. Oké, a két órát sokalltam, de a történetnek és a benne forgó szerepeknek lehet, hogy tényleg kellett ennyi. Semmi maradandó persze, ám Bay-t és (álom)világát nem is ezért fizetik (vagy éppen fizettetik) meg. Én tudom, hogy Mark Wahlberg nagyon tud színészkedni, de ide inkább csak a mell-, has- és bicepszizmai kellettek, viszont a lesajnált Dwayne Johnson szikla-termete ellenére (mellette) az actingban is többet mutat. Anthony Mackie pedig már csak levezetés az edzés után (úgy értem, hab a tortán, bár az ilyesmi fitness-körökben feloldozhatatlan bűn) – vele lesz egész a hármas deltaizomhegy.

Fájdalom nélkül nincs nyereség vagy eredmény, ahogyan azt a (kiló)fogyasztói és testépítői sportokban mondják (No Pain, No Gain), a film címe okosan játszik rá ennek a reciprokára, hiszen a túlzott fájdalom (és „befektetés”) lásd, éppen ellentétes eredménnyel járhat. Persze vannak, akik sosem tanulnak – bár nézhetjük úgy is, elképesztő a kitartásuk, hiszen ahogyan a főhős, DL kifejti a végén: „Jobb akartam lenni. Ez vezetett a bukáshoz. De ez nem azt jelenti, hogy feladom. Pihensz, gyógyulgatsz, és visszamész a dologba. Az életnek van még egy lövése a számomra, és én élni fogok vele. Mert én vagyok Daniel Lugo, és hiszek a fitnessben.” Na ja, a Romániából érkezett üresfejű, testhezálló szépség pedig jelenleg (még mindig) nem filmsztár. Hát ez az amerikai álom.

2013, amerikai, 129 perc
rendező: Michael Bay
forgatókönyvíró: Evan Daugherty
szereplők: Mark Wahlberg, Dwayne „The Rock” Johnson,
Anthony Mackie, Ed Harris, Tony Shalhoub, Bar Paly, Keili Lefkovitz

Szilvási Krisztián

2015.07.31