240 éve született Brunszvik Teréz, a magyarországi kisdedóvás és nőnevelés úttörője
„Nem szeretem, ha grófnőnek neveznek, mivel ennek előnyeit nem akarom élvezni, engem tehát nyugtalanít, ha hallom, hogy így hívnak. Csupán ember, a szó legszebb értelmében, az akarok lenni.” Brunszvik Teréz 1775. július 27-én született Pozsonyban, Brunszvik Antal gróf és Seeberg Anna bárónő első gyermekeként. Császári és királynői keresztanyja után a Mária Terézia nevet kapta.
A nevelésügy iránti elkötelezettséget és példát szüleitől látta. Édesapja II. József császár nevelésügyi referense volt, így Bécsben tölthette az esztendő egy részét, és aktívan részt vehetett a császárváros szellemi életében. Bécsben ismerkedett meg Beethovennel, aki zongoraórákat adott számára, sőt igen bensőséges barátság szövődött a zeneszerző és a Brunszvik testvérek között. Beethoven több művét ajánlotta valamelyik családtagnak, és valószínűleg nem egy alkalommal megfordult a martonvásári kastélyban is. A feltételezések szerint a muzsikus leveleiben emlegetett „halhatatlan kedves” Teréz volt, azonban a Beethoven-kutatók többsége nem osztja ezt a véleményt.
Teréz édesapja korán elhunyt. A síremlékénél fogadta meg, hogy soha nem megy férjhez. Testvérei sorban családot alapítottak, ő azonban egyedül maradt. Amikor 1808-ban egyik húga négy gyermekkel megözvegyült, magára vállalta a feladatot, hogy a gyerekek számára megfelelő nevelőintézetet keres.Bejárta Európát, utazgatása során találkozott a svájci Yverdonban a neveléstörténet egyik legnagyobb alakjával, Pestalozzival. Ő beszélt neki először a gyermek értékeiről, méltóságáról, ennek hatására határozta el Brunszvik Teréz, hogy a nevelésnek szenteli az életét.
E hivatást a lehető legszélesebb értelemben fogja fel. Lelki ébredése hatására önnevelési tervet készít, és azt szigorúan be is tartja: a terv alapján törekednie kell az ismeretszerzésre, valamint szabályozókat, feladatokat állít fel magának. A gyermekvédelem első társadalmi szintű megszervezésével 1810 körül próbálkozik meg. Felszólalásokat fogalmaz, a gyermekgondozói pályára buzdít, és bekapcsolódik a Pestalozzi-módszer hazai terjesztésébe. Kezdeti kísérletei nem jártak sikerrel.
1828-ban szervezte meg a krisztinavárosi ipariskolát, nevét is ez az esztendő teszi ismertté. Az angol óvodák megismerése után ekkor alapítja meg a Habsburg Birodalom és egyúttal Közép-Európa első kisdedóvodáját Budán. Egész pontosan a Krisztinavárosban, a Mikó utcában, édesanyja házában. Ez volt az Angyalkert. Ezt, majd a következő intézeteket is a saját vagyonából hozta létre, és a későbbiekben majdnem mindenét eladta a nemes célért.Az óvoda első óvó-nevelője Kern Máté volt.
Az óvodákat elsősorban erkölcsépítő, a jóra vezető, a képességeket kibontakozni segítő intézményeknek szánta. A kisdedóvók (az elsőket német mintára gyerekkertnek vagy angyalkertnek is nevezték) nem voltak teljesen a mai értelemben vett óvodák, hanem több vonásukban inkább kisgyermekiskolákra hasonlítottak. Pestalozzi didaktikai elveinek szellemében elemi oktatás is folyt a szemléltetés széles körű felhasználásával, és emellett az éneknek, a muzsikálásnak is kiemelt szerepe volt.
Az óvodában tanítókkal rendszeres megbeszéléseket tartottak, kielemezték a tanítói munkát. Nevelési programjában még ennél is tovább lépett, hangsúlyozta, hogy nem elég a tanítókat fejleszteni, mert a gyermek sorsa a családon, és elsősorban az édesanyán múlik: „a tudatlan és durva anya mindig csak vadócokat fog nevelni, és az ilyen jellemtelenül, logikátlanul támolyog végig az életen.”
Az óvodák céljai között részben már az is szerepelt, hogy pótolják az otthoni nevelés hiányosságait. Brunszvik Teréz nem a vagyonos polgárok gyermekeit várta, hanem elsősorban azokat, akik „tehetetlenek gyermekeik jó neveléssire”, akiknek gyermekei„erköltstelenül, éptelenül, zabolátlanul elvadulnak”.
Időt, anyagi javakat nem sajnálva igyekezett minél több arisztokrata hölgyet rávenni újabb kisdedóvók létrehozására. Tevékenysége nyomán már 1829-ben négy új, majd a következő három évtized alatt száznál több óvoda nyitotta meg kapuit Magyarországon. Az óvoda elterjesztése céljából egyesületet toborzott, a hét év feletti kisgyermekek oktatására kézműiskolát is felállított. A nemesi ellenzék haladó szellemű képviselőivel ̶ Kossuth Lajossal, Bezerédj Istvánnal ̶ 1836-ban megszervezte a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban Terjesztő Egyesületet. Egyik legkövetkezetesebb támogatója volt a hazai nőnevelésnek és a nők egyenjogúsításának. Az 1840-es években jelentős szerepet vállalt unokahúga, Teleki Blanka leánynevelő intézetének létrehozásában.
Elsőnek fogalmazta meg azt, hogy a nevelést tanulni kell, még a családi nevelést is.
Hihetetlen munkabírással dolgozott: minden nap hajnalban kelt, és az éjfél még az íróasztalánál találta.
1861. szeptember 23-án hunyt el a Váchoz közeli Dukán (ma: Vácduka), amit a váchartyáni anyakönyv is igazol. Temetése szeptember 27-én volt Martonvásáron.
A feljegyzések szerint ő állította fel 1824-ben az első karácsonyfát Magyarországon.
A Brunszvik Teréz-díj a kiemelkedő óvodapedagógiai munkáért, valamint az óvodapedagógus képzésben kiemelkedő munkát végző oktatók elismerésére adományozható. A plakett Lebó Ferenc győri szobrászművész alkotása.
Források:
Magyar Nagylexikon, 4. köt. Bik-Biz. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1995.
Wikipédia
http://mult-kor.hu/20050727_brunszvik_terez
Nagy Mária
A kép a http://commons.wikimedia.org/wiki/Main_Page szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt található.
2015.07.27