Transz – Trance
Danny Boyle meglehetősen Sekély sírhantot ásott nekünk a drogokkal pumpált Vonatlesről, hogy 28 nappal és 127 órával később Gettómilliomosként láthassuk meg végre a Napfényt a túlPartról. Hát mi ez, ha nem Az élet sója? Valójában egy nagy-nagy átverés, pontosabban szólva, tökéletesen kivitelezett, hipnotizált transzba ejtő átverés.
Joe Ahearne sztorijából ő és John Hodge űztek-fűztek a tűzzel játszó forgatókönyvet – és a legforróbb földi elemet nemcsak a film finise miatt említem, hanem azért is, mert ebben a lángra lobbantott ötletben könnyen porrá éghetett volna a huszonakárhány millió Fontot érő-nyomó Rembrandt-mázolmány is. Keretestül-vásznastul. Csakhogy Boyle szerencsésen tartja végig kezében (hipnotizált elméjében) a szálakat ahhoz, hogy bár nem minden idők legnagyobb átverése pingálódjon a filmvászonra, mégis jóleső ki-kit-ver-át hangulatú mozi szülessen élénkszínes atmoszférával, homoruló-domborodó vizualitással, elfogadhatóan csavaros (erősek a szürkeállomány emlékfonalai, túltekerhetők némiképp) dramaturgiával.
Van stílusa a Transznak, még ha nem is egyedülállóan emlékezetes. Tetszenek a fő karakterek viszonyainak kezelésére szolgáló koreográfiák (se nem barát, se nem ellenség), továbbá az a meglepően elegáns hang, amely a dialógusokban megnyilvánul. Kissé témaidegennek hat itt-ott, de csak ráfokoz arra az alaptézisre, hogy vajon amit éppen látunk, igazi vagy csak transzba transzportált. Higgyük vagy ne higgyük. Akarjuk vagy ne akarjuk. Így is, úgy is megkapjuk, méghozzá összességében épkézláb csomagolásban és beltartalommal.
James McAvoy-nak nincs akkora karizmája és kisugárzása, mint Vincent Cassel-nek, bár utóbbi sajnos halványítottan alulexponált. Kettejük között Rosario Dawson a színesbe játszó ütközőpont és marionett-zsinegvég – a rángató feléről, mégsem hiszem őt 100%-osan. Bombaalakja ugyan festményre kívánkozik (Caravaggio, Cezanne, Vermeer, Van Gogh, Modigliani, Manet, Degas mind kalapba tennék), de karaktere nemcsak bugyitájékon túl csupasz (3 másodperc mennyország a filmben), hanem globálisan is légies kissé. Így lesz a Transz érdes keretből zsilettpengével lényegre kivágott mű, amely azért nem remek(mű), és huszonvalahány millió Fontot sem ér, de mindenképpen vivid élményt nyújt a szokásos másfél órára. A tüzet úgyis hamar elmossa a víz, mindenestre érdemes megégetnünk, majd lehűtenünk magunkat Danny Boyle aukcióján.
2013, angol-amerikai-francia, 101 perc
rendező: Danny Boyle
forgatókönyvíró: Joe Ahearne és John Hodge
szereplők: James McAvoy, Rosario Dawson, Vincent Cassel,
Danny Sapani, Tuppence Middleton, Sam Creed, Lee Nicholas Harris
Szilvási Krisztián