1777

A kis utazás

Filmajánló

Irány a szocialista közelmúlt felidézése Buzás Mihály A kis utazás című vígjátékának segítségével. Mintegy negyed évszázaddal hagytuk magunk mögött a szocialista érát. A közép- és az idősebb korosztály számára mindez tapasztalati valóságként, a fiatalabb nemzedékek számára mint az írott történelem része jelenik meg. A film középpontjában egy, a kor szellemében szocializáló középiskola, s annak egy tanulócsoportja áll.

NDK-beli építőtáborozásuk köré csomósodik a cselekmény. Képet alkothatunk a kor szelleméről, a kor embereinek gondolkodásáról, félelmük görcseiről, korlátaikról. Egyfelől a hagyományos nemzedékek közti ellentétek, a kamaszvilág kritikai szemlélete, ötletgazdagsága, kreativitása sűrűsödik a filmvásznon, másfelől pedig betekintést nyerhetünk a tantestületi, családi mikrovilágba.

Forintosék életében el nem múló tüske szúrásaként hagy nyomot a Rákosi-korszak önkényes államosítása, mely létalapjuktól fosztotta meg őket. Ezért akadályozná meg az apa (Szikra József) fia építőtáborozását. A diákközösségbe tartozás igénye és a szülői elvárások harcából azonban előbbi kerül ki győztesen, s ez vezet a fiú, Forintos Imre (Farkas Arnold) szökéséhez.

A film kiváló jellemábrázoló művészete tárja elénk a megcsontosodott bürokrata iskolaigazgatót (Miksi Attila), a vezetőhöz való igazodás, a mindenáron megfelelni akarás kényszerbilincsébe zárt tanerőt, de látunk a rugalmasságra, nyitottságra kész pedagógust, gondoljunk a testnevelőtanárra (Gyabronka József). A körülmények olyan képességeket is kifejlesztenek, melyek lehetővé teszik, hogy a kommunista korszellem megkívánta rituálék kihasználásával saját privát szféránkat érvényesíthessük.

A két fiatal, egymást szerető tanár kifundálja, hogy formálisan a politika szája íze szerint cselekedve vállalják a táborozói diákok kíséretét, s ott élvezhetik egymás jelenlétét. A történet szerzője az egyéni és a politikai morál kérdéseit is feszegeti, valamint a kettős beszéd igazság-hazugság fogalmi rendszere is fontos szerepet kap az alkotásban. Illyés Gyula szerint „mindenki szem a láncban”, az egész rendszer a velejéig hazug. A többi kollégáról keveset tudunk meg, csupán néhány vonással rajzolja meg őket a film, hiszen egy szürke kor tucatlényei ők. A két fiatal, hús-vér ember cselekedetei természetesek, hitelesek, nem szorulnak a kötelező lózungok, cselekedetek Prokrusztész-ágyába.

A kis utazás gondolatisága gazdag művelődéstörténeti tartalommal van megágyazva. A kor konzervatív zenei világát már a beat feszíti fel, s a bár konzervatív, de megengedő Kádár-rendszerrel szemben felvillan a sztálini tradíciókat ápoló keletnémet rendszer merevsége. A hivatalosság bevehetetlennek tűnő falait áttörni kilátástalannak ígérkezik. Fiataljaink leleményessége azonban nem ismer akadályt, vidámságuk, csínytevéseik mintegy „fityiszt mutatnak” a rendszernek.

A táborozás végével mindenki visszamegy megszokott környezetébe. Mi változhatott meg a lelkükben? Leszámítva azt, hogy egy kaszárnyaállam keretében, de mégis iskolától, szülői háztól távol élhették át a szabadság édes ízét. Félig felnőttnek érezhették magukat, mely a sörivás gátlástalanságában, különútakban, rendhagyó műsor szervezésében nyilvánult meg, s bár látszólag visszacsöppennek régi helyzetükbe, de fiatalos kamaszságuk, kritikai szellemük mindenképpen erősödött. Ez a generáció már nem örökölte atyáik félelmeit, s ez a jövőre nézve mindenképpen pozitív üzenet.

Maga a film – amely a már nagy alternatív filmes múlttal rendelkező Közgáz Vizuális Brigád és a kevésbé ismert Zsebcselek Csoport közös alkotása – már a rendszerváltás terméke, mely ugyan más problémákat vet fel, mégis közönségdíjas lett a 2000-es, 31. Magyar Filmszemlén. Ajánlom mindenkinek szeretettel, aki filmes dokumentumot akar a múltról.

Csiszár Antal

2015.05.25