1599

Több út áll előttünk, melyiken induljak?

Bejczy Andrea előadása a megyei könyvtárban

Kedves olvasó, ugye ismerős a dilemma? A probléma felvetése költői kérdésként is felfogható, ugyanis életünk folyamán szüntelen döntési (kényszer)helyzetben találjuk magunkat. Erről a problémakörről tartott előadást május 7-én Bejczy Andrea életmódtanácsadó a megyei könyvtár Központi Könyvtárának klubjában Döntéseink útvesztőjében címmel.

A megoldásra váró feladatok eltérő fajsúlyúak. Maga az egész élet döntések végtelen láncolata. Az élet- illetve hatalmi helyzetek eltérő mivolta más-más lehetőségeket teremt, eltérő felelősségszintet igényel. A kormányzati szereplők cselekedetei és intézkedései gyökeres változást eredményezhetnek akár az egész emberiség életében, máskor „csupán” egy szűk családi vagy baráti ismeretségi kör helyzetére hatnak ki. Az eredményességet illetően is óriási különbségek lehetnek. Mindannyian ismerjük azt a helyzetet, hogy „vajúdtak a hegyek, és egeret szültek”, máskor egy gombnyomás (Hirosima és Nagaszaki estében) százezreket küldött a halálba, és napjainkig tartó káros génmutációkhoz vezetett.

Bennünket főleg azok a döntési helyzetek érdekelnek, melyek mindennapi életünk útelágazásaiban a megfelelő irányt igyekeznek kijelölni (továbbtanulás, párválasztás, lakóhely vagy munkahely választása). Léteznek olyan cselekedetek, melyek nem igényelnek megfontolást, mintegy automatizálódnak létünk folyamán. Mivel a döntések következményekkel járnak, ezért sokszor nehézséget okoz az elhatározás. Mit határozzak? Meglépjem? Visszakozzak, elhalasszam?

„Aki időt nyer, életet nyer” – szokták mondani. Nem szabad Hűbele Balázs példáját követni. „Kétszer mérj, egyszer vágj” – tartja a keleti közmondás, e népi bölcsesség helytálló volta minden kétséget kizárólag bizonyított. Mi determinálja döntéseinket? Mindenekelőtt két sík „harcáról” van szó, az érzelem és az értelem vív a pszichében párviadalt: küzd a szív az ésszel. Nem elhanyagolandó az sem, hogy a döntéshozó tipológiailag kolerikus, szangvinikus, melankolikus vagy flegmatikus-e. S ha a kedves olvasót sokkolná a pszichológiai besorolás számtalan lehetősége, a dolog még összetettebb, ugyanis az adott individuum keverten valamennyi típus jellemzőit magában hordozza, ráadásul az élet folyamán a személyiség szerkezetében folytonos átrendeződés zajlik, ugyanis ezek között a típusok között van részleges átjárhatóság.

Számos körülményre kell tekintettel lenni a helyesnek vélt válaszlépés megtétele előtt. Mérlegelni kell a várható előnyök és esetleges hátrányok egyenlegét. Ennek érdekében előzetes tájékozódás szükségeltetik. Forrásait szakkönyvek, folyóiratok, az elektronikus sajtó információira való támaszkodás vagy tapasztalt ismerősök véleményeinek számbavételei adják.

A végleges döntést a választási folyamat előzi meg. Választás és döntés mindenekelőtt a rendelkezésre álló időintervallumban tér el: míg előbbi egy hosszabb folyamat, utóbbi egy pillanat műve lehet. Magát a döntési képességet is fejleszteni kell. A képességek csak tevékenység révén erősödnek, ezért a többször, önállóan hozott határozat fokozza e képességet. Mivel mindez felelősséggel jár, elválaszthatatlan ez utóbbi erősítése, melyet kora gyermekkortól kell fejleszteni, tudatosítani, a fokozatosság pedagógiai elvét szem előtt tartva.

Bejczy Andrea kifejtette, hogy nem megdönthetetlen igazságokat „nyilatkoztat ki”, hanem együttgondolkodásra, számvetésre hívja fel az érdeklődő közönséget. Senki nincs birtokában a „bölcsek kövének”, az eltérő élethelyzetekre való reagálás nem írható le semmilyen matematikai törvénnyel, itt mindenkinek a személyisége a „törvénye”.

Milyen kapaszkodókat lehet igénybe venni? Az említetteken kívül önismeretünket hívhatjuk segítségül. Maga az önismeret elsajátítása is hosszan tartó lelki folyamat: önmagunkat meg kell figyelni, ki kell próbálni. Az előadó egyben felmentett bennünket az esetleges rossz döntés miatti önmarcangolástól: nem hamut kell a fejünkre szórni, hanem – lehetőség szerint – a hibás döntést korrigálni.

Maga az előadó is végigjárta ennek nehéz útját. Pedagógusként kezdett dolgozni, a tanári asztal mögül aztán új kihívás „szólította el”, az életmód tanácsadás. Átmenetileg elhagyta Magyarországot, sőt a vén Európának is búcsút intett, hogy az Újvilágban próbáljon szerencsét. Számításai nem igazolódtak, következett a hazatérés, életének újraalapozása. Mára szerencsésen megtalálta a helyét.

Az előadás résztvevőit kérdésekkel „provokálta”, ez is azt erősíti, hogy elsődlegesen az adott ember maga a megoldás alfája és omegája, legfeljebb hasznosítja a mások által nyert információkat. A döntés az ő kezében van, mint ahogyan a reklám sugallja: „Ön dönt, hogy iszik, vagy vezet.”. Társaságban gyakran lehet ezt a kedélyeskedő megjegyzést hallani: „Ha rám hallgatsz, azt csinálsz, amit akarsz” – ez szintén a fenti gondolat igazságát támogatja.

Az előadás közönsége eltérő korosztályúakból tevődött össze. Többen nagyon aktív résztvevőnek bizonyultak, hozzászólásaik előre mutattak. Egy aktuális probléma, nevezetesen a mai fiatalság döntési képessége, avagy képtelensége is terítékre került, amely mellett érvek hangzottak el mind pro, mind pedig kontra. Szemben a korábbi nemzedékekkel, akik már tizenévesen a munkapad mellett álltak, a felsőfokú képzés tömegessé válásával a munkakezdés, a család és az önálló egzisztencia alapításának ideje kitolódott. Ezért bizonyos döntések meghozatala óhatatlanul elodázódik. Vele szemben kiemelendő a fiatalok tömeges külföldi munkavállalása, kockáztatási merészsége.

Van, amikor a döntés elhalasztása jelenti a megoldást, időközben ugyanis elvesztheti a kérdés az aktualitását; gyakori, hogy a hezitálót döntésében megelőzi a helyzetben szintén érintett másik fél lépése.

A május 7-i előadás egy rendezvénysorozat első részeként zajlott. Mivel a döntések folyamán konfliktushelyzetek adódnak, a következő találkozáskor ezek természetének feltárása kerül majd górcső alá.

Csiszár Antal

2015.05.11