Gősi Vali költő (szintén a közösség tagja) nagyszerű beszélgetőpartnernek bizonyulva, okos kérdésekkel oldotta fel az egyébként rendkívül zárkózott és szerény szerző kezdeti szorongását. A válaszokban a szép számú közönség előtt egy rendkívül érdekes útkeresés, életút tárult fel, melynek során az író rátalált alkotói énjére és szerepvállalására.

Vehofsics Erzsébet Tapolcán született, de gyermekkora nagy részét egy kis zalai faluban, a természet közelében töltötte egyszerű, tiszta lelkű szülők és nagyszülők gondos nevelése alatt. Lelke nyitottá vált minden szépre és jóra: a gyönyörű környezet csodáira, valamint az emberi lélek rejtelmeire. Az innét eredeztethető mély humánuma, mellyel az emberekhez viszonyul, a természeti szépségek előtti tisztelgése szinte mindegyik alkotásában: versekben, kisprózákban, fotókon fellelhető.

A pályaválasztás során, a „Mi legyek, ha nagy leszek?” kérdés eldöntésében elsőként a tanítónői hivatás került szóba, mivel nemcsak a környezeti szépségek, valamint az egyszerű emberek világa felé fordult nagy érdeklődéssel, hanem a gyermekek felé is. A pápai gimnázium felvételi követelményei között azonban a jelölteknek egy hangszeren való játszani tudás is szerepelt, mellyel Erzsébet kitűnő bizonyítványa mellett nem rendelkezett. Így ugyanott szakközépiskolába iratkozott be, és ápolónői képzettséget szerzett. Szerencsés választásnak bizonyult ez a pályaút, mert mint mondta, nagyon szereti az öregeket, a beteg embereket, és óriási késztetést érez a segítségnyújtásra.

Ma a Szent Anna Szeretetotthon orvos-asszisztenseként szíve teljes melegével szolgálhatja a lakók testi-lelki egészségét, még a családtagoknál is (ha egyáltalán vannak) többet nyújtva emberszeretetből, tiszteletből, ápolásból. Joggal büszke diplomás lányára és fiára, akik mellett munkáján kívül hobbijainak is élhet.

Verseket, kisprózákat ír, melyekkel sok pályázaton nyert első díjat, többek között 2012-ben a Győri Antológia Irodalmi és Művészeti Alkotó Közösség irodalmi pályázatán Patkányok című elbeszélésével. Az írás megjelent a soron következő, Eleven katedrális című antológiakötetben. Azóta ennek az alkotóközösségnek teljes jogú tagjaként színvonalas munkáival gazdagítja évenként megjelenő közös könyvünket.

A szerző sokoldalú személyiség, kitűnő megfigyelő lévén, útkeresése során belekóstolt a fotózás rejtelmeibe is, természeti képeivel csodálatba ejtve nézőit. A Győri Fotóklub Egyesület tagjaként részt vesz annak munkájában, kiállításokon szerepel képeivel, sőt kiváló mesterségbeli tudásra téve szert, munkáival önállóan is bemutatkozik közönség előtt. Mindezek mellett – úgy tudjuk – még rajzol is.

A rendezvény nagy sikerrel zajlott: az alkotónak a vászonra kivetített családi, majd a természetről készített gyönyörű fotóit a közönség nagy érdeklődéssel kísérte, miként Cseke J. Szabolcs és P. Nagy Gabi (antológiatagok) nagyszerű tolmácsolásában elhangzó verseit, kisprózáit is, melyekben a szülők, nagyszülők, valamint az idős emberek iránti szeretet, tisztelet megrendítő vallomása és az eddigi életút megtételének mérlege hangzott el:

Vehofsics Erzsébet:
Megkaptam mindent

Megkaptam mindent,
kérnem sem kellett:
korsó vizet az útra,
árnyas ligetet,
hogy megpihenjek,
ha a kapaszkodó
túl meredek volna.

Megkaptam mindent.
Kötöttek hátamra
vászonból batyut,
faragott botot
nyomtak a kezembe,
az legyen társam,
ha elhagyom a falut.

Megkaptam mindent:
útszéli Krisztust,
kopott pléhkeresztet,
legyen hol imára
hajtani a térdem,
ha majd a Golgota
túl nehéz lesz.
 

Csáky Anna
a Győri Antológia Irodalmi és Művészeti Alkotó Közösség vezetője
Fotók: Molnár György, Gősi Ferenc (48.)

Fotógaléria: Vehofsics Erzsébet szerzői estje a megyei könyvtárban

72 kép