1414

Eleven testek – Warm Bodies

1 perces filmkritika

Az mekkora már, hogy a zombifiú, hogy (jobban) megismerje az élő lányt, akibe beleszeretett és magával hurcolt (csak semmi harapdálás!), megölt pasija agyából falatozik, mivel a srác emlékeit így ő is (meg)láthatja, köztük azt, milyen is volt a lány mondjuk az első csók alkalmával? Beteg, de hát tényleg beteg az, aki ilyesmikre gondol. Ezt a beteget pedig Isaac Marion-nak hívják, 1981-ben született amerikai (mi más?) író, zenész.

A Warm Bodies (magyarul Eleven testek, címadás négyes alá) siker lett könyvben, jobb nevű lapok méltatták a „zombi románcként” leírható történetet, uzsgyi hát a filmvászonra is! És mit mondjak: azon túl, hogy épületes marhaság, műfajok között vergődő vicc (horror? vígjáték? szatíra? dráma?), valamint közhelyekkel és sablonokkal dobálózó összeférhetetlenség, meglepően működőképes. Meglehetős kidolgozatlansága (sehol egy muszkli, pedig helyenként bicepszezik) és felületessége (ahol sok a vizuális direkt-rücsök) ellenére van hatása, pedig egyik főhős sem markáns karakter-kontúrral húzott. A lány, Julie (Teresa Palmer) olyan semmilyen szőke, a fiú pedig (Nicholas Hoult), a nevére nem emlékező (hát mégis hogyan, ha egyszer zombi, igaz, a lájtosabb fajtából?) R pedig mesterkélten teszetosza. De helyesek együtt, a történet és úgy egészében azonban minden gáz és ciki, viszont – még egyszer mondom – működik a film!

A látvány (nem a CGI, hanem a terek, ürességek, kihaltság elképzelései) atmoszférát teremt, a színkezelés profi, a fények-árnyékok elsőrangúan kapcsoltak. A sztori a vér élénkségét nélkülözően csordogál csak, a csavarok rég berozsdáltak, a nyelv nemcsak a zombiszájban akadozik, a néző viszont tényleg „kétségbe esik”: élvezi és jól szórakozik; szurkol és Rómeó-Júlia drámáért sóhajtoz; nevet a bujtatott és kevésbé takart poénokon és cinkos kiszólásokon. (Tetszett: amikor a zombi R-t a két lány sminkelni kezdi, és felrakják i-pod-on a Pretty Woman c. dalt. Julie: „Nem tennél be egy másik számot?” Nora: „Miért? Ez poén!”)

Szóval az Eleven testek azért élvezhető romantikus horror vígjáték, mert még véletlenül sem akar komoly lenni. Még úgy sem, hogy bevisz néhány társadalomszociológiai, filozófiai, pszichológiai szurkapiszkát a halott tekintetek, merev (tánc)mozdulatok, vérbefagyott arckifejezések alatt-mögött. Az ifjú író-rendező Jonathan Levine tehát (nagy film: Fifti-fifti) jött, harapott és hörgött – a nézőket maga mögé állította, a zombikat a szemünk elé, a csontikat (bony) pedig darabjaira szedte. Soha rosszabb és értelmetlenebb másfél órát! „Emlékszel már a nevedre?” „Nem, de tetszik az R.” R, mint rendben, oké?

2013, amerikai-kanadai, 98 perc
rendező: Jonathan Levine
forgatókönyvíró: Isaac Marion regényéből Jonathan Levine
szereplők: Nicholas Hoult, Teresa Palmer, Dave Franco, John Malkovich,
Analeigh Tipton, Rob Corddry, Cory Hardrict, Dawn Ford

Szilvási Krisztián

2015.04.16