Thomas Mann (1875–1955) a 20. századi német nyelvű irodalom egyik legjelentősebb alakja volt. Elbeszéléstechnikája a 19. századhoz, elsősorban Tolsztojhoz, illetve Theodor Fontane és Richard Wagner szimbólumaihoz és vezérmotívumaihoz kapcsolódik. Prózájára jellemző az irónia és a kétértelműség, az allegóriákat és mitológiai motívumokat művészileg egyre érettebb módon használta fel.

Mellékmondatokkal és betoldásokkal bonyolított elbeszélésmódja ritmusos és kiegyensúlyozott, a beszédstílust a mindenkori tematikához igazította. A jelentéstartalmat a szavak tudatos megválasztásával gazdagította. Első regényéért, az 1900-ban írt (1901-ben kiadott) A Buddenbrook házért 1929-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki.

A kiállítás 20 tablón keresztül mutatja be politikai gondolkodói szerepét, a demokrácia melletti kiállását, emigrációjának történetét és híres rádióbeszédeit. Külön fejezet foglalkozik Thomas Mann magyarországi kapcsolataival és az 1937-es budapesti látogatással, amely József Attila üdvözlőversét is ihlette.

A tárlat a lübecki Buddenbrookhaus és a Goethe‑Institut Magyarország szakmai együttműködésével készült, naplóbejegyzések, levelek és beszédek idézeteivel gazdagítva az élményt.

Fotók: Szilvási Krisztián

Fotógaléria: Menni vagy maradni – Jubileumi Thomas Mann‑kiállítás a győri könyvtárban

Szilvási Krisztián fotói

4 kép