Párhuzamos sorsok – fénylő részletek

A Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, drámaíró, esszéista, a Digitális Irodalmi Akadémia egyik alapító tagja kezdetben újságíróként és fotográfusként is dolgozott, ami alapjaiban határozta meg vizuális látásmódját és dokumentarista pontosságát. „A nyelv nem csupán az értelem, hanem a test kiterjesztése is; az írás során a szavaknak fizikai súlyuk és jelenlétük van.”

Pályájának csúcspontját a monumentális, évtizedeken át készülő, az emberi test, a történelem és a kapcsolatok hálóját vizsgáló nagyregények jelentik. 1986-ban jelent meg tőle az Emlékiratok könyve: tizenegy évig dolgozott a 19. századi esztéta, egy 1950-es évekbeli kelet-berlini magyar író és egy 1970-es évekbeli narrátor emlékeinek többszólamú, zenei szerkezetű összefonódásán – ez a mű hozta meg számára a világhírt. A 21. századi magyar próza egyik legmonumentálisabb alkotása pedig a Párhuzamos történetek (2005), ahol három kötetben, egymással laza szálakkal összekapcsolódva mutatja be a 20. századi európai (főleg magyar és német) történelmet, a diktatúrák testre gyakorolt hatását és a szexualitást.

Nádas Péter művészetében a személyes emlékezet és a kollektív történelem kutatása központi szerepet játszott. Az önéletrajzi írások és memoárok közül kiemelendő az 1989-es Évkönyv, amely Gombosszeghez, az író dunántúli alkotóhelyéhez kötődő esszéisztikus napló és reflexiógyűjtemény az 1987–1988-as évekből, amely egyúttal a rendszerváltás előszelét is rögzíti. „A múltat nem lehet véglegesen lezárni, mert a múlt nem mögöttünk van, hanem bennünk.” A 2017-ben megjelent Világló részletek kétkötetes, monumentális emlékiratában saját gyerekkorát, családja történetét és a 20. századi magyar történelmet (különösen a holokausztot és az 1950-es éveket) tárja fel mikroszkopikus pontossággal.

Írói hivatása mellett rendszeresen publikált elméleti, kulturális és politikai kérdésekkel foglalkozó esszéket, amelyek szoros párbeszédet folytattak szépirodalmi munkáival. „A szabadság nem egy állapot, hanem egy folyamatos belső munka, amit az embernek önmagával szemben kell elvégeznie.” A szabadság tréningjei (1993) a rendszerváltás utáni évek társadalmi és politikai folyamatait, az egyéni és kollektív szabadság megélését elemezte, míg a 2001-ben napvilágot látó Arbor mundi filozofikusabb hangvételű esszék gyűjteménye, amely a kultúra, a művészet és az emberi létezés mélyebb rétegeit vizsgálja. A 2010-es Szépírás mint hivatás előadásokat és tanulmányokat tartalmaz, amelyekben az írói mesterségről, a nyelvről, a stílusról és az irodalom társadalmi szerepéről értekezik, a 2019-ben megjelent Leni sír pedig kultúrtörténeti és színházi esszéket, valamint fotográfiai és filmművészeti tárgyú írásokat (például Leni Riefenstahlról) tartalmazó kötet.
      
Nádas Péter, még a pályafutása elején, a rövidebb epikai formákban kísérletezte ki azt a sűrű, érzéki és elemző nyelvet, amely később a nagyregényeit jellemezte. A 2025-ös Szünet nélkül a színpadi műveit gyűjti egybe az 1960-as években született Protokolltól a Takarítás – Találkozás – Temetés trilógián át a Szirénénekig, a 2006-ban napvilágot látott Helyszínelés pedig régebbi és újabb kisprózai alkotásokat, elbeszéléseket fog össze, bemutatva analitikus látásmódját.
      
A válogatás végére került három olyan alkotása, amelyek átmenetet képeznek a szépirodalom, a szociográfia és a történeti kutatás között, gyakran egy-egy konkrét földrajzi hely vagy mikroközösség sorsán keresztül. Az 1998-as Egy teljes év gombosszegi krónika a természet, a falu és az ottani élet körforgásának egy éven keresztül tartó végigkövetéséről, míg a 2015-ben megjelent Rokon lelkek tanulmányokat és esszéket tartalmaz, amelyek szellemi partnereivel, íróelődökkel és kortárs alkotókkal való belső párbeszédeit rögzítik. Végül a 2016-os Az élet sója egy svájci kisvárosban, a reformáció korában játszódó történeti-szociografikus esszéregény, a polgári lét és a vallási merevség kérdéseinek feszegetése.

Nádas Péter a 2018. Győri Könyvszalon vendégeként, 2018. november 17-én mutatta be Világló részletek című kötetét a győri közönségnek, fotónk a program utáni dedikáláson készült.

Szilvási Krisztián
Fotó: Vas Balázs

Forrás: Wikipédia, Wikiquote