Román költőkből (1910)
Vidéki szecessziós könyvművészet 12. rész: Misztótfalu
Újabb merítés következik a hazánkban szecessziónak nevezett művészettörténeti korszak kimeríthetetlennek tűnő vidéki könyvterméséből. Az egyedülálló időszak bemutatására szolgáló, javarészt ritkaságszámba menő kiadványok a szerző gyűjteményéből származnak. Valamennyi leírt pazar kötet és kötés garantáltan helyi mesteremberek keze munkája. Kéthetente jelentkező rendhagyó kultúrtörténeti sorozatunk ezúttal is különleges képzeletbeli utazásra hív a történelmi Magyarország területén.
12. rész: Misztótfalu
Az innen kapott jelzővel gyarapított Kis Miklós szülőhelye, az Európa-hírű betűmetsző halála után közel két évszázaddal később vált nyomdahellyé. Simon Aurél és társa, Teleki Béla nyomdája 1896-tól működött. A mintegy ezer lelkes község egyetlen ismert kis nyomtatóüzeme elsősorban nem helyi, hanem más települési igényeket szolgálhatott, mivel az eddig föllelt öt kiadvány megrendelője és kiadási helye sem Misztótfalu.
A Román Költőkből című kötet megjelenési helye például Nagybánya, a papírborító utáni teljesen más kialakítású, fonatos keretű címlap egyszerűen, a hátsó papírborító viszont szecessziós díszben egyértelműen jelzi a tényleges nyomdát és előállítási helyet. A nyomda ugyanakkor 1905 és 1906 között Gyógyszerészet címmel országos szaklapot is nyomtatott, ami a legkisebb Szatmár vármegyei nyomdásztelepüléshez képest igazán nagy szakmai teljesítmény.
Az 1910-ben, Moldován Gergely egyetemi tanár előszavával megjelent verses antológia kereken 160 oldalt számlál. Minden hosszabb-rövidebb vers után találunk egy-egy stilizált szecessziós könyvdíszt. A fordítókról minden lényegesebb információ szerepel a papírborítón: Brán Lőrinc szamosszéplaki görög katolikus plébános volt, Révai (1882-ig Oblatek; a kötetben Révay) Károly (1856–1923) pedig az Erdélyi Irodalmi Társaság tagja és a Teleki Társaság elnöke, emellett lapszerkesztő.
Az egységes szecessziós betűtípusból szedett könyvészeti adatoknál a kis- és nagybetűk harmonikus váltakozása teszi változatossá az összképet. A címet hármas aláhúzás alatt üres háromszöggel, a kiadás helyét és a kiadvány árát két szembefordított dísszel hangsúlyozták. A papírborító szinte teljes hosszában fölül is és alul is egy-egy díszítőcsík fut, döntően vékony, egyenes vonalakkal, szimmetrikusan egy-egy pár vastagított hullámvonallal. A csíkok közepén pontokból, tömör háromszögekből és stilizált levelekből álló díszítés teszi változatossá a díszítősorokat. A vízszintes csíkokkal egy-egy függőleges, sokkal vékonyabb, ugyancsak pontokkal és tömör háromszögekkel ékített mintegy oszlopok alkotnak összefüggő keretet.
Kis Krisztián Bálint
Forrás: Kis Krisztián Bálint tanulmánya a Magyar Grafika 2022/1. számából – az írást a szerző engedélyével adjuk közre.
A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Győr – Thewrewk István: Neveld önmagadat! (1897)
2. rész: Kolozsvár – Szabó Jenő: Versek (1893)
3. rész: Pozsony – Vásárhelyi József: A genfi „Réveil” (1917)
4. rész: Sopron – Berczeller Adolf (szerk.): Gutenberg-Emlék (1900)
5. rész: Esztergom – Dr. Walter Gyula: Sz. Istvánnapi Szent Beszéd (1900)
6. rész: Hódmezővásárhely – Dr. Gonda József: Uj oltár. Uj istenek (1907)
7. rész: Kézdivásárhely – Szabó Jenő: Magyar szívvel (1906)
8. rész: Szamosújvár – Jósa János: Vergődés (1911)
9. rész: Rozsnyó – Gorzó Gellért: Kapitány György (1917)
10. rész: Mezőtúr – Loisch János: Classicus nyomok Buda halálában (1909)
11. rész: Csurgó – Szaák Lujza: Hulló levelek (1911)
2026.09.01