Pusztay János: Ezüst Hang

A haiku egy nehezen kategorizálható, rendkívül szabad műfaj, amelynek bár a formája szigorúan kötött és miniatűr (5–7–5 szótagszámú), mégis képes megragadni a pillanatnyi felismeréseket, az elme villanásait, miközben a legkülönfélébb tartalmakat hordozza. Az érzelmi skálát tekintve az egyszerű hangulatoktól és az elégiától a tájköltészetig terjedhet, az „intellektuális” vonatkozások terén pedig filozófiai gondolatok, elméleti tézisek és önéletrajzi elemek egyaránt megférnek benne.

Az Ezüst hang versei sikeresen oldják fel a haikura jellemző látszólagos ellentmondást. A műfaj formai fegyelme Pusztay János tolmácsolásában nem béklyóvá, hanem a szabadság eszközévé válik, a versekben a japán ősköltészetből eredő „elemi szabadság” érvényesül, és a szűk keretek ellenére a költő képes tágas szellemi tereket nyitni. A kötetben szereplő írásművek gyakran túlmutatnak a hagyományos értelemben vett „vers” fogalmán, sokkal inkább tekinthetők hirtelen támadt, sűrített gondolatoknak, pillanatnyi, tűéles felismeréseknek, valamint a tudat és a gyors érzékek reflexióinak, amelyek szinte belehasítanak az időbe.

Az egymást követő – „halmazokba” és „alhalmazokba” strukturált haikuk darabjaiban tökéletesen megfér egymás mellett úgy a lírai hangulat, az elégia és az érzelmi megnyilvánulás, mint a klasszikus tájköltészet és a leíró jelleg. Mindezeken túl pedig – önéletrajzi ihletésű – mély életbölcseleteket, töprengésre késztető létfilozófiákat találunk, kiegészülve racionális magyarázatokkal és logikus tézisrendszerekkel.

A kritikusok a kötetet egy teljes fordítói, versszerzői és tudósi életút kvintesszenciájának tartják. Úgy látják, a versek mögött felsejlik az a kivételes látószög-gazdagság, amely Pusztay emberi és szakmai teljesítményét jellemzi. Az Ezüst hang így egy fontos intellektuális axiómát is bebizonyít a gyakorlatban: a magas fokú tudomány és a művészet egymás ikertestvérei. A kötet egyfajta kulturális hidat képez, amelyben a hosszú évszázadok alatt kiforrott japán haiku-hagyomány és a magyar népdalok letisztult világa (valamint a kontinensek és a történelem) a szemünk előtt találkozik és olvad össze.

Az uráli és finnugor nyelvek neves kutatója, egyetemi tanár, műfordító és szépíró Pusztay János 1948-ban született Szombathelyen. Magyar–orosz–finnugor szakon végzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán, majd 1972 és 1991 között az intézmény Finnugor Tanszékén dolgozott. Közben magyar lektor volt a Göttingeni Egyetemen (1975–1978), Humboldt ösztöndíjas a Hamburgi Egyetemen (1984–1985), a Tudományegyetemi Osztály vezetője a Művelődési Minisztériumban (1985–1988) és az Uralisztikai Szeminárium alapító vezetője a Janus Pannonius Tudományegyetemen (1988–1991). 1991 és 2012 között alapító vezetőként tevékenykedett a Berzsenyi Dániel Főiskolán az Uralisztikai Tanszéken, miközben 1991-től 1996-ig az intézmény főigazgatója, 1995–96-ban pedig a főigazgatói konferencia elnöke volt. 2008 és 2018 között a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem professzoraként dolgozott, 2017-től az ELTE professor emeritusa. Tudományos, oktatói és kulturális tevékenységét többek között Prima Primissima díjjal és a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével (2023) is elismerték.

Fő kutatási területe az uráli és a paleoszibériai nyelvek kapcsolata, az összehasonlító nyelvészet, valamint a kisebbségi nyelvek helyzete. Rendszeresen felemeli szavát az oroszországi uráli kis népek és anyanyelvük elsorvadása ellen. A magyar nyelv eredetét és az uráli alapnyelv kialakulását a hagyományostól eltérő, areális (területi) kapcsolódási modellek alapján vizsgálja, ami élénk vitákat váltott ki a hazai nyelvtudományban. Tudományos pályafutása (könyvek, szótárak, tanulmányok, cikkek) mellett gazdag lírai életművel (tárcák, versek, próza) is rendelkezik a szatírától a tájköltészeten át a létfilozófiáig. Fordítói tapasztalata is kiemelkedő: kis finnugor népek archaikus eposzait ültette át magyarra, ami jelentősen csiszolta poétikai eszköztárát.

Pusztay János Ezüst hang című kötete kölcsönözhető a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér gyűjteményéből.

Szilvási Krisztián

Forrás: magyarnaplo.hu, Wikipédia, volksgruppen.orf.at, anyanyelvapolo.hu