''...rokonabb veled önmagadnál!'' – Belső utazás Weöres Sándorral

Weöres Sándor 1913. június 22-én született Szombathelyen, gyermekéveit Pápán és Csöngén töltötte. Gimnáziumi tanulmányait Szombathelyen, Győrben és Sopronban végezte. Már 14 éves korában jelentek meg vidéki lapokban versei, 19 éves fővel pedig országszerte megismerték a bravúros, egyedi hangú fiatal költőt. 1932-ben felfigyelt rá Babits Mihály is, és még ugyanebben az évben otthonra talált a Nyugat hasábjain.

„...az azonnal befogadott költő – fel-feljárva a fővárosba hamarosan kedvelt barát lett a legkülönbözőbb irodalmi körökben. Alacsony termetével, különös, kicsit éneklős hanghordozásával, szerényen mosolygó arcával, váratlan ötleteivel és már fiatalon is meglepően nagy és széles körű műveltségével együtt egész lényében volt valami nagyon kedves mesealakszerűség. Pedig kultúrája feltornyosulásának még csak az elején tartott. Ez a szellemi önépítés 76 éves korában bekövetkezett haláláig szakadatlanul folytatódott. Csak 20 éves korában kezdte az egyetemi éveket, ahol egymás után, olykor egymás mellett volt jogász, földrajz–történelem szakos tanárjelölt, filozófia–esztétika hallgató. Közben nemcsak tanult, de meg is tanulta a legkülönfélébb nyelveket: a modernek és klasszikusok mellett például középfelnémetet, hogy eredetiben értse a Nibelungenliedet, vagy amikor később óindiai szövegeket fordított, beletanult a szanszkritba is” – írta róla Hegedüs Géza.

Hogyan emlékszik vissza az életére?

„Mi történt volna: ez volt életem.
Csukott szem. Nyílt száj. Állandó csoda.
Láthatatlan hegyek. Hab. Lótetem.
Rét. Völgy. Posvány. Virágzó laboda.

Élet, mi holt. Halál, mi eleven.
Nappal homály; éjjel láng. Kaloda.
Félálom. Köd-sáv szikla-peremen.
Aggály. Közöny. Sejtés. Ide-oda.”
(Weöres Sándor: Önéletrajz – részlet)

A költő éjjel dolgozott, mert ilyenkor lehetett hosszú nyugalmas ideje a munkára. Szerette látni a beköszöntő estét, éjszakát és hajnalt. Versei születéséről ezt mondta: „Megjelenik csak egy puszta sejtelem, amit valamiképpen szavakkal követni kell.” Merész kísérletezőnek vallotta magát, aki átmenetet képez a költő és a kutató között. Virtuóz versei gyerekkorunktól kísérnek, táplálnak mindannyiunkat. Hamvas Bélával kötött, szellemi gyökerű barátságának gyümölcse, A teljesség felé pedig sokunk számára útmutató bölcselet.

Milyen kép jut eszébe, ha ránéz a társadalomra?

„Mihelyt a színház megkezdődik: kialusznak a lámpák, recsegés fut végig a széksorokon, és mindenki előveszi azt az arcát, amit előbb a csontjai közt viselt.
Énjük, szemükön s fülükön át, a színpadra gurul, ott puhán, simogatva táncolnak rajta. Így táncolják el a szerelmet, ábrándot, szenvedést, halált, másvilágot, és zenélnek az egybegyűlt hangszeren.
A nézők mezítelenek: kabát, kalap, ernyő a ruhatárban…
Fizetnek érte, hogy az ál-világba átvetítve végre azonosak lehessenek vágybéli önmagukkal. De ingyen sajnálják egymástól igazi arcukat.”
(Weöres Sándor: Profusa ciklus – részlet)

Ma egyre többeket érdekel az önismeret. Mit gondol, miért lehet fontos elindulni ezen a göröngyös úton?

„Önmagad beutazása: a mindenség beutazása. A térbeli világ úgy viszonylik a mindenséghez, mint egy ruhazseb az élő-testhez.
Éjjel, a csillagos ég alatt felfohászkodsz: Míly nagy a világ! De ládd: egyetlen gondolatod a legtávolabbi égitesten is túl-fut pillanat alatt.
Egy gondolattól a másikig végtelenül hosszabb az út, mint csillagtól csillagig.
Az ember a teret végtelennek érzi, de valójában úgy szorong a térben, mint egy börtönkamrában, melynek sem hossza, sem szélessége nincs egy teljes lépés. Aki lényegében a végtelen áramokig hatol, a kamra falán kis rést ütött; aki személyiségét feloldotta, a kamra falán akkora rést ütött, melyen már kifér.”
(Weöres Sándor: A teljesség felé – részlet)

Mit gondol a férfiról és nőről? Mi az oka a sok kapcsolati nehézségeknek?

Mondom először röviden:

„Gyere velem repülni” – szól a darázs a virágnak. 
„Tapadj az ágra mellém” – szól a virág a darázsnak.”
(Weöres Sándor: A teljesség felé – részlet)

És akkor kicsit jobban kifejtve:

„A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kisértet.

A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfoghatod;
a férfié: minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

A férfi – akár bölcs, vagy csizmavarga –
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
címkék közt jár, mint egy patikában.
Hiába száll be földet és eget,
mindég a semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él – vagy tán csak élni látszik –
ha nők szeméből rá élet sugárzik.

A nő: mindennel pajtás, eleven,
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedőn fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan címkéinek bűvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
úgy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség.”
(Weöres Sándor: A nő)

És a szerelemről mit gondol?

„Nem nyughatsz addig, se halva, se élve,
míg át nem szőtted árnyad és szined
a szerelem végtelen szőttesében,
a béke aztán lesz tied.”
(Weöres Sándor: Post existentia)

Rengeteg játékosság van a verseiben. Az illúzió szavunk eredete: in lusio, azaz játékban lenni. Milyen cél rejlik emögött?

„A valóság a mesterem,
de a mélyben, nem a felszínen.
Ingoványon, sivatagon, megyek mérő lépéseimmel,
hogy ismerje meg útját az ember.

Aki a messzeségbe fúr,
mintha csak játszana valótlanul.”
(Weöres Sándor: Csak játék)

Hogyan született az Örök pillanat című verse?

„…mintha lényem dimenziókhoz kötött részei egy pillanatra kialudtak volna bennem, időbeli személyiségem alól kivillant volna a lény időtlen fundamentuma, mely nem »én« és nem »más«, hanem egyetemes azonosság, mindentől független és mindennel azonos abszolút létező” (Weöres Sándor: A vers születése – részlet)

„Mit málló kőre nem bizol:
mintázd meg levegőből.
Van néha olyan pillanat
mely kilóg az időből...

fél-emlék a jelenben is,
és később, mint az álom.
S az öröklétet ízleled
még innen a halálon.”
(Weöres Sándor: Örök pillanat – részlet)

Az ember hogyan és hol keresheti a Szentet?

„Mélyebben, mint a gond fészke szívedben,
kérge alatt minden dolognak,
a tünemények medrei,
a világ eresztékei ragyognak...

Szólít – vagy képzeled? Ha arra riadnál,
hogy nem rideg, nem idegen!
hogy eleven hullámzó szerelem!
hogy rokonabb veled önmagadnál!”
(Weöres Sándor: Állandó a változóban – részlet)

Mit üzenne a mai kor emberének?

„A sötét jóslatok kora elmúlt: a történelmi szél itt fütyül immár. Az ember, tagjaiban öngyilkos hatalommal, vérében méreggel, fejében őrülettel, mint a veszett kutya, nem tudni mily végzetre jut...
De ma, olyik bölcsőben tűzcsecsemő ring, isteni hozománnyal, amilyenről alig álmodunk. Miképpen a most elmúlt korszakban feltárták az anyagi világ rejtett erőit, ők elkezdik feltárni a belső, testetlen hatalmakat. E kisdedek kezében az ész lámpása nem uralkodik, hanem szolgál: átsüti a tudatalatti élet-erőket, s a tudat feletti szellem-erőket, megmutatja, és munkába fogja sorban. A múltbéli ember mindig másokat hódított meg: 
de – ó rezgő reménység – a jövőbeli meghódítja önmagát, ezért a sors maga meghódol előtte és a csillagok!”
(Weöres Sándor: Nehéz óra – részlet)

Ezek szerint van kiút...

„Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid – a szerelem legyél te magad.
Üzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.
Tört át gátjaid – a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.”

Szabados Éva

Forrás: arcanum.hu, terebess.hu, babelmatrix.org, ars-sacra.hu, doktori.bibl.u-szeged.hu, nemzetiarchivum.hu, weores-illes.oszk.hu, csorbagyozo.hu

A kép a Fortepan gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője / tulajdonosa. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző / tulajdonos megnevezésével itt található: FORTEPAN / Hunyady József.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: „bár lett volna szívem mindenemet néked adnom...” – Poétikus találkozás Rabindranáth Tagoréval
2. rész: „Újrafonjuk szent kötésed…” – Friedrich Schillerrel a reményről
3. rész: Hogyan lehet helyretolni a kizökkent világot? – Eszmecsere William Shakespeare-rel
4. rész: „Ha megteszed az első lépést, az út megmegnyílik előtted” – Időtlen dialógus Rúmíval
5. rész: „Éjfélkor Isten győzni fog” – Első találkozásom William Butler Yeats-szel