Hogyan gurult a gyórói gombóc egészen Cirákig?
Megyei (mende)MONDÁK 1 rész: Gyóró – SzaSzi írása
Sorozatomban a megyénkben még élő mondák nyomába eredtem. Elsőként Gyóróba vezetett kíváncsiságom, ahol megtudtam, hogy a gyóróiakat régtől fogva „gombócnak”, „gombócosoknak” csúfolták. Az ott élők azonban ahelyett, hogy ezen a mai napig bosszankodnának, inkább jó hangulatú gombócfesztiválokat szerveznek, és igazi kincsként őrzik a rájuk hagyott történetet, amely a gúnynév eredetéről mesél, és amely bekerült a megyerikumok közé is.
A Gyóróban élő Zsirai Jenő (jelenleg a község polgármestere) fontosnak tartotta, hogy a gyerekként hallott, szájhagyomány útján nemzedékről nemzedékre szálló történetet, szűkebb szülőföldünk folklórjának részét ilyenformán az utókorra hagyományozza. Arról mesél, hogy abban a szerencsés helyzetben nőtt fel, amikor a falubeli idősek még el tudták mesélni a gombóc történetét.
A gombóckészítés csínja-bínja, „tudománya” generációról generációra száll
Na, de nézzük, hogyan is esett az elhíresült eset! A monda szerint valamikor az 1800-as években Molnár Istvánéknál történt egy alkalommal, amikor Molnárné asszony gombócot főzött ebédre. Szzilvásat, túrósat, lekvárosat is, nem is keveset, mert abból bizony nem lehet keveset készíteni. Meg másnapra is jó az! De még így is maradt belőle, ezért az utolsó darabokat a háziasszony a baromfik közé öntötte. A kacsák rögtön utánavetették magukat, csipkedni kezdték a több napos, kemény gombócokat, amelyek nem adták meg magukat, sőt a csipkedéstől mindig arrébb gurultak. Ki gondolta volna, hogy átjutnak a kerítés alatt, és a vízelvezető árokban egészen a közeli Cirákig görögnek? De ott aztán néztek is nagyot az emberek, találgatták, hogy mit hajtanak a kacsák. Persze rájöttek, innen pedig már nem nehéz kitalálni, hogy a csúfolódás sem maradt el. A szomszéd falu lakóira így ragadt rá a gúnynév: „gombócfalviak”, „gombócosok”.
Balázs Lívia Népi próza a Rábaközben című, 2025-ben megjelent gyűjteményében is megtaláljuk a mondát, több variációban jegyzi le a belőlük származó csúfolódó mondásokkal együtt: Gurul, mint a gyórai gombóc. Elszaladt, mint a gyórói gombóc Cirákra. Az utóbbit Czuczor Gergely (1800–1866) bencés szerzetes, tudós is feljegyezte már több mint száz évvel ezelőtt.
Több generáció munkálkodik a fesztivál sikeréért
A történet több változatban él, van, hol libák kergetik a gombócot, van, hol a Répce kiáradt, megfagyott vizén csúszott egyre messzebb, egészen Cirákig, és van, hogy kukoricagombócról szól a fáma, azért lehetett olyan kemény. Akárhogy is történt, az egyértelmű, hogy nem a gyórói háziasszonyok dicséretére született ez a mondás, sokkal inkább a kicsúfolásukra. Ez eszembe juttat egy régi személyes esetet is, hogy mekkora derültséget okoztam az iskolai menzán egykor, egy villával kettévághatatlan, „repülő” gombóccal. Az ilyen helyzetek nem csak megmosolyogtatóak, és még hosszú időn keresztül „sztorizgatnak” rajta az emberek. Csoda-e, hogy a Rábaközben még a mai napig „gombócosként” emlegetik a gyóróiakat?
Meg kell jegyeznem, hogy falucsúfolókból más településeknek is bőségesen jutott ám! Balázs Lívia kötetéből sem maradhattak ki a (bicskás) kapuváriak, gartaiak, a (nagyfejű) belediek, a (szilvaverő) himodiak, a (bagóleső) bodonhelyiek, a (vöröshagymás) szovátiak, a (kupec) cirákiak, a (dudanyakú) csornaiak, a (kurtagatyás) kecöliek, a (tejfölös) keresztúriak, a (csíknyalogató) osliak, a (kenyeretlen) vitnyédiek és társaik.
Egy biztos, hogy a gyórói gombóc történetét minden ott lakó ismeri, és évente egyszer biztosan felemlegeti június végén, amikor a gombócfesztiválra készülnek, ahol a gyórói háziasszonyok végre bebizonyíthatják, hogy igenis tudnak gombócot főzni. Nem is akármilyet! Kellően puhát, ízletest és sokfélét. És bizony nem is marad belőle egy sem!
SzaSzi
Fotók: Zsirai Jenő engedélyével!
Forrás: megyerikum.hu, Zsirai Jenő (adatközlő), Balázs Lívia: Népi próza a Rábaközben (Magyar Népköltészet Tára sorozat), Balassi K., 2025.
2026.08.24