Lóerők büvöletében: Hellé Nice

Az első női nagydíjat (Grand Prix Féminin) 1929 júniusában nyerte az Autodrome de Linas-Montlhéry pályán egy Omega-Six volánja mögött. Ugyanezen év decemberében felállította legismertebb rekordját, a 197,7 km/h-s végsebességet egy kompresszoros Bugatti Type 35C versenyautóval, ezzel megdöntve a korábbi női sebességi világrekordot. Hivatalosan is ő lett a világ leggyorsabb női autóversenyzője, majd 1930-ban a Grand Prix de la Côte d’Azur verseny első női díját is elnyerte. A rendkívüli kitartásáról híres Hellé Nice a gyorsaság mellett hosszú távú megbízhatósági (állóképességi) versenyeken is kimagasló eredményeket ért el. Talán azt gondolja a Kedves Olvasó: Á, a kedves Papa biztosan finanszírozta egy szem lányocskája hobbiját! Vagy azt: Tuti, hogy egy gazdag férj állt mögötte! De számoljunk le az előítéletekkel! A sikerek mögött hihetetlen kitartás és ambíció áll. Ez már abból is sejthető, hogy 29 évesen, mielőtt autóversenyző lett, már másik két karrieren is túl volt. Hellé Nicé, vagyis Mariette-Hélène Delangle elképesztő pályát futott be, de élete valóságos hullámvasút volt.

Az első karrier: aktfotók és kabaré

Amikor 1900 decemberében megszületett egy francia kis faluban, Aunay-sous-Auneau-ban egy vidéki postás ötödik gyermekeként, még senki nem gondolta, hogy valaha világhírű lesz. Az édesapja korán meghalt, a kis Hélène hamar önállóságot tanult. A gyors eszű, lelkes, bájos lányka mindenben jeleskedett. Az első világháború elmúltával a Chartres közeli faluból, ahol nevelkedett, Párizsba költözött „szerencsét próbálni”. Gyönyörű volt, élettel teli, kreatív, energikus, és ez jól passzolt az 1920-as „Les Années Folles”, azaz „Az őrült évek” izzó atmoszférájához. A szépségét vetette be. Sejtelmes hangulatú, erotikus képeslapokon pózolt, és trapézon hintázva kereste a kenyerét. Hamar ünnepelt és sikeres revütáncosnő lett, akit néha a nagy Tamara Platonovna Karsavinához hasonlítottak. A Ritz Hotelben, az Olympia Hallban, a Casino de Paris-ban nyűgözte le az éjszakai párizsi klubok közönségét. Ekkor vette fel a Hélène Nice művésznevet, később rövidített Hellé Nice-re.

Couc műhelyéből a versenypályára

Aztán betoppant a lány életébe egy férfi, Henri de Courcelles (becenevén „Couc”), aki megváltoztatta az életét. Állítólag ő volt az első igazi szerelme, de a karrier szempontjából fontosabb, hogy az egykori világháborús pilóta és autóversenyző vezette be őt az autósport világába. Couc műhelye amolyan találkozóhely volt a francia motorsport-rajongók körében. Érdemes néhány nevet megemlíteni vendégei közül: André Dubonnet, Philippe de Rothschild, Marcel Mongin, Frédéric Coty és még sokan mások. Csoda, hogy Hellé-t is elkapta a gépszíj, hogy hirtelen vágyat érzett, és kipróbálta a versenyzést? Félelmetes versenyző volt, sorra maga mögé utasította társait. Nem is kellett nagyon győzködni, hogy élesben is kipróbálja magát, de 1921-ben az angliai Brooklandsben nőként még elutasították. Fontos: A világ első feljegyzett, kizárólag nők számára rendezett motoros/autós versenye 1897-ben volt Párizsban, de a brooklandsi egy férfiaknak rendezett derbi volt. Még nem jött el az ő ideje! Couc 1927. július 2-án, a Francia Nagydíjért folytatott küzdelemben egy hatalmas balesetben életét vesztette – nem az utolsó volt Hellé férfiaji közül, aki a versenypályán halt meg. A mentor tehát nem érhette meg, hogy patronáltja 1929-ben megnyerte élete első versenyét. Előzménye egy síbaleset volt, mert Hellé síelni is remekül tudott. 1929-ben csodával határos módon egy térdsérüléssel megúszott egy lavinát, és ekkor eldöntötte, felhagy a korábbi karrierjével, versenyzésre vált. (Megjegyzem, okos nő volt, biztos nem azért döntött így, mert ezt kevésbé veszélyesnek találta!)

A képen egy Bugatti T37-es versenyautóval Jan Ripper 1928-ban egy svábhegyi verseny edzésén (forrás: Fortepan 29430/Szávoszt-Vass Dániel)

Sikerek útján

1929. június 2-án a Linas-Montlhéry Autodrome pályán a Le Journal nevű újság és a Francia Női Autóklub (Automobile Club féminin de France) szervezett derbit. Hellé Nice felállhatott a dobogó legfelső fokára. De nemcsak díjat nyert, hanem Ettore Bugatti, olasz származású francia autótervező és gyártó figyelmét is felkeltette, aki ragyogó kék szemeit nézve állítólag ezt mondta neki: „Tökéletesen illik a Bugattiim színéhez”. Később sem bánta meg, hogy felkérte, versenyezzen az ő neve alatt Európa legelbűvölőbb női pilótája. 1930 végén már az Atlanti-óceánon túl, Amerika keleti parvidékén turnézott hat hónapig első európai nőként a Williams Morris Ügynökség menedzselésével. Ahol feltűnt égszínkék versenyautójával, tódult a tömeg, hogy láthassa a „Bugatti királynőt”.

Egyetlen nőként korának legnagyobb versenyzőivel állt a startvonalra: Tazio Nuvolarival, Louis Chironnal, Achille Varzival, Rudi Caracciolával, Robert Benoisttal, Luigi Fagiolival, Bernd Rosemeyerrel, Jean-Pierre Wimille-vel és sok mással, akiknek a neve talán ma már kevésbé ismerős. Európában több mint 70 Grand Prix-futamon indult egy Bugattival, majd egy Alfa Romeo-val, valamint számos hegyi futamon, raliversenyen és hosszú távú derbin is megmérkőzött, díjat díjra halmozott. Ebben a férfiak által dominált sportágban kitartása és elképesztő versenyszelleme segítette. 1930-ban a L'Intransigeant magazinnak így nyilatkozott: „Csak azt szeretném, hogy megmutassam, mire vagyok képes, hátrány nélkül, férfiak ellen.”

Kegyelemdöfés

1936-ban azonban olyan dolog történt, amire senki nem számított. 1936. július 12-én az első São Paulo-i Nagydíjon, Brazíliában a célegyenesben egy előzés során autójával kirepült a pályáról, és a nézők közé csapódott. Ami valójában történt, meglehetősen vitatott. A balesetben mintegy hat ember életét vesztette, ő maga pedig súlyosan megsérült, napokig kómában feküdt. Felépüléséről is legendák keringtek. Időközben Brazíliában valóságos feminista hőssé vált, sok leánygyermek kapta akkoriban a Hellenice és az Ellenice nevet. Az biztos, hogy Hellé rendkívüli akarattal dolgozott a gyógyuláson, és felépülése után készen állt a folytatásra. A balsors azonban nem kegyelmezett. 1939 augusztusában elvesztette legfőbb támogatóját. Jean Bugatti (a híres autótervező és alapító, Ettore Bugatti fia, Nice barátja, szeretője) halálos balesetet szenvedett egy tesztvezetés során. Alig néhány héttel később pedig kitört a második világháború, ez volt a kegyelemdöfés, ami aztán ketté is törte a pályafutását, hiszen a szponzori szerződések és a versenyzési lehetőségek mind elmaradtak. És a ráadás: a második világháború után, 1946-ban alaptalanul náci kollaborációval vádolta meg Louis Chiron francia autóversenyző, ezzel olyan foltot ejtett a nevén, amelyet már nem tudott tisztára mosni. Soha nem emeltek vádat ellene, így a nyilvánosság előtt soha nem is volt alkalma tisztáznia magát. Odalett maradék hírneve és esélye a méltó életre.

Feledés és emlékezés

A hírnév és a példátlan karrier során összegyűlt vagyon ellenére életének utolsó évtizedeit már nélkülözve és elfeledve töltötte egy Nizzai padlásszobában. Nem volt több, már csak egy idős asszony,sok-sok emlékkel körülvéve. Az egykor ünnepelt sztár 1984-ben, egy közkórházban halt meg banális módon, egy lábműtétet követően nem ébredt fel soha többé. Emlékét hosszú ideig köd borította, de 2004-ben Miranda Seymour The Bugatti Queen című életrajzának köszönhetően megismerhettük az ő emberi nagyságát, rendkívüli karrierjét, úttörő sportolói örökségét. Személyisége – amelyben a szakértelem, a kemény munka, a bátorság, a kitartás és az életveszély ötvöződik – példaképpé teszi őt. Olyan dolgokat tett, amelyeket nők korábban soha. Lelkes sportolónő volt, síelt, bobozott, sőt, még a Mont Blanc-t is megmászta, mindig a fizikai bátorság motiválta. A rekordok közül, amelyeket felállított, néhányat a mai napig nem sikerült megdönteni senkinek.

SzaSzi
Fotó: Canva, Fortepan

Forrás: petrolicious.com, motorsportmemorial.org, fodormarcsi.wordpress.com, simonandschuster.com.au, Miranda Seymour: Bugatti Queen – Egy motorverseny-legenda nyomában, Random House, 2005.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: A rettenthetetlen Grace O'Malley
2. rész: Egy nő a harcmezőn: Bányai Júlia, a szabadságharc katonája
3. rész: A Kibertenger admirálisa, Grace Hopper
4. rész: Az első hazai orvosi diplomás nő: Steinberger Sarolta
5. rész: Gyöngéden szeretett, állhatatosan védte övéit: Zrínyi Ilona