A Bezerédj-kastélyban felavatták a régió első Wass Albert-szobrát

A szoborállítás Ménfőcsanak közösségformáló civil szervezetének, az Élet-Tér Alapítványnak és támogatóinak köszönhető, továbbá az egyik alapító, Kamocsárné Mező Szilvia és Kolozsy Sándor szobrászművész között kialakult barátságnak. A szállítás költségét az alapítvány fedezte, a győri önkormányzat pedig hozzájárult a Szent István Napok megrendezéséhez. Érdekesség, hogy Kolozsy személyesen is ismerte Wass Albertet, 1981-ben, mikor Amerikába utazott, az erdélyi írónál vendégeskedett.

Szentegyedi és Czegei gróf Wass Albert a határon túli magyar irodalom egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja. Régi történelmi család 20. századi gyermekeként született Magyarországon, a Kolozsvár melletti Válaszúton, 1908. január 8-án. 10 éves volt, mikor a román hadsereg elfoglalta Erdélyt, s mikor szülőföldjét Romániához csatolták, a család a hátrányos megkülönböztetés áldozata lett. Vasasszentgotthárdi birtokukat, amelyet Magyarország királya adományozott a Czegei Wass családnak, erősen megcsonkította az új román hatalom.

Tanulmányait Debrecenben, a németországi Hohenheimban és Párizsban végezte, felsőbb erdőmérnöki és vadgazdasági igazgatási diplomákat szerzett. Diákkorában a Debreceni Újság, a Budapesti Hírlap és az Ellenzék című lapok munkatársaként dolgozott.

Első verseskötete 1927-ben jelent meg, majd ezt követte a második 1930-ban. Édesapja betegsége miatt 1932-ben hazaköltözött, hogy átvegye a gazdaságot, ekkor azonban behívták a román hadseregbe, ahol egy évet szolgált. 1935-ben családi nyomásra feleségül vette unokahúgát, a hamburgi Siemers Évát, így sikerült megóvniuk birtokukat a csődbe jutástól. Hat fiuk született az évek során: Vid, Huba, Miklós, Géza és Endre. Második fia, Csaba sajnos meghalt hároméves korában agyhártyagyulladásban.

1935-ben jelent meg első regénye, a Farkasverem, mely hamar sikerkönyvvé vált, s melynek első Baumgarten-díját köszönhette az író. Babits Mihály méltatása szerint a mű olyan társadalmi korrajz, amely Erdély tragédiájának gyökerét tárja fel. Nagyapja halála után, 1936-ban átvette annak egyházi tisztségét, az erdélyi magyar református egyház püspökségének lett főgondnoka.

1941-ben a magyar művelődésért végzett munkája elismeréseként Klebelsberg-díjat kapott, 1942-ben a Kisfaludy Társaság tagjává választották. 1943-ban bevonult katonának, és tartalékos tisztként szolgált a keleti fronton, ahol hősiességéért megkapta az I. és II. osztályú Vaskeresztet. Végigharcolta a második világháborút. 1944-ben elnyerte a Zrínyi irodalmi díjat, a Magyar Tudományos Akadémia is tagjává választotta, a Kolozsvári Egyetemen pedig díszdoktorrá avatták.

A háború után az író nem várta meg Erdély újbóli román elfoglalását, 1945-ben Sopronnál elhagyta az országot. Élete végéig tartó emigrációja első szakaszát Németországban töltötte, és családjával Hamburgban éltek egy ideig. Az író ittléte első pillanatától fogva minden eszközzel nemzete ügyéért tevékenykedett. Sok novellát közölt ebben az időben, továbbá itt fejezte be első, kivándorlása alatt írt regényét, Adjátok vissza a hegyeimet! címmel.

A kommunista Románia népbírósága 1946-ban koholt vádak alapján távollétében halálra ítélte, de hivatalosan soha nem értesítették az ellene hozott halálos ítéletről. Wass Albert tudatosan választotta emigrációja végső színhelyéül az Egyesült Államokat. 1951. szeptember 21-én érkezett meg New York kikötőjébe négy nagyobb fiával. Felesége tüdőbetegsége miatt nem mehetett velük azonnal, legkisebb gyermekükkel Németországban maradt, s csak később követte őket Amerikába.

Az író hamarosan megismerkedett a családot befogadó védnök lányával, Elizabeth Fay-jel, akivel egymásba szerettek, így 1952-ben elvált feleségétől, és újraházasodott. 1956-ban kapta meg az amerikai állampolgárságot. Az írás mellett tanárként, szerkesztőként, kiadóként és rádiósként is dolgozott új hazájában.

A háború után a kommunista Románia nem szemlélte tétlenül Wass Albert erőfeszítéseit Erdély ügyében. Többször megtapasztalták, hogy az író minden politikai befolyását latba vetve milyen sikeresen végzi felvilágosító tevékenységét Amerikában Erdély sorsával kapcsolatban. Ekkor kezdődtek meg a kísérletek Wass Albert elhallgattatására. Minden eszközt igénybe vettek arra, hogy az író tekintélyét lerombolják, nevét és becsületét besározzák, könyveit is betiltották. A román hatóságok kiadatását is kezdeményezték háborús bűnösség címén, azonban az Amerikai Igazságügyi Minisztérium jogi szakértői bebizonyították, hogy az ellene felhozott vádak alaptalanok. Így megtagadták kiadatását, az író pedig tovább folytatta publicisztikai, irodalomszervező, valamint a Nyugatot Erdélyről felvilágosító tevékenységét.

1987-ben meghalt második felesége, mely rendkívül megviselte a már 79 éves írót. A nyolcvanas évek végén mély pesszimizmus jellemezte gondolkodását. Azt remélte, hogy Magyarországon és Erdélyben is kiadhatja újra legjelentősebb műveit, de sajnos csalódnia kellett.

A rendszerváltozás utáni első magyar kormánytól magas kitüntetést kapott: 1993. augusztus 20-án átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, és még ugyanebben az évben megjutalmazták a Magyarok Világszövetsége Érdemérmével is. Ugyanakkor, mikor 88 évesen haza kívánt látogatni Magyarországra, a hivatalos magyar szervek ezt megtagadták tőle, és elutasították magyar állampolgársági kérelmét. Ez a tény, harmadik előnytelen házassága és a könyveinek kiadása körül kialakult helyzet következtében az író súlyos idegi és egzisztenciális válságba került. Wass Albert 1998. február 17-én, 90 éves korában öngyilkosságot követett el az Astor Parkban, Floridában.

Műveinek újrakiadása Erdélyben és Magyarországon is a kommunista rendszer összeomlása után vált lehetővé. Romániában az első jelentősebb újrakiadások 1990-ben kezdődtek meg. Ebben az évben a marosvásárhelyi Mentor Kiadó nagyszabású életműkiadásba kezdett, amely meghatározó szerepet játszott az író hazai újrafelfedezésében. Hazánkban könyveinek szélesebb körű elterjedése különösen a ’90-es évek közepétől, majd 1998-as halála után gyorsult fel.

Wass Albert írói, költői életműve, valamint a magyarságért tett felmérhetetlen jelentőségű munkája a Magyar Örökség része.

A folyóirat a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származik, a Kisalföld 2009. augusztus 18-i, illetve augusztus 24-i lapszáma megtekinthető a győri könyvtárban.

Légrádi Szilvia
Fotó: Szabó Béla

Felhasznált irodalom:
A gróf emigrált, az író otthon maradt: Wass Albert igazsága/szerk. Raffay Ernő, Takaró Mihály, Vekov Károly, Somlai Zsuzsanna, tanulmány Balázs Ildikó, Lukácsi Éva
Wass Albert: sors és pálya / szerk. és összeáll. Nagy Pál
Győri képeskönyv / Orbánné Horváth Márta, Galambos Krisztina, Szabó Béla
Kisalföld, 2009. 08. 18. p. 5.
Kisalföld. 2009. 08. 24. p. 5.