Az eltelt időben kiérdemelte az Audi Hungária Minőség a Táncművészetért elismerését, a Kardirex Egészségügyi Központ Győri Balett Művészeti Díját, a Solydent Fogászati Rendelő által adományozott Carmen-díjat is: nem mellékesen Harangozó Gyula-díjas táncművész, 2017-ben országos szinten az év balett-táncosának választották. Az idei társulati évzáró óta pedig Jekli Zoltán a Győri Balett örökös tagja is.

Nem tévedünk, hogy az örökös tagság mozgalmas év végére tett nem is pontot, hanem felkiáltójelet?

Valóban, a júniusban véget ért idényünk eseménydús volt, ámbár a korábbiakban sem volt lehetőségünk unatkozni. Korán kezdtünk, egy fesztivál vendégei voltunk a távoli Dél-Koreában, ami számomra külön erőfelmérőnek számított, mivel előtte egy térdsérülés, pontosan porcbeszakadás következtében térdműtéten estem át a Kardirex-ben. Hogy jól sikerült, azt már bizonyította a négy hét múlva a Városmajori Szabadtéri Színpadon elvállalt A skarlát betű, Arthur Dimmesdale tiszteletes összetett jellemet kifejező szerepében. Majd Koreát követte ugyancsak nem kis feladatként a Káel Csaba rendezte, Velekei László igazgató koreográfálta Szindbád, az ománi tengerész, amelyet a Művészetek Palotájával koprodukcióban a távoli Ománban mutattunk be. Aztán következett az évad nagyprodukciója, a Nosferatu már hazai környezetben, Győrben megtartott ősbemutatója.

Most tartunk nagyjából félidénynél: mit hozott a tavasz?

Rövid téli pihenő után autóbuszra szálltunk, egy hét alatt Németország öt városában léptünk közönség elé az Anna Kareninával, amelyben a szerelmes Vronszkij grófot táncoltam. Aztán készültünk a CODE 93-ra, három fiatal női koreográfus közös darabjával, ezt a hagyományos Magyar Táncfesztivál sikeres megnyitásaként könyvelhettük el. Közben, persze, mondanom sem kell, terv szerint játszottuk a műsoron lévő előadásokat. A táncfesztiválra jutott még egy másik Velekei László – Csepi Alexandra közös műnek, a Pom Pom meséinek az előadása, számomra Gombóc Artúr alakításával. Végül az évad arculati anyagának elkészítéséhez a budapesti Szépművészeti Múzeumban vettünk részt fotózáson. Mindent összevetve nem panaszkodhattunk eseménytelenségre…

A kezdet kezdetétől otthon érezhette magát a Győri Balettnél. Minek köszönhette?

Egyszerűen kifejezve sohasem kellett azon töprengenem, most hogy lesz, miként alakul a jövő? Nagyon összetartó közösségbe kerültem, hamar tudtam, itt fogok megállapodni. Ehhez persze az is kellett, hogy viszont is érezzem a jövőképbe illést, de miután ez megvolt, már végig ebben a miliőben képzeltem el a továbbiakat. A több mint két évtized annyira sokszínű és mozgalmas, élményekkel teli időszak, hogy órákig tudnék róla mesélni. Nemcsak szakmai vonatkozásban, hanem az utazásokról, a közösen töltött idők beszélgetéseiről, a kialakult barátságokról. A szerepeim által olyan pillanatokat, mélységeket és magasságokat élhettem meg a színpadon, amelyekre a mindennapok aligha adnak lehetőséget. Ezektől érzem úgy, hogy színesedett a személyiségem. Ehhez kapcsolódik a magánéletem is, itt ismertem meg a feleségemet, tizenkét éves Donát fiunk kézilabdázik, és örülök, hogy jól érzi magát a sport világában.

Ki tud emelni szerepeket két évtized terméséből?

Jó néhányat említhetnék, kezdve a családon belüli erőszakkal foglalkozó Ne bánts! című darabbal, amelynek komoly visszhangja is volt a közvélemény részéről. Egyébként az élre A skarlát betű kívánkozik, hozzá fűzve azt a fontos megjegyzést, hogy az én szerepformálásomhoz kellett a női főszereplő, az Esthert alakító Matuza Adrienn kiváló játéka is. Fontosnak tartom megemlíteni a Kodály Zoltán zenéjére, Velekei László igazgató által színre vitt Romance-ban a kérő szerepét, azzal bejártuk szinte a világot. És nem hagyhatom ki az Anna Kareninát, az egész előadás atmoszférája, az együttes színpadi jelenléte, a közös táncok azok a jellemzők, amelyek nálam a kiemelését eredményezték.

Hamarosan új évad kezdődik. Mennyire foglalkoztatja a jövő?

Egy balett-táncosnak negyven évesen már gondolnia kell a hosszabb távú jövőjére is. Egyelőre ezek még nem nyomasztanak, következik a huszonkettedik győri idényem, ennek feladatai adottak. Bízom abban, hogy az előző év törések nélkül fog folytatódni. Ha majd az életben egyszer már más lesz a feladatom, mint a tánc, akkor is a közelében szeretnék maradni. Ez a nemrég kapott örökös tagság számomra pecsétként a társulattól való elválaszthatatlanságot jelképezi.

Mohay Gábor
Címlapfotó: Győri Balett

Fotógaléria: Jekli Zoltán táncművész, a Győri Balett örökös tagja

A Győri Balett – Csapó Balázs (1., 6–7.), Fehér Alexandra (2.), Orosz Sándor (3–4., 17.), Mészáros Mátyás (8.), Ambrus László (11–13.), Kanyó Béla (16.) fotói

17 kép