Szaák Lujza: Hulló levelek (1911)
Vidéki szecessziós könyvművészet 11. rész: Csurgó
Újabb merítés következik a hazánkban szecessziónak nevezett művészettörténeti korszak kimeríthetetlennek tűnő vidéki könyvterméséből. Az egyedülálló időszak bemutatására szolgáló, javarészt ritkaságszámba menő kiadványok a szerző gyűjteményéből származnak. Valamennyi leírt pazar kötet és kötés garantáltan helyi mesteremberek keze munkája. Kéthetente jelentkező rendhagyó kultúrtörténeti sorozatunk ezúttal is különleges képzeletbeli utazásra hív a történelmi Magyarország területén.
11. rész: Csurgó
Somogy vármegye Csokonai Vitéz Mihály messzeható pedagógiai tevékenységével fémjelzett települése 1895-ben közel 3700 lelkes nagyközség volt. Nyomdahelyként egészen 1897-ig nem jegyzik a szakmai lajstromok. A helyi református gimnázium rendes tanévi értesítői azonban bizonyítják, hogy már 1873-ban a kaposvári nyomdatulajdonos, Jancsovits Gyula fiókkönyvnyomdát működtetett Csurgón. 1885-től pedig a Weisz-család nyomdaipari vállalkozása működött itt, 1892-től bizonyíthatóan már Vágó családi névvel.
Szaák Lujza Hulló levelek című elbeszéléskötete Vágó Gyula könyvnyomdájában jelent meg 1911-ben, 191 oldal terjedelemben, bordázott merített papíron. A kötet minden oldalán a szöveget négy sávból álló zöld keret szegélyezi. Ezen belül a címlap kettős fekete keretet kapott, sarkain egy-egy kört tartalmazó négyzettel. A fölső sávban nyolc négyzetkialakítású dísz fut, szélein két-két balra és jobbra konyuló levéllel, melyek a címlap alsó harmadába futó két egyenes végén hármas csigavonalban végződnek.
A szép ligatúrával szedett cím alatt keresztben négy, ugyancsak fekete színű levél helyezkedik el, majd a szerző neve alatt újabb virágdíszítés látható. A kiadási helyet és évszámot láthatóan más betűtípusból szedték. Az előszó és a további hét elbeszélés címe nagyobb méretű betűkből áll, az írások első betűje pedig minden esetben növényi fonatokkal díszített iniciálé.
A szerző 1878-tól Melha Kálmánné, majd 1891-től Horváth Józsefné Szaák Lujza (1855–1920), a Győr vármegyei Gyarmaton született tanítónő, aki 1884-ben betegsége miatt visszavonult. Ettől kezdve nemcsak fővárosban élő családjának élt, hanem cikk- és szépírással, valamint társadalmi ügyekkel is jelesül foglalkozott. Felolvasónőként az ország számos településén megfordult. Kötete előszavát pedig dr. Ferenczy József (1855–1928) gimnáziumi tanár, a Petőfi Társaság tagja jegyzi, aki jelentős szerepet vitt a 19. századi magyar irodalomtörténet-írásban.
Kis Krisztián Bálint
Forrás: Kis Krisztián Bálint tanulmánya a Magyar Grafika 2022/1. számából – az írást a szerző engedélyével adjuk közre.
A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Győr – Thewrewk István: Neveld önmagadat! (1897)
2. rész: Kolozsvár – Szabó Jenő: Versek (1893)
3. rész: Pozsony – Vásárhelyi József: A genfi „Réveil” (1917)
4. rész: Sopron – Berczeller Adolf (szerk.): Gutenberg-Emlék (1900)
5. rész: Esztergom – Dr. Walter Gyula: Sz. Istvánnapi Szent Beszéd (1900)
6. rész: Hódmezővásárhely – Dr. Gonda József: Uj oltár. Uj istenek (1907)
7. rész: Kézdivásárhely – Szabó Jenő: Magyar szívvel (1906)
8. rész: Szamosújvár – Jósa János: Vergődés (1911)
9. rész: Rozsnyó – Gorzó Gellért: Kapitány György (1917)
10. rész: Mezőtúr – Loisch János: Classicus nyomok Buda halálában (1909)
2026.08.18