Loisch János: Classicus nyomok Buda halálában (1909)
Vidéki szecessziós könyvművészet 10. rész: Mezőtúr
Újabb merítés következik a hazánkban szecessziónak nevezett művészettörténeti korszak kimeríthetetlennek tűnő vidéki könyvterméséből. Az egyedülálló időszak bemutatására szolgáló, javarészt ritkaságszámba menő kiadványok a szerző gyűjteményéből származnak. Valamennyi leírt pazar kötet és kötés garantáltan helyi mesteremberek keze munkája. Kéthetente jelentkező rendhagyó kultúrtörténeti sorozatunk ezúttal is különleges képzeletbeli utazásra hív a történelmi Magyarország területén.
10. rész: Mezőtúr
Az Alföld első, 1530-ban alapított református gimnáziumával büszkélkedő várost a „Kis Debrecen” és a „Berettyóparti Athén” jelzővel illették. A település első nyomdásza a kiegyezés évétől Gyikó Károly volt. 1895-ben nyomdája továbbra is egyedüliként működött a közel 24 ezres lélekszámú városban.
Később, 1909-ben Borbély Gyula helyi nyomdájában készült Loisch János Classicus nyomok Buda halálában című irodalomtörténeti értekezése, vízjeles merített papíron, 41 oldal terjedelemben, kék színű puhapapír kötésben. A nyomdász több mint három évtizeden át folytatott önálló szakmai tevékenységét az előző évben kezdte, de az újdonsült lelkesedésnek nyoma sincs az igényesen elkészített, nagy szakmai jártasságot mutató kis köteten.
A papírborító és a címlap a nyomtatásként szolgáló papír kivételével teljesen megegyezik. A növényi indát utánzó keret felül és alul további két részre osztja a szedéstükröt, soronként négy-négy lekerekített csúcsú négyzetben egy-egy körrel. A belső keretet szövegek és díszek további három részre tagolják – fönt a nagybetűvel két sorba szedett címmel, középen érdekes módon ismét páros számú (két) stilizált virágdísz található harmonikus térközzel, alul ugyanúgy csupa nagybetűből, de kisebb méretben szedve a szerző és a készítés évének megjelölésével.
Szerényen, legalul, kereten kívül helyezkedik el a nyomda, a nyomdahely és a kiadási évszám megjelölése, egyedül itt egyetlen sorban, dőlt kisbetűvel. Továbbá a kezdő oldal fejlécébe teljes sort kitöltően, illetve a tanulmány végén középre igazítva került egy szecessziós könyvdísz.
A szerző, dr. Loisch János (1878–1945) magyar, német és filozófia szakos tanár volt, aki 1903 és 1938 között a Budapesti Evangélikus Gimnáziumban dolgozott. Nevéhez fűződik az ország egyik első, iskolai cserkészcsapatának megszervezése az 1912/13-as tanévben. Arany János örökbecsű művét egészen Homéroszig vezettette vissza, mintegy további előképként felemlegetvén Zrínyi Miklós és Gyöngyösi István költészetét is.
Kis Krisztián Bálint
Forrás: Kis Krisztián Bálint tanulmánya a Magyar Grafika 2022/1. számából – az írást a szerző engedélyével adjuk közre.
A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Győr – Thewrewk István: Neveld önmagadat! (1897)
2. rész: Kolozsvár – Szabó Jenő: Versek (1893)
3. rész: Pozsony – Vásárhelyi József: A genfi „Réveil” (1917)
4. rész: Sopron – Berczeller Adolf (szerk.): Gutenberg-Emlék (1900)
5. rész: Esztergom – Dr. Walter Gyula: Sz. Istvánnapi Szent Beszéd (1900)
6. rész: Hódmezővásárhely – Dr. Gonda József: Uj oltár. Uj istenek (1907)
7. rész: Kézdivásárhely – Szabó Jenő: Magyar szívvel (1906)
8. rész: Szamosújvár – Jósa János: Vergődés (1911)
9. rész: Rozsnyó – Gorzó Gellért: Kapitány György (1917)
2026.08.04