Karsay Jolán, a győri tanítóképzés egykori igazgatója

Karsay Jolán régi győri családból származik, 1852. január 12-én, Győrben született legidősebb gyermekként.

Apja dr. Karsay Lajos (1816−1860), Győr város orvosa, anyja Veöreös Etelka (1825−1918, id. Veöreös Imre jogász húga) volt, aki férje 1860-ban bekövetkezett korai halála után két fiúval és két lánnyal maradt özvegyen.

Két fia felnőve elszármazott Győrből: dr. Karsay Béla (1853−1928) járásbíró, dr. Karsay Zoltán (1855? − Boksánbánya, 1917) szintén orvos lett.

De Győrben maradt a két lánya, Vörösné Karsay Flóra (1858−1943) és Karsay Jolán, aki előbb a győri polgári leányiskola, majd a győri tanítóképző intézet igazgatónője lett.

Apai nagybátyja téthi Karsay Sándor (1814−1902) győri ág. hitv. evang. lelkész, dunántúli egyházkerületi püspök, kir. tanácsos, főrendházi tag volt.

Karsay Jolán a Vecsey Róza-féle magániskolában végezte tanulmányait. A nőiskola vezetőjének nyilatkozata szerint „már akkor megnyilvánultak tanítónői hajlamai”. Mégis, miután elvégezte az iskolát, otthon maradt, és a háztartásban segített.

Az 1875-ben megnyílt győri tanítónőképző első növendékei között folytatta tanulmányait. Az intézmény igazgatónője Kasztner Janka volt, aki már akkor nagyon kedvelte őt (és aki később az ország első leányiskolájának, az Erzsébet nőiskolának lett az igazgatónője).

A győri állami tanítónőképző intézetben elemi iskolai tanítói oklevelet szerzett 1878-ban. A Győri Állami Tanítónőképző-Intézet Értesítője az 1894−95. tanév végén (Győr, 1896., 39. o.):

A Budapesti Magyar Királyi Állami elemi és polgári iskolai Tanítónőképző Intézetben tanult tovább. Kitűnő oklevele alapján Budapesten, a polgári iskolai tanárképzőn tanult tovább.

Pályáját az 1880/1881-es tanévben a Túrócszentmártoni állami polgári leányiskolában kezdte, és három évig ott tanított. Magyar, történettudomány, francia és német nyelv, továbbá kézimunka tanítására volt képesítése.

Az 1883/84-es tanévben kinevezték segédtanítónővé a győri Állami Tanítóképző Intézetbe, ahol 1886. szeptemberben a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter végleg megerősítette az állásában. Az itt eltöltött öt év alatt megismerkedett az intézet egész szervezetével, ügymenetével, belső életével. Az 1888/89-es tanévben Karsay Jolán segédtanítónőt a győri állami polgári leányiskola igazgatójának nevezték ki.

Polgári Iskolai Értesítő, 1931, 32. szám:

Az állami polgári leányiskola igazgatóságát Vargyas Endréné Petz Vilmától vette át.

Hazánk, 1888. augusztus 12., 3. o.:

Erre az időszakra tehető az iskola felvirágoztatása, melyben Karsay Jolán fáradhatatlan munkájának nagy szerepe volt. „Karsay Jolán agilis, gyakorlati szellemű pedagógus volt. A megállás nélküli fejlődést s a nemzeti kultúrviszonyokhoz való alkalmazkodást tartva szem előtt, állandóan kereste azokat az utakat, amelyeken járva, a lelkében rejlő hasznos gondolatokat megvalósíthatja.” (Iskolai értesítő, Győr, 1931., 7−8. o.)

Az épületet, amelyben az iskola működött, miután nem iskola céljára épült, az új igazgatónő alkalmatlannak találta. A zsúfoltság enyhítésére 1889-ben párhuzamos I. osztályt indítottak. Ugyanakkor az iskola helyiségei miatti panaszok állandóan napirenden voltak. 1890-ben megindultak a minisztériummal és a várossal a tárgyalások, hogy egy új, a célnak megfelelő épülethez jussanak. Végül döntés született arról, hogy a főreáliskola kap új épületet, és a polgári leányiskola beköltözik a főreáliskola Megyeház utcai épületébe, ahol a megszűnőben lévő kir. jogakadémia működött.

1893-ban az intézmény egy, ha nem is modern, de tágasabb, iskolai céloknak sokkal megfelelőbb, kellő számú helyiséggel rendelkező épületet kapott. Miután 1895-ben a felszerelést kiegészítették, az intézmény tovább fejlődhetett. 1893-ban a II., 1894-ben a III. és 1895-ben a IV. évfolyamon tudtak elindítani párhuzamos osztályokat.

Szintén Karsay Jolán felügyelete alatt, 1891-ben elindult az 1 éves női kereskedelmi tanfolyam, amit a tantestület saját erőből, minden támogatás nélkül tartott fenn 1917-ig, amikor a városi női kereskedelmi iskolához került. A tanulói létszám folyamatos emelkedése miatt ez az épület, amely ismét szűknek bizonyult, 1902-ben egy új, modern, tágas, jól felszerelt, minden igényt kielégítő tornacsarnokkal bővült.

Még ebben az évben Karsay Jolán, az intézet igazgatónője 14 év után megvált az iskolától, helyét Nagy Gizella, az iskola egyik tanára foglalta el. Miután Pataky Irma, a győri állami tanítónőképző intézet igazgatónője 1901. október 5-én elhunyt, helyére pályázatot írtak ki, melyre 1901. december 18-ig 14 pályázat érkezett be. Közülük a miniszter Karsay Jolánt választotta, és 1902. március 5-én megbízta a tanítóképző igazgatásával.

A kinevezésről a tanári testületi jegyzőkönyvben ez olvasható: „Karsay Jolánban az intézet egy érdemes múltra visszatekinthető pedagógust, magas műveltségű, nemes szívű és humánus gondolkodású, kiváló vezetőt nyert; akiben minden biztosíték megvan arra nézve, hogy intézetünket intensive továbbfejleszteni és kivívott jó hírnevét csak fokozni fogja. A tanári testület minden tagja pedig mindezek mellé kétségtelenül jó kartársat és barátot és minden növendék szerető gondozót fog az új igazgatóban nyerni.” Karsay Jolán a kinevezése után kérvényezte, hogy mindkét intézményben, az oktatómunka zavartalan folytatása miatt, állását a tanév vége után, 1902. július 1-én kelljen elfoglalnia.

Nemzeti Nőnevelés, 1902, 5−6. sz., 228−229. o.:

Szervező, tanító és nevelő munkája mellett mindeközben Győr kulturális életében is tevékenyen részt vett. Tagja volt a győri jótékony nőegyletnek, a győri kisdedvédő egyesületnek, a győrvidéki tanítóegyesületnek, továbbá a Mária-Dorothea-Egyesület (az 1885-ben a magyar tanítónők általános helyzetének javítására megalakult szervezet) Pataky Irma halála után őt választotta meg elnökének.

1905. november 11-én a győri állami tanítónőképző intézet tantestülete Karsay Jolán 25 éves tanítói szolgálata alkalmából az intézményben ünnepséget rendezett. A délelőtti díszgyűlést a Royal szálló hangversenytermében tartott ebéd követte, majd délután 5 órakor hangverseny az intézet zenetermében. Az egész napos ünnepségről a Nemzeti Nőnevelés folyóiratban részletes leírást olvashatunk (1905, 524−526. o.):

A tanítóképző intézetben eltöltött, közel két évtizedes munkája alatt az iskola nagy változásokon ment keresztül. Karsay Jolán igazgatása alatt épült fel 1912-ben a Megyeház utca (ma Liszt Ferenc utca) 43. szám alatti, kétemeletes új iskolaépület, melyet 1913-ban adtak át. Ettől kezdve az 1884-ben épült Schwarzenberg utca 11. számú régi épületet az addiginál több bentlakó számára, internátus céljára alakította át.

Az első világháború kitörése újabb nehézség elé állította az igazgatónőt, az intézet 1914. szeptember 1-től 1918. április 26-ig hadikórházzá alakult, házon kívül kellett tanítani, és a bentlakó növendékeket is az intézeten kívül kellett elhelyezni. A kialakult helyzetről az igazgatónő a Győri Hírlap 1914. szeptember 1-i számában adott tájékoztatást:

„Az áll. tanítónőképző, melynek iskolaépületében kórház van, a révfalui áll. iskola emeleti helyiségeiben kezdi meg az előadásokat. Erre a célra négy tágas terem, szertár és tanácskozó áll az intézet rendelkezésére. A képzőintézeti növendékek 12-én érkeznek Győrben. Az előadások 15-én kezdődnek. … Ezennel értesítem a győri m. kir. állami elemi tanítónőképző intézethez kapcsolt elemi gyakorló iskolába beírt növendékeket, hogy folyó hó 15-én reggel nyolc órára a győrrévfalui áll. elemi iskola emeletén részükre megjelölt teremben megjelenjenek.”

Ez a helyzet azonban csak öt napig állt fenn, majd az orsolyita nővérek Apáca utcai zárdaépületében folytatták az oktatást. Végül innen hat hét elteltével, 1914. november 1. és 1918 áprilisa között az oktatás átkerült a bencés főgimnázium épületébe, ahol a tanítás váltott rendszerben történt: délelőtt a gimnazista fiúk tanultak a tantermekben, délután 2 és 6 óra között a tanítóképzősök. Miután az internátus épületét is lefoglalták, a növendékeket az orsolyita zárdában, az evangélikus szeretetotthonban, rokonoknál és úgynevezett idegen házaknál helyezték el.

A háború után pár évvel – amikor már újra az intézményben zajlott a tanítás –, Karsay Jolán igazgatónő 1921-ben nyugdíjba vonult. Helyét Berényi Irén intézeti tanár foglalta el, akit 1921. július 7-én bíztak meg az intézmény vezetésével, és 1922. augusztus 5-én nevezték ki az intézet igazgatójává.

Dunántúli Hírlap, 1921. augusztus 6., 3. o.:

Munkáját a kultuszminiszter miniszteri elismeréssel jutalmazta (Győrvármegye, 1921. augusztus 17., 3. o.):

A város nyílt levélben köszönte meg évtizedes munkáját a Győri Hírlap hasábjain (1921. augusztus 25., 3. o.):

Ezekben az időkben Karsay Jolánt több személyes tragédia is érte. Boksánbányán, 62 évesen, 1917. február 6-án elhunyt a testvére, dr. Karsay Zoltán, aki – mint édesapja – szintén orvos volt, majd 1918. december 7-én az édesanyja, dr. Karsay Lajosné Veöreös Etelka. Dr. Karsay Béla ny. kir. járásbíró, ügyvéd 75. évében, 1928. november 21-én, majd legfiatalabb testvére, özv. Vörös Istvánné sz. Karsay Flóra 85 éves korában, 1943. február 14-én hunyt el. A család szinte minden tagja a győri Nádorvárosi köztemetőben nyugszik.

Karsay Jolán nyugdíjazása után is aktív maradt. Fáradhatatlanul végezte a munkáját az egyletekben, részt vett a tanítónőképző minden fontosabb eseményén.

Tiszteletére előadást rendeztek az iskola növendékei (Győrvármegye, 1922. május 4., 3. o.):

Karsay Jolán 93 éves korában, 1945. július 30-án hunyt el Győrben, sírja a Nádorvárosi Köztemetőben található.

Bedő Mónika

Felhasznált irodalom:
Budapesti Magyar Királyi Állami elemi és polgári iskolai Tanítónőképező Intézet 1877/78−1880/81 p. 31.
Néptanítók lapja, 19. évf. 1886. 09. 11. p. 73.
Kettős jubileum. In:Tanügyi Értesítő, 1905. 11−12. sz. (nov.−dec. ) p. 120−121.
Karsay Jolán. In: A győri m. kir. állami elemi népiskolai Tanítóképző-Intézet az 1918/19−1925/26 évről. szerk. Berényi Irén. Győr, 1926. p. 3−5.
Tóth Vilmos: Credo vitam aeternam : Győr temetkezőhelyeinek adattára. Győr, 2021. 286 p.
Győrszol sírhely kereső: Karsay Lajos dr. (1816−1860. 05. 30.), Karsay Lajosné dr. (1825 − 1918. 12. 07.) Győr, Nádorvárosi Köztemető, VII. parcella c/07, 08. sírhely.
Karsay Jolán, 1852 −1945. 07. 30.) VII. parcella c/08. Sírhely.
Özv. Vörös Istvánné sz. Karsay Flóra (1858 − 1943. 02. 14.) Győr, Nádorvárosi Köztemető, VII. parcella c/06. sírhely.
dr. Karsay Béla (1853 − 1928. 11. 21.) Nádorvárosi Köztemető, IV. parcella P/26. sírhely.
dr. Karsay Zoltán (1855−1917) Gyászjelentések OSZK., Halálozások, In: Vasárnapi Újság, 1917. 64. évf. 10. sz. p. 166.
A Dunántúli Ág. Hitvall. Evang. Egyházkerület névtára 1865. évben. Győr, 1865. p. 34. − Magyar Evangélikus Digitális Tár (MEDIT)

A képek a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származnak. A címlapkép forrása: Vasárnapi Lapok, 1870. június 27., p. 211.

A Várostörténti puzzle cikksorozat korábbi részei itt találhatók felsorolva.