Könyvtári szolgálat és kutatás egysége

Fél évszázad a könyvek, a tudomány világában. Össze lehet foglalni ezt a hosszú időszakot?

Nem könnyű röviden, de megpróbálom. Nagyon gazdag és változatos fél évszázadban volt részem. Érettségi után kerültem a könyvtárba, mint állománykezelő, a szó szoros értelmében a pincében kezdtem. A munka mellett sokat tanultam, alapképzettségemet történelem–könyvtár szakon szereztem, majd sikerült elérni az egyetemi doktori címet, a másoddiplomámat a régi könyvek szakiránya adta, végül következett a PhD-fokozat, történelemből: disszertációm tárgya a 17. századi győri polgárok mindennapi élete volt. Mindeközben betöltöttem a könyvtárban féltucatnyi munkakört.

Ezekben és ezeken túl számos, akár egész embert kívánó ágazatban kellett helyt állnia. Volt-e közöttük kedvenc?

Alapjában mindegyik munkámat szerettem. Ahogy haladtam a tanulmányaimmal, végzettségeim nyomán más-más munkakört töltöttem be. Az állománykezelésről átkerültem a községi könyvtárak munkáját segítő területi könyvtári szolgáltatáshoz, ezt követte évtizednyi olvasószolgálati munka, majd újabb tíz év a régi könyvek között. Egy évtizedig voltam a megyei könyvtár igazgatója, majd az összevont intézményben tíz esztendeig igazgató-helyettes. Jelentősebb változást a kilencvenes években éltem át, amikor a tudományos munka került előtérbe. Akkor szerkesztettem a megyei sajtóbibliográfiát, jubileumi évkönyvet adtunk ki, és részt vettem más kiadványok megvalósításában is. Mivel történész is vagyok, kutatásaim részben levéltári forrásokhoz vagy régi sajtótermékekhez kapcsolódnak, például a 17. századi győri végrendeletekből három kötet is megjelent, és nem maradt ki kutatási területeim közül a nyomdászat-, a sajtó- és a könyvtártörténet sem. A csúcsnak talán a megyei sajtóbibliográfiát tarthatom, mely a történeti Győr, Moson és Sopron vármegyék területén megjelent időszaki kiadványokat, újságokat és folyóiratokat veszi számba a kezdetektől, 1779-től 1995 végéig, benne több mint ezerkétszáz újságcímmel, melyben például a Kisalföld egyetlen tétel. Ez közel nyolc év intenzív munkát jelentett számomra, tucatnyi kollégával együttműködve.

Azt mondják, hogy amiről és akiről Győrben dr. Horváth József nem tud, az nem létezik…

Ez azért túlzás, hiszen van sok olyasmi, amiről én sem tudhatok. Tény, hogy a fél évszázad könyvtári munka, a rengeteg olvasószolgálati tapasztalat, a könyv- és levéltári kutatás, hozzá a szerkesztői feladatok tapasztalatai, valamint a lektori megbízások tengernyi ismerettel jártak. Szerencsémnek mondhatom, hogy mindez engem érdekelt is!

Könyvtárosként végig járta a szamárlétrát. Egy-egy állomás tanulságai, távirati stílusban?

Az állománykezelés anyagismerethez juttatott. A területi munka segítette a teljes megye földrajzi megismerését. Az olvasószolgálatnál szaktájékoztatóként a történelem mellett a természet-, valamint a műszaki és alkalmazott tudományokba is „belekóstolhattam”. A régi könyves munkám segítette a legrégebbi állomány alaposabb megismerését. A Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár igazgatójaként egy anyagilag nem könnyű időszakban kellett megbirkózni a technikai fejlődés okozta kihívásokkal, melyhez még fenntartóváltás is járult, mivel egy időre az Intézményfenntartó Központhoz kerültünk. A Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér igazgatóhelyetteseként egy nagyobb intézmény vezetésében vehettem részt, ahol új feladatok vártak ránk, például a területi munka vagy éppen a rendezvények számának lényeges növekedésével.

Munkabírása, precizitása, segítő készsége, türelme köztudott volt a munkatársak körében. Saját maga hogy érzi, 68 évesen elérte az elégedettségi mutatót?

Igen, de azzal a kiegészítéssel, hogy bizonyos lényeges dolgok még folyamatban vannak. Részben a kutatások területén, mert azokat nem lehet abbahagyni, ott nem ismerik a nyugdíj fogalmát. A szerkesztői munkában is vannak hátralékaim, Győr monográfiája útközben lévő vállalkozás, öt kötetre tervezzük, jelenleg a harmadikon dolgozunk. Három évvel a nyugdíjba vonulásom után helyileg a Helyismereti Osztályon dolgozom, kutatásaim és szerkesztői feladataim a belvárosi létesítmény második emeletéhez kötnek. Oda, ahol aktív koromban nem volt stratégiai feladatom…

Kimlén díszpolgár, Győrben Szent László-díjas, a kettő között számos elismeréssel. Hová helyezi őket?

A három nemzetiségű, hagyományokban gazdag Kimle számomra nemcsak „a szülőfalu”, kutatási területem is; bár írtam már róla jó néhány tanulmányt, szerkesztettem kötetet, történetének és néprajzának kutatását nem lehet abbahagyni. A Szent László-díjra nem számítottam, meglepetésként ért, de több okból is jól esik a tulajdonosának vallani magam. A városban az 1600-as évek óta létezik a Szent László-kultusz, fontosságát magam is jó ideje vallom és kutatom. Egyénileg pedig azért öröm, mert édesanyám László napon született, apám és apósom pedig a László nevet kapta. 
Mindegyik díjat fontosnak tartom, mindegyiknek tudtam és tudok örülni, mindegyiknek másért: az MTA Veszprémi Területi Bizottságától 2002-ben elnyert „Az Év Fiatal Kutatója” díjnak például azért, mert történészként elért kutatási eredményeimért kaptam, a Szinnyei József-díjat a könyvtáros szakma ítélte oda, és így tovább…

Tudomány, tudomány, tudomány… De honnan gyűjtötte az erőt a szenvedélyéhez?

Három területen is megtalálom a kikapcsolódás fontos lehetőségeit. Először is nagyon szeretek kerékpározni, ahová csak lehet, mindenhová kerékpárral közlekedem. A másik fontos eszköz a pihenésemhez a zene, mind nép-, mind komolyzenét szívesen hallgatok. A harmadik pedig mi más lehetne, mint az, hogy nagyon szeretek olvasni.

Mohay Gábor
Fotó: Vas Balázs