Dr. Kovács Pál halálának 140. évfordulója

A Dégen, 1808. július 1-én született, tevékenysége révén azonban − szívében és tetteiben − örökre győrivé vált dr. Kovács Pál egyszerre volt a homeopátia hazai úttörője és a reformkori magyar kultúra egyik legfontosabb motorja. A győri könyvtár minikiállításának anyagán keresztül egy rendkívüli életút kiragadott állomásai elevenednek meg a vizsgapadoktól a legnagyobb költők barátságán át a halhatatlanságig.

Kevesen tudják azonban, milyen rögös út vezetett a hírnévig. A tárlat egyik legértékesebb gyöngyszeme talán Kovács Pál születési anyakönyvi bejegyzése, de a látogatók bepillantást nyerhetnek a fiatal tehetség diákéveibe is: megtekinthető az orvostanhallgató Kovács Pál gyógyszertan vizsgája is. Ebből a precizitásból fakadt későbbi úttörő munkája. Miután Németországban személyesen találkozott Samuel Hahnemannal, a homeopátiás orvoslás egyik legelső hazai képviselőjévé és elterjesztőjévé vált. A kiállításon látható fénykép Kovács Pálról egy mély tekintetű tudóst mutat be, aki nemcsak a testet, de a nemzet lelkét is gyógyítani kívánta.

Azonban nem elszigetelt tudósként élt: szoros kapcsolatot ápolt Vörösmarty Mihállyal, Bajza Józseffel és Kisfaludy Károllyal. Nem véletlen, hogy a tárlaton helyet kapott Fenyő István Az Aurora: egy irodalmi zsebkönyv életrajza című kötete, amely tökéletesen kontextusba helyezi ezt a pezsgő korszakot. Legnagyobb kultúrtörténeti tette mégis az első magyar nyelvű vidéki lap megalapítása volt: saját szemünkkel láthatjuk a Hazánk című folyóirat I. évfolyamának legelső, 1847. január 2-i számát, melynek hasábjain olyan óriások publikáltak, mint Petőfi Sándor vagy Arany János. Az 1848–49-es szabadságharc melletti elköteleződése után Kovács Pál a kiegyezés felé vezető úton is a győri nyilvánosság élén maradt, amit a kiállított Győri Közlöny folyóirat I. évfolyam 1. számának (1857. október 1.) második oldala is hűen bizonyít.

A magyar irodalom iránti rajongása és támogatása kölcsönös tiszteletet szült. A kamaratárlat egyik leglátványosabb eleme az a díszes oklevél, amellyel a Petőfi-társaság tiszteletbeli tagjai közé iktatta a győri polihisztort, de Pitroff Pál Kovács Pál irodalmi levelezése című könyve is erről a kiterjedt szellemi hálóról tanúskodik. Amikor 1886. augusztus 13-án elhunyt, a Magyar Tudományos Akadémia saját halottjaként gyászolta a levelező tagját. Ezt a pillanatot idézi meg Vadnai Károly korabeli emlékbeszéde, valamint a győri monográfus, dr. Koltai Virgil alapműve, a Dr. Kovács Pál élete és működése.

A centenáriumok és évfordulók folyamatosan ébren tartották az emlékezetét Győrben. A vitrinekben megcsodálható egy százéves évfordulóra (1808–1908) kiadott korabeli képeslap, valamint a halálának 100. évfordulójára megjelent kötet Haug Antal és Kálmán Gyula tollából. A tudományos emlékezet folytonosságát jelzi a győri Arrabona múzeumi közlemény folyóirat 47/2. kötete, valamint a 2008-as, kétszázadik születésnap tiszteletére rendezett megyei tudományos ülés és tanári konferencia programja és előadásai is.

A kiállítás lezárásaként a jelenbe érkezünk: korabeli és mostani fotók mutatják be Kovács Pál síremlékét, amely a győri köztemető dísz-sírhelyén található. Az emlékezet azonban nemcsak a temetőben, hanem a róla elnevezett utca és a könyvtár névadójaként is tovább él Győrben.

Szilvási Krisztián
Fotó: Szilvási Krisztián