Minden szerep tanítómester

Milyen motivációs tényezők irányították a hivatása felé?

Óvodás korom óta a szokásos „mi leszel, ha nagy leszel”-kérdésre „színésznő” volt a válasz. Nem tudom, mi motiválhat egy háromévest ebbe az irányba, de azt tudom, hogy színes, élénk fantáziával megáldott, kommunikatív kisgyerek voltam, és erősen élnek bennem az első óvodai fellépések jóleső emlékei is. Talán ez a két tényező lehetett az egzakt oka a korai hívásnak a pálya felé, amely aztán igazi elhivatottsággá alakult.

Hogyan alakult Szina Kinga számára a nemrégiben befejeződött évad?

Intenzív, munkás évadon vagyok túl, nagyon szép feladatokkal és élményekkel. Szeptember végén mutattuk be a Veszedelmes viszonyok című darabot, mely egy különleges, összművészeti jellegű előadás volt. A Művészetek Palotájában minden évben megrendezik a Budafoki Dohnányi Zenekar koncertjét, melyhez mindig kapcsolódik egy prózai anyag is, így készült el ez az előadás, és a budapesti siker után a győri színpadon is bemutatkozott Bakos-Kiss Gábor rendezésében. Nagyon szép feladatot kaptam Madame de Tourvel megszemélyesítésével, egy tragikus szerelem történetével. Október elején egy személyes hangvételű és nagyom intim hangulatú önálló estet mutattam be egy előadássorozat első részeként a Padlásszínházban, Hamvas Béla és Szepes Mária írásaiból, Érkezés címmel. Az előadás a Magyar Művészeti Akadémia hároméves ösztöndíj programjának keretein belül jött létre, egyéves elő- és felkészülési foyamat után, hiszen az est minden szegmensén önállóan dolgoztam. Az évad talán legfontosabb állomása számomra az emberi kapcsolatokról mindent tudó szerző, Molnár Ferenc sikerdarabja, Az üvegcipő, Kelemen József rendezésében. Nagyon nagy öröm volt próbálni és eljátszani Adél szerepét ebben a különleges, szeretettel, bájjal, drámai energiákkal és humorral átszőtt előadásban.

Először 2007-ben kapta meg a Kisfaludy-díjat. Melyik miért értékes?

Azt hiszem, nem is tudnék közöttük rangsort felállítani. Az első elismerés egy másik életszakaszomban talált meg, az volt az első komolyabb szakmai elismerésem, míg a mostani egy másik korszakomnak a fontos feladataihoz kapcsolódik. Hadd tegyem hozzá, hogy a társulat elismerése az egyik legfontosabb egy színművész életében.

Amúgy volt nyertese a Taps-díjnak, a Győr Művészetéért Díj után a Szent István-díjat is kiérdemelte, 2018-ban a Városmajori Színházi Szemlén és a Vidéki Színházak Találkozóján is Szina Kingáét találták a legjobb női alakításnak. Minek köszönheti?

A 2007 és 2018 közötti idő életemben a virágkort jelentette. Előtte a húszas évek a felkészülésé, a szakmai megerősödésé, ezt követte a szakmai kiteljesedés az említett elismerésekkel. Jó érzés, hogy újabb nyolc év és újabb váltókor után sem csökkentek a lehetőségeim, a szerepeim, és az elismerések sem maradnak el.

Egyik iskolája követte a másikat, még művelődésszervező és színháztudomány szakos bölcsész diplomája is van. A Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor−színjátékos szakán hét éve végzett. Híve az egy életen át tanulásnak?

Mindig fontosnak tartottam a fejlődésem érdekében a tanulást. Egyértelműen segített új inspirációk, impulzusok megszerzésében, amelyek hozzájárulnak emberileg és művészileg is a személyiségem erősebbé és nyitottabbá válásához. Ezt az igényt, a folytonos tanulás vágyát hazulról hoztam magammal. És úgy érzem, még most sem állíthatom, hogy vége…

Több mint negyed század a győri színpadon: ez megér már egy összegzést…

Lehet, de nem egyszerű. Itt éltem meg a szakmai fejlődés folyamatát. Aztán a színészi felnőtté válást, a kiteljesedést csodálatos kollégákkal, remek alkotókkal. Nem utolsósorban itt kaptam meg a közönség szeretetét, és azt hiszem, én is tudtam adni a nézőknek. Ez így együtt, összesen csupa jó dolog.

Annak idején remekül keltette életre Anna Karenina drámai történetét, majd szinte lubickolt a kétszázszor játszott Portugál italos, kerékpárral csetlő-botló asszonya szerepében. Bizonyíték a sokoldalúságára, de maga az aktor melyiket kedveli jobban?

Szerintem mindegyik szerep az ember gyereke, nehéz választani. És mindegyik szerep a színész tanítómestere, lélekgyógyásza. Persze, voltak a pályámon mérföldkövek, egy-egy nagyobb ugrás, szerencsére az előbbre lépésben. Szeretem a nagyszínpadi játékot, de kedvelem az intimebb tereket is, amely egészen más élmény a nézőkkel közvetlenebb, közeli kapcsolattal.

Mit vár az új színházi évadtól?

Az üvegcipő és A két Lotti műsoron marad, a Hegyen át, vízen át című újabb önálló estem után következik a Fröccs, Egressy Zoltán legújabb műve, majd Móricz Zsigmond Rokonokját próbálhatjuk. Bemutatásra kerül egy újabb Agatha Christie-krimi is, Az Ackroyd-gyilkosság, valamint Posonyi Takács Lászlóval játsszuk el Ingmar Bergman híres darabját, Jelenetek egy házasságból címmel. Úgy gondolom, elég ennyire előre látni. Hosszú távra soha nem tervezek, mindig jöhetnek váratlan és kiszámíthatatlan fordulatok az életben. Változatos feladataim lesznek, mást nem is kívánhatok hozzájuk, mint egészséget magam és a szeretteim részére.

Mohay Gábor
Fotók: Janisch Kornélia, Mikó Balázs