Gyöngéden szeretett, állhatatosan védte övéit: Zrínyi Ilona

A fejedelemasszony szenzációnak számító tetteket hajtott végre életében, a történelem viharaiban mindvégig meg tudta őrizni méltóságát. Egy internet és média nélküli világban vált Európa szerte híressé, elismertté. Népe a reményt az ő bátorságában bízva találta meg. Munkács várának védelmével, a császári csapatok ostromával szemben 1685 és 1688 között bizonyította elszántságát, bátorságát, mégis több volt ő, mint hős várvédő. Gondoskodó anya is volt, hűséges feleség, művelt nemesasszony, aki nem csupán ezeket az éveket állta derék módon, és nem csupán a császáriakkal szemben védte meg magát, vagyonát.

Zrínyi Ilona főúri családban született 1649-ben. Ereiben nemesi vér csörgedezett: édesapja Zrínyi Péter horvát bán, nagybátyja Zrínyi Miklós, a tragikus sorsú, neves hadvezér, akit költőként is ismerhetünk, dédapja a szigetvári hős. Édesanyja horvát nemesi család sarja, Frangepán Anna Katalin (aki műfordítóként is ismertté vált), Frangepán Ferenc Kristóf őrgróf testvére. Családtagjai mindkét ágról a horvát közélet meghatározó alakjai voltak.

Ilona előkelő család gyermekeként gondos nevelésben részesült, saját dajkája, saját gyóntatója volt. Több nyelven megtanult, jól beszélt horvátul, magyarul, latinul és németül. A gondtalan gyermekéveknek hamar vége szakadt. A kor szokásainak megfelelően korán férjhez adták (17 éves), 1666-ban lépett frigyre a felvidéki nagybirtokos, Felsővadászi I. Rákóczi Ferenccel (ő 21 éves volt akkor). Hamarosan megszületett első gyermekük, György, aki azonban még csecsemőkorban meghalt. Születés és halál – Ilona alig múlt 18! Hamarosan újabb tragédia következett. Leleplezték a Wesselényi-féle összeesküvést, amelynek édesapja és nagybátyja is részese volt, ezért a császár kivégeztette őket Bécsújhelyen (1671). Édesanyja beleőrült férje elvesztésébe, egy kolostorba végezte be éltét (1673), testvérét előbb besorozták a császári seregbe, majd koholt vádakkal börtönbe zárták, ahonnan már soha nem jött ki élve. I. Rákóczi Ferenc is veszélybe került, de végül életben maradhatott a busás váltságdíj, számtalan pompás vár átengedése árán.

1672-ben egy kis fénysugár érkezett az életükben, megszületett leányuk, Júlia. Négy év múlva pedig a másodszülött fiú, Ferenc (1676), aki alig múlt három hónapos, máris elveszítette az édesapját. A családfő, I. Rákóczi Ferenc rövid, de súlyos betegség után mindössze 31 éves korában meghalt. A család újra gyászruhát öltött. Ilona 27 éves volt ekkor és egyik napról a másikra egy csecsemővel a karján, egy kisgyermekkel az oldalán egyedül maradt összes gondjával együtt, szemben a Habsburgok gyanakvásával, bosszújával, és anyósa mesterkedéseivel. „Fehér liliomszál fekete gyászban.”

A gond nem volt kicsi! A bécsi udvar sokféle eszközt bevetett a megtörésére. Először is I. Lipót császár magához akarta venni a gyermekeit, tovább nyirbálta a Rákóczi-vagyont, fosztogatták várait. Ilona anyósa, Báthory Zsófia régóta izzó ellenszenvével, mesterkedéseivel is meg kellett küzdenie, például azzal, hogy a császárhoz fordult, levelekben kérte I. Lipótot Ilona gyámjogának megvonására. A vár úrnőjeként igyekezett anyagilag is korlátozni menyét, ellenőrizte a kiadásait és elszigetelte őt a külvilágtól. Végül mégis Ilona került ki győztesen a gyámsági huzavonából! Rendkívüli érzékkel, legbefolyásosabb kapcsolatainak felhasználásával jogi és politikai diplomáciával elérte, hogy megmaradhasson a gyermekeinek hivatalos gyámja. A dolog azért is nyugvópontra került, mert Báthory Zsófia 1680-ban meghalt, de addig minden módon megkeserítette menye életét.

Zrínyi Ilona sírja fia, II. Rákóczi Ferencé (középen) mellett a kassai Szent Erzsébet-székesegyház altemplomában

Ezt követően Ilona lett Munkács és a Rákóczi-vagyon kezelője, de nem nyugodhatott meg. A gyóntatópap egy hamis végrendeletet lobogtatva állította, hogy az elhunyt minden vagyonát az egyházra hagyta, ezt Ilona és támogatói már a kezdetektől fogva hamisítványnak tartották. Óriási botrány kerekedett, a magyar történelem egyik leghíresebb családi és politikai jogvitájaként emlegetik, amelynek hátterét, dokumentumait a mai napig vizsgálják a kutatók. Nagy valószínűséggel egy jól kieszelt jogi csapda volt a család ellehetetlenítésére. Zrínyi Ilona azonban nem tört meg, megtartotta szilárd jelleme, Istenbe vetett erős hite, és mintha még acélosabban védte volna jogait.

1682-t írtak, amikor házasságra lépett a nyolc évvel fiatalabb kuruc hadvezérrel, Thököly Imrével. A frigy nyílt lázadás volt az udvarral szemben, egyértelmű jelzés, hogy melyik oldalon áll és innen már egyenes út vezetett élete nagy kihívásához, Munkács védelméhez. Személyesen irányította az eseményeket és Radics András kapitány segítségével a keze alatt harcoló közel négyezer katonát. Ha kellett lelkesített, ha kellett sebesülteket ápolt. Közben nevelte a gyermekeit, nélkülözte a hadjáratokban harcoló férjét, igyekezett külső segítséget szerezni, tartani a várnépben a hitet a legnehezebb órákban is. Végül a külső segítség elmaradt, éhínség és belső árulás miatt kénytelen volt feladni a várat. Ennek is súlyosan megfizette az árát.

Bekövetkezett az, amitől oly nagyon tartott, elszakították tőle gyermekeit. Őt magát egy bécsi kolostorba záratták, ahonnan 1692-ben engedték ki, miután Thököly foglyul ejtett osztrák tábornokokért cserébe kiváltotta. Megengedték neki, hogy kövesse férjét a Török Birodalomba, ahol messze a főúri udvar fényétől távol osztozott férjével a szegényes, megtűrt, elszigetelt életben, amelyben a szultán kegyéből, mindennapi megaláztatások között a száműzetésük utolsó napjáig éltek. Földműveléssel, állattenyésztéssel és dohánytermesztéssel egészítették ki a megélhetésüket. Gyermekeivel soha többé nem találkozhatott (1692 után), nem láthatta szülőhonát, földijeit. A törökországi Izmitben (Nikodémia) hunyt el 1703-ban, halálát tüdővész okozta. Csak kétszáz év elteltével (1906-ban) lelt végső nyugalomra a kassai dómban, fia mellett.

Fia, II. Rákóczi Ferenc visszaemlékezéseiben sokszor megemlegette édesanyját, mindig a legnagyobb tisztelet és szeretet hangján írt róla. Munkács várának védelmével kapcsolatban például ezt írja: „Megőrizted őt, hogy még több alkalommal érdemelje ki a te könyörületességedet kínok és gyötrelmek útján, melyek által vezetted őt, s melyekért – remélem – jobban dicsér téged a mennyekben, mint amennyire képes vagyok én szegényen és bűnösen itt a földön.” Egy könyvben azt olvasom, hogy „Zrínyi Ilona soha nem félt, ha harcra került a sor”, én úgy gondolom, hogy igenis félt, de össze tudta szedni a bátorságát, hogy beleálljon a rá váró helyzetekbe, elfogadta azt, ami jött és legjobb képességeivel igyekezett a problémákkal megküzdeni. Emberileg is példát ad számunkra.

Zrínyi Ilonáról szóló könyveket a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér polcain is találunk. Böngésszék a könyvtár online katalógusát!

SzaSzi
Fotó: SzaSzi

Források: rakoczimuzeum.hu, ng.24.hu/kultura, ujsagmuzeum.hu, turul.info,
R. Várkonyi Ágnes: A fejedelem gyermekkora. Bp. 1989.
Köpeczi Béla, R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc. Bp.2004 (Millenniumi Magyar Történelem. Életrajzok)
Rákóczi Ferenc: Vallomások, emlékiratok.
Fodor Marcsi, Neset Adrienn: 50 elszánt magyar nő, Bp. 2018.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: A rettenthetetlen Grace O'Malley
2. rész: Egy nő a harcmezőn: Bányai Júlia, a szabadságharc katonája
3. rész: A Kibertenger admirálisa, Grace Hopper
4. rész: Az első hazai orvosi diplomás nő: Steinberger Sarolta