Tűz ütött ki Kohn Adolf növényolajgyárában

A gyári tűzoltóság készenlétben volt, a város hivatásos és önkéntes tűzoltói is gyorsan kiértek a helyszínre Major János parancsnok vezetésével, csakúgy, mint a vagongyári tűzoltóság Breuer Sándor parancsnokkal. A rendőrséget Teller Gyula és Horváth György rendőrkapitány képviselte, a rendfenntartásra pedig a katonaság is kivonult.

Nagyobb ijedség akkor alakult ki, mikor az oltást meg akarták kezdeni, és kiderült, hogy a városi vezetékből nem jön víz. Szerencsére az olajgyár nagy víztartálya rendelkezésre állt, ennek segítségével végül sikerült eloltani a tüzet, és jelentősebb károk így nem keletkeztek.

A riasztó hírről természetesen a napilapok is beszámoltak, többek között a Győri Hiradó:

A Győri Vasárnapi Ujság július 26-i számában már arról értesülhettek az olvasók, hogy Kohn Adolf 200 korona jutalmat adományozott a tűzoltóknak helytállásukért.

A növényolajgyár megalapítása 1848-ban kezdődött, mikor az osztrák származású Austerlitz Henrik Győrszigetben, a Rábca partján egy olajütőmalmot hozott létre. Nemsokára csatlakozott hozzá sógora, a morvaországi származású Kohn Adolf is, aki letelepedési engedélyt kapott a városban. Ketten megalapították a Győrszigeti Olajgyárat, mely 1851-ben már gőzerővel működött, Magyarországon elsőként. Kezdetben elsősorban világítási célra alkalmas repceolajat gyártottak.

Austerlitz Henrik 1854-ben kiszállt a vállalkozásból, és az üzem Kohn Adolf és Társa néven működött tovább. (Austerlitz Henrik húsz évvel később, az egykori Vásártéren felépítette Győr második nagy olajgyárát, mely 1877-ben kezdte meg működését, és később Meller Ignácz és Társai Olajgyár néven vált közismertté).

Kohn Adolf (a lenti képen) 1874-ig személyesen irányította a gyárat, majd családjával Bécsbe költözött, ahol megnyitotta a cég fióküzletét. Az olajgyárat bérbe adta cégvezetőjének, Gold Miksának, aki Mocsári Ernővel több mint tíz évig vezette az üzemet. Mocsári később a fővárosba költözött, ahol saját céget alapított. Ekkor Kohn Adolf ideiglenesen visszatért a gyár élére, majd 1893-ban végleg letelepedett Bécsben, ahol a fióktelepet vezette 1905-ig, 86 éves korában bekövetkezett haláláig.

Fia, Kohn Ignác még 1892-ben átvette a győrszigeti vállalat vezetését. A Kohn-féle olajgyár fővárosi irodáját az V. kerület Báthory u. 5. szám alatt már ő nyitotta meg.

Az olajgyár területét, épületét és az üzem berendezéseit 1870-ben, 1887-ben és az 1900-as évek első évtizedétől kezdve jelentősen bővítették, modernizálták. A vállalat 1903-ban a lenolaj gyártására is berendezkedett, és ehhez külön üzemet, valamint egy laboratóriumot is létesítettek. Többször modernizálták az energiát és villamos áramot termelő kazánokat, amelyek egyre nagyobb gőzgépet és generátort hajtottak. A 20. század elején új kádárműhely, présház, pogácsaraktár, kémény és kazánház épült. A további építkezésekhez az üzem területét a gyár körüli telkek és egy határoló utca megvásárlásával bővítették.

A fejlesztésekből adódó jelentős többletköltségeket a családi vállalkozás már nem volt képes biztosítani, ezért az olajgyár 1910-ben részvénytársasággá alakult át. Ezt követően egy erőteljes felfelé ívelés, nagy fejlesztések következtek be a vállalat történetében, melyet aztán hanyatlás követett.

1931-ben Kohn Ignác egészségügyi okokból lemondott a vállalat elnökségéről és igazgatósági tagságáról. A céget felvásárolta az angol Unilever konszern, ezt követően a termelés átmenetileg leállt.

1939-ben arról számolt be a Pesti Ujság október 12-i száma, hogy a gyár, mely ekkor már a Hutter és Lever cég tulajdonában volt, decemberben újra megkezdi a termelést.

A rendszerváltás után, 1992-ben a gyárat a magyar növényolajiparral együtt privatizálták, és a francia érdekeltségű Cereol vállalatcsoporthoz került. 2000 novemberében a tulajdonos végleg beszüntette a termelést a győri gyárban, és eladták a telepet.

A képeslapon Győr látképe szerepel 1910 körül, jobbra az olajgyárral:

A folyóiratok és a képeslap a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származnak, a Győri Hiradó 1914. július 17-i lapszáma, illetve a Győri Vasárnapi Ujság 1914. július 26-i lapszáma, valamint a Győr látképe képeslap megtekinthető és letölthető a Digitális Könyvtárból.

Légrádi Szilvia

Felhasznált irodalom:
Iparváros: Győr iparának története a kezdetektől napjainkig
Győri Hiradó, 1914. 07. 17. p. 1.
Győri Vasárnapi Ujság, 1914. 07. 26. p. 2.
Honi Ipar, 1931. 04. 01. p. 30.
Pesti Ujság, 1939. 10. 12. p. 3.
Magyar Nemzet, 1939. 10. 13. p. 10.
Kisalföld, 1992. 05. 06. p. 3.
Kisalföld, 2000. 11. 06. p. 4.

Az olajgyár képe a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származik. Kohn Adolf arcképének forrása: Győr szab. kir. városi és Győr−Moson−Pozsony k. e. e. megyei fejek / szerk. Palatinus József, Halász Imre