Petőfi-emlékek nyomában

Az 1964-ben kiadott kötetet dr. Irányi István (1918–2010), országosan elismert Petőfi-kutató, bölcsész doktor dedikálta 1965. január 6-án, tehát néhány héttel a megjelenést követően. Hogy pontosan kinek és milyen alkalomból, erről nem árulkodik az alig 20 cm-es, 212 számozott oldalt tartalmazó könyv. Ez talán nem is olyan érdekes, sokkal inkább a szerző, aki Mezőberény szülötte volt, később tanított is ott, az általános iskolában emlékét tábla őrzi (2020-ban helyeztették oda a helyiek, halálának tizedik évfordulója alkalmából). A magyar–történelem szakos tanár felismerte, hogy Petőfi Sándor életének alakulásában Mezőberény kiemelkedő szerepet töltött be, többször látogatott ide, hiszen rokoni szálakkal is kapcsolódott az itt élő másod-unokatestvéréhez, Orlai Petrich Somához. Az 1848–49-es szabadságharc idején is ebben a Körös-menti faluban, festőművész rokona vendégszerető házában pihent meg feleségével és kisfiával, mielőtt elindult utolsó, végzetes útjára, a segesvári csatatérre. Itt írta meg Szörnyű idő című, utolsó versét.

Dr. Irányi István Szegeden szerzett tanári diplomát, Petőfi-kutatásból 1967-ben – a dedikálást követően, két évvel később – doktorált a debreceni egyetemen. Hosszú ideig tanított a mezőberényi iskolákban, ahol hagyománykutató szakkörén is a költő emlékének ápolásával foglalkoztak, például 1961–62-ben huszonhét Petőfi-ankétot rendeztek. A „tanár úr” is gyakran tartott Petőfivel kapcsolatos előadásokat, emellett többször kirándultak, kutattak a gyulai levéltárban, felkeresték a poéta által látogatott helyeket, az Ókerti pincét és Petőfi diófáját is. Diákok bevonásával valósult meg a Körös-parti emlékmű ötlete, amely éppen ott áll, a Kettős-Körös partján, ahol a költő 1849 júliusában elhagyta ábrándjainak hazáját, és elindult utolsó útjára, a segesvári csatatérre.

A tanító, tanár, szakfelügyelő és TTT oktató hivatalos feladatai mellett rengeteg időt és fáradságot szánt a Mezőberényben és környékén még fellelhető Petőfi emlékek (legendás történetek, régi írások, tárgyak) felderítésére és rendszerezésére, a tárgyi emlékeken túl régi visszaemlékezések lejegyzésére, amelyeket a Petőfivel valamiféle kapcsolatban állóktól, azok leszármazottaitól gyűjtött. Ezek alapján feltérképezte a Petőfivel rokoni kapcsolatban élő helyi családokat is. Az állhatatos munkájának eredményeként összegyűlt anyag alkotja a város Petőfi emlékszobájának magját (részletesebben a város honlapján írnak róla). Dr. Irányi István érdemei a Petőfi-hagyaték ápolásában vitathatatlanok, emellett kutatta Mezőberény első világháború alatti és utáni történetét, kiemelkedő szerepet játszott a Mezőberény története kiadvány művelődéstörténeti részeinek megírásában (1973), a monográfia szervezési, szerkesztési munkáiban. A költő mellett fiának, Zoltánnak és testvérének, Istvánnak történetét is kutatta, figyelmet fordított Szendrey Júlia mezőberényi gyermekkorára is.

Petőfi Mezőberényben, ifj. Szabó István szobra Orlai Petrics Soma azonos című festményének felhasználásával készült (a kép forrása: kozterkep.hu)

A győri könyvtárban fellelhető dedikált könyvecske Petőfi Zoltán életpályája, különös tekintettel Békés megyei, szarvasi éveire címmel fontos forrása a kulturális emlékezetben hányattatott életvitelűként, méltatlan örökösként „elkönyvelt” és tragikusan fiatalon elhunyt fiú életének. A negatív toposzok ellenére számos, érdekes adalékkal szolgál, azt mutatja, hogy a nagyon is értékes személyiségnek sem ideje, sem lehetőség nem volt kibontakozni a nagy költő-apa árnyékában, más megfogalmazás szerint „gyenge volt apja hírnevének hordozására”.

Zoltán, aki csupán néhány hónapos volt apja halálakor, hosszú ideig élt Kondoros környékén, Csákópusztán és Szarvason, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Életének története kisdedkortól kezdve elválaszthatatlan lett Petőfi Istvánétól, aki magára vállalta nevelését éppen abban az életszakaszában, amikor az a legtöbb bajjal, nyűggel járt. A fiú kezdetben csak a nyarakat töltötte nagybátyjánál a vidéki birtokon, később édesanyja ide „száműzte”, amikor már nem bírt vele. Pesten rosszul tanult, kocsmázott, itt viszont kibontakozott személyiségének jó oldala. Nagybátyjával vásárokra járt lóháton, mert jól lovagolt, itt lobbant először szerelemre, itt írta első verseit. A kötetből az is kiderül, hogy nehezen szokta meg István bátyja szigorúságát, a birtok gondozásának kötelességét. Nem is csoda, ha ezek után nekiállt a tanulásnak, és kitűnőre vizsgázott. Élményeiről édesanyjának is részletesen beszámolt. A kötet iratokkal, levelekkel, képekkel és versekkel is alátámasztott kutatómunka eredménye, amely a mai napig forrása a témának.

Dr. Irányi István érdeme, hogy felismerte, Mezőberény fontos Petőfi-emlékhely, így munkássága méltón került be a települési értéktárba.

SzaSzi
Címlapkép: Canva

Forrás: mezobereny.hu1, beol.hu, mezobereny.hu2