Rosonczy Ildikó: Az ítélet: Szibéria

A magyar történettudományban hosszú ideig élt az a tétel, miszerint 1849-ben a Világosnál fegyvert letevő magyar honvédeket az orosz cári hadsereg nem hurcolta el Szibériába, hanem átadta őket az osztrák hatóságoknak. Ezzel szemben a kiegyezés (1867) után a korabeli magyar sajtóban sorra jelentek meg olyan híradások és visszaemlékezések – például Bányász Márton 1870-es Egy magyar rab Szibériában című könyve –, amelyek Szibériát megjárt, majd hazatért magyarokról számoltak be.

Rosonczy Ildikó − az 1848/49-es szabadságharc történetének kutatójaként − az orosz beavatkozás kérdéskörét vizsgálva kezdett el foglalkozni a hadifoglyok sorsával. Mindössze 215 oldalas, rendkívül tömör és feszes szerkezetű monográfiájában lengyel és orosz történészek munkái és korábban nem használt levéltári források segítségével ad választ az alábbi fő kérdésekre: Valóban hurcolt-e el az orosz hadsereg Ferenc József-alattvalókat 1849-ben? Átadtak-e az osztrák hatóságok a foglyokat az oroszoknak? Hogyan, mikor és pontosan hány magyar került valójában Szibériába a 19. század második felében?

A Szibériába került magyarok többsége nem az 1849-es honvédseregből kikerülő klasszikus hadifogoly volt, hanem olyan személyek, akik az 1863-as lengyel januári felkelésben vettek részt. A magyar szabadságharc leverése után ugyanis sok magyar emigráns és szabadságharcos csatlakozott a lengyelek Orosz Birodalom elleni függetlenségi harcaihoz – az itt fogságba esett magyarokat az orosz bíróságok ítélték szibériai kényszermunkára vagy száműzetésre.

A kötet egyik legfontosabb és leginkább visszhangot kiváltó fejezete a rendszerváltás óta újra és újra fellángoló barguzini Petőfi-legenda tudományos dekonstrukciója. A köztudatban és a naiv elképzelésekben makacsul tartja magát a nézet, hogy Petőfi Sándor nem halt meg a fehéregyházi csatában, hanem orosz hadifogságba esett, és a bajkáli Barguzinba internálták, ahol Petrovics néven élt és alapított családot. A szerző konkrét történelmi tényekkel és cáfolhatatlan orosz hadilevéltári adatokkal bizonyítja be, hogy a barguzini lelet és az erre épülő elmélet tarthatatlan. Az orosz seregnek sem érdeke, sem kapacitása nem volt arra, hogy a csatamezőről magyar honvédeket titokban Szibériába szállítson.

Rosonczy Ildikó (1953) a veszprémi Kállai Éva Gimnázium orosz tagozatán érettségizett 1972-ben, majd a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán kezdte meg tanulmányait történelem–orosz szakon, végül történelem–levéltár szakon szerezett diplomát 1977-ben. Az egyetem elvégzése után tíz éven keresztül a Magyar Nemzeti Múzeum Újkori Osztályának muzeológusa volt. 1995-től 1999-ig, majd 2003-tól a Magyar Napló Kiadónál dolgozik szerkesztőként. Közben 1990-től 1994-ig Varsóban, 1998-tól 2002-ig Krakkóban élt. Az 1848/49-es magyar szabadságharc elleni orosz beavatkozás történetével foglalkozik, három alkalommal kapott arra lehetőséget, hogy a Klebelsberg-ösztöndíj segítségével Moszkvában levéltári kutatásokat végezzen.

Rosonczy Ildikó Az ítélet: Szibéria című kötete kölcsönözhető a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér gyűjteményéből.

Szilvási Krisztián

Forrás: magyarnaplo.hu, becsinaplo.eu