Felavatták az idegenforgalmi pavilont

A megnyitón megjelent a város egész tisztikara a polgármesterrel az élen – sokan a törvényhatósági bizottsági tagok közül, és más hatóságok, intézmények részéről is −, ahol Späth Gyula beszédet mondott. Az avatóünnepségen továbbá megjelent a kereskedelmi miniszter képviseletében gróf Csáky István, az IBUSZ képviseletében Veress Gábor alelnök, osztályigazgató és Tasnády Szűcs András államtitkár.

Gróf Csáky István beszédében rámutatott a város idegenforgalmi hivatására, amely majd akkor nő meg különösen, ha a közeli jövőben elágazási pontja lesz annak a műútnak, amely a nyugati országokat összeköti a Balatonnal. Veress Gábor, az IBUSZ igazgatója beszédében bejelentette, hogy szeretnének egy szimbolikus, világjáró figurával díszített szökőkutat építtetni a pavilon előtti térségre.

1938 márciusában a Győri Nemzeti Hírlap már beszámolt arról, hogy a Bécs−Budapest műút és a Győr−Balaton országút győri kereszteződésénél, a Royal szállónál a város idegenforgalmi pavilon építését határozta el. Hamarosan megkezdték a munkálatokat, munkások tömege lepte el a pavilon környékét. Kiásták, feltöltötték a terepet, majd rövid idő alatt Rentler János építőmester irányításával megkezdték a kőműves munkákat. A tervek között szerepelt, hogy a legnagyobb idegenforgalom idejére már készen álljon az épület a turisták fogadására.

A város részéről Szauter Tamás főmérnök vizsgálta felül az építkezést, egyébként minden Lakatos Kálmán tervei alapján készült.

A pavilon mellett a már meglévő benzinkút mellé még kettőt terveztek, amely a városi közgyűlés határozatából ismeretes. A város kihasználta az alkalmat a pavilon környékének rendezésére. Az elképzelések között szerepelt, hogy a Baross híd sarkán álló trafikbódét a reklámtáblákkal együtt eltünteti a városrendezés, úgyhogy a Városháza közelében minden csupa virág, park és gyep legyen, egyedül a telefonfülkének kegyelmeznek meg.

Dr. Valló István beszédében elmondta, „a város elsőrendű feladatának tartja, hogy a győri idegenforgalmi pavilon a mindenkori követelményekhez képest a legjobban lássa el feladatát és töltse be hivatását”.

Lakatos Kálmán a műszaki résszel kapcsolatosan adott felvilágosítást. A tervek alapján elmondta, hogy az épület 4 méter 8 centiméter magas, a belső magassága pedig 3 méter 20 centiméter. Az előrész végig üvegfal egészen a mennyezetig. A tető lapos vasbeton, amit körös-körül előreugró párkány szegélyez. A belső fogadó 95 négyezetméter, amelynek a hátsó részén egész terjedelemben pult fut végig. Kétoldalt ülősarokra osztják a termet, ahol nemes fából készült padokat helyeznek el, amelyeket iparművészeti háziszőttessel burkolnak. Három üzlethelyiség kap elhelyezést a pavilonban. Kétoldalt modern, higiénikus, csempézett női és külön férfi WC, valamint öltöző és mosdóhelyiség lesz. A teremben lévő vasbeton bordákat kemény fával burkolják és népies motívumokkal díszítik.

A város közönsége már alig várta, hogy a „Virágos Győr” idegenforgalmi pavilonja minél előbb megnyílhasson a várost felkereső idegenek számára.

A folyóirat és az illusztrációt tartalmazó kötet a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származnak, a Győri Nemzeti Hírlap 1938. június 28-i lapszáma megtekinthető és letölthető a Digitális Könyvtárból.

Kiss Kitti

Felhasznált irodalom:
Győri Nemzeti Hírlap, 3. évf. 70. sz. (1938. március 29.) p. 3−4.
Győri Nemzeti Hírlap, 3. évf. 138. sz. (1938. június 23.) p. 3.
Győri Nemzeti Hírlap, 3. évf. 142. sz. (1938. június 28.) p. 2.
Dunántúli Hírlap, 46. évf. 27. sz. (1938. július 3.) p. 2.
gyoriszalon.hu

A címlapkép Lakatos Kálmán: Győr város idegenforgalmi pavilonja című írásából származik (In: Tér és forma, 1938. 11. évf. 10. sz. p. 283−284.).