Egy filmbe illő részlet a magyar történelemből – Győr és IV. Károly
Zsumbera Árpád kötetbemutatója a győri Ünnepi Könyvhéten
Zsumbera Árpád Győr és IV. Károly című friss kötetét mutatta be az Ünnepi Könyvhéten 2026. június 12-én. Az eseményeket filmszerűen képzeletünk elé táró írás egy mára feledésbe merült világba repít vissza bennünket, ahol – mesébe illően – a király látogatta meg városunkat, egy olyan történelmi pillanatban, amely sorsfordító volt a nemzetre nézve.
Mi is történt voltaképpen? Mennyire láthatjuk át a nem is olyan távoli történelmi eseményeket? A kötet alcíme: A király második visszatérési kísérlete – Bozó Pál ezredes visszaemlékezése. Bár a királyok szerepe a történelem viharai közepette egyre jobban háttérbe szorult, de mégiscsak érdekes, hogy az utóbbi körülbelül száz évet leszámítva szinte végig jelen voltak a történelem színpadán. Izgalmas belegondolni, hogy mi minden történhetett, ami miatt ez megváltozott. Másrészt bizonyára parázs vitákat váltana ki, ha valaki fel merné tenni a kérdést, vajon a folyamatok egyértelműen pozitívak-e…
Platón ír a különböző államformák váltakozásáról Állam című művében. Filozófiai nézőpontja segít eltávolodni attól, ami erős negatív érzéseket válthat ki belőlünk – a nemzeti tragédiáktól. Hiszen mindennek oka van, minden esemény a múltban gyökerezik. Ezért egy önismereti folyamathoz hasonlóan a nép emlékezete is kincsesbányává válhat, ha megtaláljuk a megfelelő viszonyulást. Ennek elemei lehetnek az objektivitás és a jobbá válás, a tanulás szándéka.
Hitelessége miatt különösen értékes Zsumbera Árpád könyve, amelynek alapját Bozó Pál ezredes visszaemlékezése adja. Nem mindegy, kinek a szemszögéből nézünk rá egy adott eseményre. Az ezredes egy kiemelkedő életúttal rendelkező katonatiszt, akinek édesapja Bozó Manó (Emánuel) 48-as honvéd és Görgei Artúr kadéttársa volt. Bozó Pál 1865-ben született, és 1921 februárjában, azaz nem sokkal a fókuszba helyezett esemény előtt került Győrbe.
Magára IV. Károly győri látogatására 1921. október 22-én került sor… De miért is volt olyan jelentős ez? Ki volt az az ember, akit IV. Károly néven tiszteltek, s akit 2004-ben boldoggá avatott a Katolikus Egyház?
„Károly osztrák főherceg 1887. augusztus 17-én született az alsó-ausztriai Persenbeug várában. Apja Ferenc József unokaöccse, Ottó főherceg, édesanyja Mária Jozefa szász királyi hercegnő volt. Anyja mély katolikus hitben nevelte. Már kisgyermekként kialakult benne az érzékenység mások szenvedései iránt…” 1
„Maria Vinzentia Faunland nővér, a soproni orsolyita zárda stigmatizált apácája Károly nyolcéves korában megjövendölte, hogy sok szenvedés lesz az osztályrésze. Azt kérte, burkolják a fiatal főherceget imádságba, mert császár-király lesz, aki sokat fog szenvedni…” 2
A történtek sajnos beigazolták a jóslatot. Mint Zsumbera Árpád könyvéből megtudhatjuk, IV. Károly, aki azzal a szándékkal érkezett Magyarországra, hogy újra elfoglalja a trónt (és úgy tűnik, ezt eleinte Horthy kormányzó is támogatta...), sosem jutott el Budapestre...
Kicsit valószínűtlennek tűnik, de a király egyszerűen vonattal és előre bejelentve utazott. Többször megváratták, utazása újra és újra akadályokba ütközött. Vajon sejtette az előre vetülő tragikus végkifejletet? Már delet harangoztak, de a fenséges vendég még mindig nem érkezett meg Győrbe. S az árnyak egyre csak gyűltek Károly és az ország jövője körül.
"Vártunk, de a király vonatát nem jelezték. Ezalatt a pályaudvarra nagyszámú előkelő közönség gyűlt ki....
Mindannyinak arcán a kíváncsiság és az öröm kifejezése látszott, amit többszörösen hangoztattak is.
A rendőrség által szabadon tartott területen, a díszszázad közelében egy idegen hölgy állt. Klempa ezredestől megtudtam, hogy ő Boroviczényiné, a királyné udvarhölgye. Erre bemutatkoztam neki, s tőle tudtam meg, hogy a királyné is megjött a repülőgépen, s a királylyal együtt fog ideérkezni
Parancsőrtisztemnek erre azonnal meghagytam, hogy egy csokrot szerezzen, amit majd a királynénak átnyújtunk." 3
Micsoda rendező a sors! A tiszt csak nagy nehezen tud csokrot szerezni, azt is fehér őszirózsából, a Károlyi forradalom virágjából kötve. Ráadásul az ezredes lánya, akire rábízzák az átadást, gyászruhába van öltözve...
"Nem tudom, észrevette-e a királyné a csokor átnyújtójának gyászfátyolát, ő is rossz ómennek tarthatta, ha az szemébe tűnt." 4
Valószínűleg Tatán kapták el. Annyi bizonyos, hogy Madeirára vitték egy angol hadihajóval, ahol rövid időn belül mártírhalált halt. Emlékét többek között a tihanyi stációk őrzik, amelynek létrejöttét a győriek is támogatták.
A Szülőföldünk Honismereti Egyesület szorgos kutatómunkájának köszönhetően sorra tárulnak fel városunk és a vármegye történelmének értékes részletei. Zsumbera Árpád izgalmas kötete annyira friss, hogy ő maga is a bemutatón foghatta először a kezébe. A szerző beszélgetőtársa Kovács Balázs, az egyesület elnöke volt.
Szabados Éva
Fotó: Márné Tóth Krisztina
1, 2 Forrás: magyarkurir.hu
3, 4 Forrás: Zsumbera Árpád Győr és IV. Károly; p. 51.
2026.06.25