A fiatalok befogadási szintjéhez igazodó élményalapú foglalkozások az irodalom, a színház és a művészet szeretetének erősítésén keresztül olyan kulcskompetenciák fejlesztését is szolgálják, mint a kommunikáció, az együttműködés és a kreativitás. Ezek olyan készségek, amelyeket a későbbiekben, a nagybetűs életben is jól kamatoztathatnak majd a fiatalok, ugyanakkor nyitottabbá válhatnak a színház és a művészetek világára. A témanap egyébként teljesen egyedi, az iskola igényeihez igazodó órarend szerint zajlott, alkalmazkodva az órák, szünetek rendjéhez és a hely adottságaihoz, így volt elegendő idő, hogy az egyik programról a másikra kényelmesen odaérjenek a diákok. A magam részéről három „órát” látogattam meg, amelyekről ebben az írásban igyekszem némi képet adni.

A budapesti Astrum Színház Egyesület Folytassa, Öveges! című eladása, Baku György darabja két részben idézte meg az ikonikus, kivételes tehetségű és egyéniségű szerzetes-tanár, Öveges József professzor alakját. A Kossuth-díjjal elismert fizikus a tanítás mellett a népművelést is nagyon komolyan vette, az 50-es, 60-as, 70-es években megjelent a rádióban, televízióban, hogy népszerűsítse a tudományt. Ezekkel a műsorokkal országos ismertségre, sőt népszerűségre tett szert. A darabról ne gondoljuk, hogy csupán a professzor életének érdekességeit villantja fel! Ennél többről van szó! Igazán elevenné Öveges tanár úr legendássá vált hangtani, mechanikai és fénytöréssel kapcsolatos kísérleteinek bemutatásával válik, amely Magócs Ottó játékával, Öveges professzor mindenki figyelmét megragadó, kissé színpadias előadói modorában nagyon hiteles és szórakoztató. A történet keretét egy osztálytalálkozó adja, amelyre a professzor egykori tanítványai érkeznek meg. Kettőjük – a kiváló feltalálóvá váló Bászel Károly, illetve a szintén szerzetes-tanárként önmagára találó Kovács Mihály – története ugyancsak valóságon alapul. Dramaturgiailag szép ívben jutunk el a könnyed, humoros, vidám találkozótól a végső búcsú, az elmúlás pillanatáig, amely erős érzelmi hullámzást ad a történetnek. Ettől az osztálytermi bemutató igazi színházi élménnyé emelkedik.

Erőssége a darabnak a professzortól idézett és a történetbe beépített számos egyszerű bölcsesség, mint például: nem minden irányban egyformán könnyű az út a tudomány felé; a természettudományok befogadása legalább annyi szépséget szolgáltat, mint a művészeteké; a tudományban nincsenek könnyű vagy nehéz dolgok, csak megértettek és meg nem értettek; vagy a jó tanárnak jó színésznek is kell lennie. Ez utóbbi azért jutott eszembe, mert az előadásra a fordítottja is igaz, Öveges szerepe nagy koncentrációt, szövegtudást igényel, nem beszélve a kísérletekről. A diákok igazán szerethető karakterek: Marika – Álmosd Phaedra, Juli – Turák-Szűcs Lili, Karcsi – Bálint Ádám, Misi – Baku György, mindannyian rajonganak a különc dolgairól is ismert tanárukért, kérdésekkel bombázzák, melyekre hol tudományos, hol teologikus választ kapnak. Miért piros az ég? Miért nem repednek meg a tűzálló üvegek? Mindenre van tudományos válasz, az elmélet gyakorlat nélkül ugyanis csak üres szóhalom, de a gyakorlat elmélet nélkül nem tud fejlődni. Úgy vélem, Öveges professzor mágikus hatását megtapasztalhattam ezen az előadáson is, mert a fizikai kísérleteket a legújabb generáció is feszült csendben figyelte. Baku György darabja méltó emléket állít „Öveges bácsinak”, és nyitva hagyja a kérdést: boldogabbak lettünk-e a tudomány által?

Interaktivitás és kreativitás egy irodalmi művön keresztül a célja az Eureka Games közösségi társasjátékának, amelyben a János vitéz került terítékre. A diákok csoportokban, társasjátékos elemek segítségével elevenítették fel Petőfi művének összefüggéseit. A részt vevő csapatok a kártyákon érkező feladatok megoldására az együttműködés különböző formáit gyakorolhatták, így a versengés során sokat alakultak a társas interakciók. A játék bizonyította, hogy az edukáció lehet élmény, az eredményes megoldásokhoz pedig jó, ha van kivel a feladatot megosztani, és van velünk egy jó nagy adag kreativitás.

A világ nagy színpadai, Las Vegas vagy a Párizsi Moulin Rouge után a 10514. előadásukat a Rippel fivérek a Révai Gimnázium tornatermében tartották. Tették ezt mindezt olyan elhivatottsággal, mint bárhol a világon. A Rippel Brothers erőemelő és akrobatikus produkcióival váltak ismertté pályafutásuk során, a rekordok könyvébe pedig az extrém körülmények között bemutatott erőelemekkel iratkoztak be. Eddig kilenc egyedi Guinness-világrekordot állítottak fel.

A Révai tornatermének falai között a cirkuszművészet és az artista műfaj különböző zsánereit jelenítették meg. Megtudtuk például, hogy a zsonglőrködés a test mellett az elmét is remekül kondicionálja, hogy a legnagyobb fizetség a művészek számára a taps, hogy az egykerekű bicajon szó szerint nincs megállás, hogy egy-egy műsor sok éves begyakorolt mozdulatsorból áll össze, és persze belefért néhány bohóctréfa is. Már a bemutató elején részesei lettünk egy kis közös, zenés testátmozgatásnak. Ha valaki itt még nem gyanakodott, hogy valami készül, az bizony tévedett!

Szerencsére akadtak önkéntes jelentkezők, így velük valósult meg az „akrobatikus négyes”. A Rippel fivérek, Ferenc és Viktor látványos bemutatóval igazolták, hogy gyakorlataik nem a puszta erőről, egyensúlyról szólnak csupán, hanem az egymásba vetett bizalomról és egyenlőségről is.

SzaSzi

Fotógaléria: KultUp – Témanap a Révai-gimnáziumban

Szabó Szilvia fotói

10 kép