Hogyan találkoztál a képzőművészettel, és hogyan született meg a döntés, hogy ez lesz a hivatásod?

Az általános iskola első osztályától egészen nyolcadikig volt egy mesterem, Kovács Ferenc festőművész, rajztanárom. Utána egyenes út vezetett tovább. Pécsen folytattam a tanulmányaimat a Művészeti Szakközépiskolában szövő- és gobelinkészítő szakon, majd a tanári pályát választottam, amely mellett az önálló alkotótevékenységem is helyet kapott. A szövés, a hímzés és textilek szeretetét a két nagymamámnak köszönhetem. Ők tanítottak meg az alapokra. A zománcmunkáim nem születtek volna meg, ha Stekly Zsuzsa bonyhádi zománcművész nem invitál a műhelyébe, és mutatja meg a szakma szeretetét. Az ő emberi önzetlensége példaértékű! Nagy ajándék számomra!

Hogyan történik az alkotás folyamata? Milyen fázisai vannak?

Általában egy gondolatból indulok, de az érzelmek absztrakt kifejezése szintén inspirál. Fontos ihletforrást jelent számomra a magyar népművészet gyönyörű, egyedi motívumkincse. Egy-egy szimbolikus formába teljesen bele tudok szerelmesedni. Gyakran néprajzi gyűjtésekből dolgozom, és azokat fogalmazom át. Amikor megvan a gondolat, utána jöhet a tervezés, amely egy nagy figyelmet igénylő, bensőséges folyamat. 

Mesélnél egy kicsit az általad használt technikákról?

Mind a textil, mind a tűzzománc óriási szerelmem. Alkotói szabadságot ad az, hogy mindegyik nyelven meg tudok fogalmazni egy-egy gondolatot. Az első aprólékos, lassú folyamat, akár hónapokig is eltarthat egy munka. A tűzzománc gyorsabb, hamarabb látszik az eredmény. Ami mindkettőnél fontos: a tervezés. Ez az alap, de van helye a spontaneitásnak is. A szövés közben gyakran döntöm el, módosítom, hogy melyik motívum milyen színű legyen. Mivel hosszabb idő, mire elkészül, lehetőséget ad, hogy újra és újra arra a másik idősíkra lépjek, amit az alkotás jelent. A tűzzománc erénye pedig az, hogy csodálatosan kihozza a színek csillogását.

Több művész beszélt már arról, hogy nem ő, vagy nem egyedül hozza létre művét, hogy ő inkább „csak” közvetít… Mit gondolsz erről?

Ezt én megérzésnek nevezem, ami nagyon jó, ha bekúszik a tudatosság mellé. Amikor elkezdek tervezni, sok kis vázlatot készítek, és ekkor szoktam érezni, hogy valaki vezeti a kezemet... Szerintem minden alkotáshoz szükség van valami felsőbb sugallatra. Másként hogyan is lehetne az emberi lélek rezdüléseit megfogalmazni – erre nincsenek sémák sehol. A művészet, az alkotás pont ettől tud egyedi lenni.

Nagyon fontos szerepe van a munkáidban a színeknek. Hogyan dolgozol velük?

Pillanatnyi megérzések alapján, játékosan, vagy éppen alaposan utána kutatva egy-egy szín szimbolikájának. Mindig az adott anyag és téma szabja meg a választást és az alkalmazásukat az adott felületen. Nagyon fontos számomra a színek jelentése, hangulata.

Hallgatva a válaszaidat, felmerült bennem a kérdés: átadható, tanítható-e a művészet? Ha igen, mi a titka az átadásnak?

Egyrészt át lehet adni a technikát. Másrészt nagyon fontos a bátorítás. Nem győzöm dicsérni a tanítványaimat. Igyekszem megteremteni a sikerélmény lehetőségét a számukra. Ebben nélkülözhetetlen az anyaghasználat elsajátítása. A gyakorlás: alkotni, alkotni, és megtanulni elmélyülni az alkotásban – ez a kulcs, ami beindítja a flow-t.

Mivel invitálnád a kiállításra az olvasóinkat?

Azt üzenem, hogy jöjjenek, és tapasztalják meg, hogy a színek mennyire szépek tudnak lenni, mennyi üzenetet közvetítenek. A hideg vaslemez – a színek hatására – mennyi melegséget tud sugározni! Szeretném közelebb hozni az emberekhez a művészetet, például azzal, hogy lágytextilek és színekben, formákban sokszínű festett zománcképek hogyan épülhetnek be abba térbe, ahol megjelennek.

Tanai Guzorán Anna Bonyhádon született bukovinai székely családban. Tanulmányait Pécsen, Szombathelyen, Kaposváron végezte. Alkotótevékenységét az iparművészet, azon belül is a textil műfaja jellemzi, de szívesen műveli a képzőművészet adta kifejezési lehetőségeket is. A szövött anyag iránti tiszteletet és szeretetet már gyermekkorában, nagyszüleitől megtanulta. Kis- és nagyméretű gobelinjeit mindig maga készíti. A szövött anyag és a festészet nyelvén fogalmaz meg érzéseket, élményeket. Formavilága általában elvont, ritkán alkalmaz konkrét megjelenítéseket. Színhasználata változatos; erős és áttört színek, lágy színárnyalatok, harmóniák egyaránt jellemzik. Munkái finom, bensőséges tónusaival gazdag érzelemvilágot, kontrasztjai erejével elmélyült gondolatiságot hordoz. 15 éve több csoportos kiállításon szerepelt, a 2002 és 2003-as megyei őszi tárlatokon díjazottként is. Alapító tagja az ART 9000 művészeti csoportosulásnak.

A Rezdülések című kiállítás ingyenesen megtekinthető a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárának 2. emeleti rendezvénytermében, 2026. június 26-ig, hétköznapokon 13−16 óráig.

Szabados Éva
Fotók: Tanai Guzorán Anna (1.), Máté Réka (2.)

Fotógaléria: Rezdülések – Tanai Guzorán Anna kiállítása a győri könyvtárban

Szilvási Krisztián fotói

5 kép