Vár a tenger

A soproni születésű, de immár több mint 30 éve Győrben élő Zsubrits Zsolt tanítói és mentálhigiénés végzettséggel rendelkezik, de folytatott tanulmányokat hittudományi főiskolán, valamint belemélyedt a pszichodráma módszerébe is. A KÉVE Művészeti Társaság tagja. 2012 óta foglalkozik írással, versek, novellák és egyéb prózai műfajú alkotások fűződnek a nevéhez. Ahogyan első regénye, a Vár a tenger ünnepi könyvheti bemutatójának elején beszélgetőtársa, Kerecsényi Éva elmondta, a kötetcím szimbolikus jelentést is hordoz: a vár – főnévi értelemben – egyben magára az otthonra utal. Arra az otthonra, amelyet a főszereplő család az 1550-es évek végén a történelmi események következtében egy csapásra elveszít.

Zsubrits Zsolt regénye valós alapokon nyugszik: a horvát Zsobrits család nemcsak hogy létezett, de egyben a szerző 500 évvel korábbi gyökerei hozzájuk vezethetők vissza. Az ő váratlan és kényszerű kálváriájuk vonul végig a lapokon, az a nehézségekkel és megpróbáltatásokkal teli út, amely folytán az adriai tengerpartról a mai Magyarország területére voltak kénytelenek áttelepülni. A török uralom után ugyanis hazánk több területe drasztikusan elnéptelenedett, így a nyugat-magyarországi régió egy része is. Ez a demográfiai katasztrófa érzékenyen érintette például a Nádasdy családot is, amely birtokainak zöme a Dunántúlon feküdt (többek között Sárvár, Sopron környéke). A főurak kérvényezték, hogy az elnéptelenedett területekre horvát jobbágyokat költöztessenek, így indult meg nyugatról, a tenger mellől is a vándorlás. Az emberek szekerekre rakták az életüket, és csakúgy jöttek földművesek, állattenyésztők, mint katonák, kisnemesek is, hogy újraindulhasson az élet Magyarországon.

A szerző kiindulópontja a Zsobrits család története volt – ahogyan ő fogalmazott: „A szívem is megszólalt, megérintett, hatott rám.” Ahhoz azonban, hogy Zsubrits Zsolt férj, feleség és három lányuk sorsán keresztül mutathassa meg az áttelepítéssel járó érzelmi drámát, traumát, ahogyan szó szerint „kihúzzák alóluk” az otthont, egyaránt szüksége volt a racionális (tervezői, mérnöki), valamint az intuitív (lírai) beállítottságára. A család három lánya például kitaláció – nincsenek akkori dokumentumok, amelyekből lehetne tudni, hány gyerekekük volt valójában. A kényszerű otthonváltás során aztán nagy szerepet kap a hit is, az egyház, amely jelentős segítséget volt képes nyújtani a kényszerű vándorlás lelki túlélésében.

A megszületett regényre pillantva Zsubrits Zsolt büszke arra, hogy a történelmi tény-alapokon nyugvó eseményeket sikerült saját, fiktív és élő szereplőkkel, cselekménnyel megtöltenie, mind „a saját gyermekeinek” tekinti őket. Világképéhez hasonlóan a könyvben is próbálta a „csoport szintű gondolkodást” egy magasabb horizontra emelni: ahol az ember nem azt nézi, mi választja el őt másoktól, hanem azt, mi az, ami közös, ami összeköt bennünket. A jó hírt pedig a legvégére tartogatta, miszerint nekünk, olvasóknak nem kell végleg elszakadnunk a Zsobrits családtól, mivel a folytatás kézirata már készen van, így a történet egy újabb könyv lapjain halad majd tovább.

Szilvási Krisztián
Fotók: Márné Tóth Krisztina, Szilvási Krisztián