''A szellem és a szív miatt beszélhetünk ünnepről''

Dr. Tóth Péter polgármesteri kabinetvezető köszöntötte a megnyitóra összegyűlt vendégeket. A könyves ünneppel kapcsolatban három momentumra mutatott rá. Egyrészt, mennyire fontos, hogy a főváros után a nagyobb vidéki városokban is létező igényt támogat a rendezvénysorozat, másrészt a helyi szerzők, alkotók is megmutathatják magukat, harmadrészt mert lehetőséget ad a találkozásokra, közösségépítésre és arra, hogy az olvasás szeretetét továbbadjuk a fiatalabb generációknak. A városvezetés képviselője zárásként jó élményeket, tartalmas találkozásokat kívánt.

A programsort Iancu Laura író, költő, néprajzkutató nyitotta meg. Ünnepi gondolatait az alábbiakban olvashatják.

„Tisztelt Könyvbarátok! Kedves Hallgatóság!

Nem tudom, Önök hogy vannak vele, de nekem nincs szükségem télre, fagyra, szélre ahhoz, hogy a hideg váratlanul felverjen. Például engem már attól is kiráz a hideg, amikor szembesülök azzal a jelenséggel, hogy az piros szín ott, amit éppen nézek, nincs a dologban, nincs is az én szememben, amivel nézem és látom, hanem a tárgy és a szem egymásra villanásában lobban fel. És ez a lobbanás addig ontja a piros színt, amíg egy vörösre érzékeny szem és egy vöröslő rezgés áll szembe egymással.

Mi ez az egész? Micsoda világba csöppentünk? Ha a világ valaha megjelent valamennyi könyvét elolvasnánk, akkor sem tudnánk a végére járni ennek a csodának. Csak a kérdéseink száma szaporodna, csak az éhségünk fokozódna, és valahol a nyugtalanságunk is. Mert korunk naturalista tudománya szerint a létezés, és így maga az ember is természeti eredetű, anyagi természetű, s mint ilyen, nem egyéb és nem is több, mint egy reprodukálható gép… És valóban, ez az ártatlan evolucionista teória a 21. századra a negyedik ipari forradalom formájában jön velünk szembe. Először még csak a lovat váltotta fel és utasította maga mögé a gépjármű, de mára már az ember géptársa is megérkezett, és csupán idő kérdése, hogy a humanoid robotok mikor fogják… de ezt a mondatot nem folytatom. Nem tudom folytatni, mert a divatbemutatókon modellkedő, a futópályákon versenyző robotok világától kiráz a hideg. De ez a hideg más. Ez a hideg nem a csodálaté, hanem a rémületé. Azért a rémületé, mert a fejközpontú, anyagelvű világkép tagadja a szellemet. És szellem nélkül az embert valóban nem különbözteti meg semmi ettől a mikrofontól. Az anyagelvű világkép megveti a szívet is. Pedig: vajon mi lenne az istenített aggyal a vér nélkül, amit a szív szállít a számára megszámlálhatatlan idegsejtjeiben?

És mi köze mindezeknek a könyvhöz? Nagy kérdés, kedves Hallgatóim, hogy milyen ember- és világkép tükröződik a könyvben! Nagy kérdés, hogy a könyv az agyunkat, testi voltunkat vagy lényünk egész valóságát szólítja meg? A könyvnek nagyon is sok köze van ahhoz, hogy az olvasó mivé és kivé válik a hatására. Ahogyan Muharay Elemér mondta: „A világ nemcsak rossz nyavalyákkal, háborúkkal és diktatúrákkal verheti le az egyént, de színes és pompás érdektelenségekkel is.”

A jó könyv, a jó szerző az olvasót küzdő- és szerzőtársává szerződteti. Arra vállalkoznak, hogy végigküzdjék magukat egy témán, egy kérdésen, és tudatosságot szerezzenek benne. Egyetértek azokkal, akik azt mondják: a 21. század embere vagy tudatos lesz, vagy nem ember lesz. A tudatos ember az, aki képes különbséget tenni hit és álhit, remény és illúzió, igazság és hazugság, valóság és propaganda között. A tudatos ember az, aki kapcsolatban van azzal az éltető titokkal, Szellemmel, amely valaha létrehozta, és amelyből a léte forrásozik.

Kíváncsiságból megnéztem a KSH adatait, amiből megtudtam, hogy Magyarországon átlagosan 15.866 könyv jelenik meg évente (2024-es adat). Beszédesek az egyes kategóriák adatai is. A legnagyobb példányszámot (35%) a „szórakoztató” irodalom teszi ki, ezt követik a gyermek- és ifjúsági könyvek 30%-kal, és 14%-kal az ismeretterjesztő és művészeti könyvek. És még egy számot mondanék: 2024-ben a magyarok közel 69 milliárd forintot költöttek könyvekre. Hogy miről árulkodnak a számok, az itt most nem érdekes. Szabad szemmel is látjuk, hogy könyvek tengerében úszunk. Gutenberg feltalálta a könyvet, a könyv pedig egy jól szaporodó jószágnak bizonyult. De nagy kérdés, hogy az igazán lényeges információk mennyisége, tudásunk megbízhatósága, érvényessége változott-e az utóbbi száz vagy akár ezer évben is?

Többet tudunk vajon elődeinknél? És mit ér a tudásunk? Jobb, egészségesebb, önazonosabb emberek lettünk? Mire használjuk a tudásunkat? Gyógyszerre és fegyverre – de nem önvédelemre és öngyógyításra. Mire megyünk a műveltségünkkel? Németh László azt mondta: „Az irodalmi műveltség, még ha alapos is, csak vállunkra vett kacagány, attól a testünk lehet akár szutykos is.”

Nem tudom, hogy igazam van-e, de én úgy érzem, hogy csak a világ külső burka cserélődött ki körülöttünk, csak a természetes környezetet váltotta fel a mesterséges környezet. Sem jobb, sem egészségesebb, sem tisztább emberek nem vagyunk elődeinkhez képest. De ezt a stagnálást, ezt az embernek maradást éppen a könyveknek köszönhetjük! Azoknak a könyveknek, amelyek őrzik a csodát, amelyek, mint szellemi bárkák, visszavezetnek minket a forráshoz, amelyből vétettünk. A könyvek révén ható szellem miatt több a könyvhét egy búcsúnál, egy vásárnál, egy pénzügyi, piaci eseménynél. A szellem és a szív miatt beszélhetünk ünnepről. Az ünnepnek köszönhetően találkozásokról. A találkozások hatására pedig megújulásról.

Mielőtt megköszönném a figyelmüket, engedjenek meg nekem egy – az eddigieknél is – személyesebb vallomást! Tizenhárom éves koromban, tehát bő három évtizeddel ezelőtt jártam első ízben Győrben, csodálatos emberek által szervezett remek honismereti táborokba. Nagyon-nagyon szerettek minket. Mi pedig módfelett csodálkoztunk azon, hogy ugyan mi szeretnivalót találnak rajtunk? Szerencsétlenek, szegények, tudatlanok és kulturálatlanok voltunk. Most már tudom, hogy ugyanabban a hidegrázásban részesültünk, amiről néhány perccel ezelőtt beszéltem. Ahogyan a szem és a tárgy találkozásában fellobban a piros szín, a moldvai gyerekek és a győriek találkozásában fellobbant a szeretet, az az erő, amitől a győriek is, és mi is, már más emberként tértünk haza, és életünk hangsúlyai megváltoztak, és én ezért örökké hálával tartozom Győrnek!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket! A Győri Könyvhét rendezvényét megnyitom!”

A Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárában író‒olvasó találkozókon ismerkedhetünk az idei könyvterméssel. A Baross utcán az intézmények és könyvesek standjai, dedikálások, kézműves gyermekfoglalkozások, zenei produkciók és bábszínház várja az érdeklődő gyermekeket és felnőtteket. A szombat estig tartó rendezvénysorozatra szeretettel invitálják az érdeklődőket a szervezők.

A 97. Ünnepi Könyvhét és 25. Gyermekkönyvnapok részletes győri programja itt olvasható.

SzaSzi
Fotók: Márné Tóth Krisztina