''a bor mélyebb, mint a pohár…'' - Az első izlandi hóregény a 97. Ünnepi Könyvhét és 25. Gyermekkönyvnapokon Győrben

Mennyiben következik a magyar történelmet belülről, a legmélyebb bugyrokig feltáró Neandervölgyiekből Az első izlandi hóregény? Sejthető egy egységes szövet a Darvasi életmű mögött. De vajon miből táplálkozik?

Látszólag nagyon távol áll egymástól a két írói teljesítmény. A Neandervölgyiek-ben szabadjára van engedve az idő, a novelláskötetben – bár hatalmas távot járunk be – folyton fegyelmezés alatt áll a történet. A novella nehezen tűri az idő kicsapongását. Nem tűr öntörvényűséget, azt hiszem. A novella rendőr, akit megcsal a felesége. Ha van közös pont a két formációban – nagyregény és novellagyűjtemény – akkor az az lehet, hogy a szerző mindig mindent meg akar írni – sajnos – , de ehhez a törekvéshez folyton szokatlan, különleges nézőpontokat keres. A szokatlanság – a különleges pozíció – lehet a közös pont, vagy lehet a dramaturgiai együttes. Illetve közös pont még a filmszerűség, a látványosság keresése. A Neandervölgyiek egy hatalmas, sokévados filmsorozat a magyar történelemről. Ezek a „viking” novellák, kisfilmek. Filmszerű történetek a világ bármelyik tájáról.

Az új könyv írásai a legkülönbözőbb külső és belső tájakra viszik el az olvasót. Miért tágult ki a perspektíva? Eltávolodás ez vagy közeledés?

Mert ez egy világtörténet. A novella, mint műnem, mint forma, nem csak konkrétan 1370-től létezik. Ami most születik, az volt régen is. Ami régen volt, így vagy úgy velünk maradt. A múlt járulék és éltető elem. Ezért hát elképzeltem a novellát az ősember barlangjában, és elbeszélgettem az AI-val egy kiselbeszélés lehetőségein belül. Szűkterű műfaj, fegyelmezett, de jó katona. Időben, térben hordozható, tkp. olyan, mint a római zsoldos. Született Rómában, eljut Pannóniáig, és ha szerencséje van, visszatér Rómába. Vagy Perugiába. Valószínűleg a novellák írásakor se kerestem mást, mint a nagy és a kicsi párosítását. Hangya és elefánt. Hogy bírják együtt, a kicsi és a nagyon nagy. Szerintem bírják. 

Vekerdy Tamás írta Zeamiról szóló könyvében, hogy ha nincs meg a kellő belső védelmező erő, akkor hal bele a színész a színpadi harakiribe. A Neandervölgyiek kapcsán tavaly feltette a kérdést az interjúnkban ( https://www.gyoriszalon.hu/news/19625/ ) : „Lehet-e, szabad-e ekkorát mesélni? Nem öl-e meg a saját fantáziám?” Honnan hová vezet a fantázia áradása?

Van egy válaszom, és talán olyan, mintha Coelho súgta volna. A fantázia akkor hasznos leginkább, ha végül magadhoz vezet. Bocsánat. Minden képzelődés, elutazás mögött nézzen magára az Én, ha szabad kérni. Oké, és akkor lenne egy EP-s válaszom is. Mintha ő írta volna. Mintha vele zajlott le volna a beszélgetés: 

A fantáziáról tetszik kérdezni? Igen. Jó, jó mindjárt válaszolok is, csak le kell ugranom a közértbe. Ó, és miért? Tejfölért küldött a feleségem, de hátha eszembe jut más is. (bónusz: és régóta tetszik a pénztárosnő is, a Margit) Áradjon tehát a fantázia, de vezessen haza. Ha kérhetem. 

Jorge Luis Borges szerint: „nem annyira a titok a fontos, mint inkább a hozzá vezető utak. Azokon az utakon pedig végig kell menni”… Milyen utazásra hív legújabb könyve?

Sokszínűre, ebben biztos lehetek. Ősember barlangja, Jézus Jeruzsáleme, a Balkán többszörösen a 90-es évek szörnyű háborújában, Írország, Barcelona, Törökszentmiklós, Róma, Martfű, Budapest, a digitális tér. Dehogy is mondtam el minden helyszínt. Nem is ez az érdekes. Hanem hogy ami történik, valójában bárhol történhet, de ahol történik, mégis kap egy különleges figyelmet és jellegzetességet. Sok hasonló eseményünk van az életben, de másképpen, kis eltéréssel másképpen lesz Londonban vagy Reykjavíkban. A feladat, hogy megérezzük a distancia természetét és dramaturgiai hatását. Mit is mondjak? Egy grönlandi embernek mást jelent a virágszirom, mint egy londoninak. Vagy egy szicíliainak. 

„Mert nem csak az író alakítja a történetet, az is kezeli az írót” – mondta a már említett beszélgetésünkben. Mit alakított a Neandervölgyiek, mit a Trapiti, és mit a mostani novelláskötet Darvasi Lászlón?

A novella fegyelmez. A nagyregény türelmessé tesz. A gyerekkönyv több esendőséget és játékot enged.

„Van egy mexikói mondás. Nem a kosár a nehéz, hanem a kakas. Szerintem fordítva van...” Ez olyan összefoglaló gondolatnak tűnik. Mesélne róla?

Élt a múlt században egy nagy cseh költő, Vladimír Holan. Ő ’68 után, amikor a hazájára rátörtek a kedves, nagyon barátságos oroszok tankokkal és egyéb technikai jószágokkal, illetve a kommunista imperializmus dühével, izolálta magát. Úgy is élte le az életét, hogy nem mozdult ki többé. Nem lépett az utcára. Otthon ült. Írt. Otthon verselt. Ha hasonlítani lehet a formátumot, olyan lehet ő a cseheknek, mint nekünk Pilinszky. Holan írja egyszer valahol, hogy a bor mélyebb, mint a pohár. Minden ilyen bonmot egy alapvetés, és kicsit variálható is. Ironikusan ezt tettem ezzel a csaknem nyitó mondatommal a vikinges novelláskönyvben. Ki se mozdulsz, tkp. én, de mindenütt ott lehetsz. Viszed a kosarat Törökszentmiklóson vagy Mexikóvárosban. Kosár nélkül a kakas elszalad. Ez a novella, azt hiszem. Egy kosár, amiből a kakas nem ugrik ki.

Szabados Éva
Fotó: Vas Balázs

Darvasi Lászlóval 2026. június 13-án szombaton, 16 órakor találkozhatnak a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárának rendezvénytermében, a 97. Ünnepi Könyvhét és 25. Gyermekkönyvnapok keretében.