Egyszeri és megismételhetetlen… − avagy mit vihettünk haza a II. Japán Napról?

Gyönyörű muzsikával, méltó helyszínen indították útjára a II. Japán Napot Győrben, a Klastrom Szálló udvarán. A megnyitóünnepséget megtisztelte jelenlétével Japán magyarországi nagykövete, Őexcellenciája Kimura Tetsuya is. A gazdag program, amelyet leginkább a két főszervezőnek, Sarman Szilviának (Mandala Teaház) és Scheich Rékának, a Gingko Távol-Keleti Kulturális Egyesület alapítóinak köszönhetünk, illetve a sok lelkes önkéntesnek és támogatónak, egy izgalmas és teljességet kínáló színfoltja Győr kultúrájának.
„A lehullott virág hátrahagyja illatát…” (japán közmondás)

Már a megnyitót belengte az a finom, éteri hangulat, amely annyira jellemző a távol-keleti szigetországra. E finomság mélyén fegyelmezett erő rejlik, amelyet leginkább a hazánkban is nagy népszerűségnek örvendő szamurájfilmekből ismerhetünk. A rendezvény látogatottságából egyértelműen látszik, hogy a győriek nagyon szeretik a japán kultúrát, különleges művészeti, filozófiai világában szívesen időznek.

A szervezők hihetetlen munkájának köszönhetően egy olyan igényes kínálat várta a látogatókat, amelyre méltón lehet büszke a Város, ahogyan ezt Kósa Roland alpolgármester ki is fejezte köszöntőjében.

Az érdeklődők amellett, hogy workshopokon ismerkedhettek, többek között az ikigai, ikebana, kalligráfia és a shirin yoku (japán erdőfürdő) világával, előadásokat hallgathattak a nó színházról, a kintsugiról, az animéről és a japán gondolkodásmódról. Majd kipróbálhatták a do-in-t és a shiatsu kezelést, megkóstolhatták a sushit és a szakét.
Mindezek alapján meggyőződhettünk arról, hogy a japánok sokat tudnak a tökéletesség felé vezető útról. Például azt, hogy a tudatos és kitartó erőfeszítés különleges minőséget teremt. Akik részt vettek a különböző workshopokon, azok rögtön saját magukon tesztelhették ezt a belső folyamatot, tollat, virágot vagy épp legyezőt ragadva a kezükbe.

Manga klub a kiállítók között
A II. Japán Nap sokszínű kiállítói között megtalálhattuk a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Manga klubjának standját is, ahol könyvekkel, beszélgetéssel és derűvel várták az érkezőket. Az élményről és a klubról Berecz-Linnert Évát, a győri könyvtár Központi Könyvtárának olvasószolgálati vezetőjét kérdeztem.

Milyen tapasztalataid voltak a II. Japán Napon?
Nagyon jól éreztük magunkat, kiváló helyszínt kaptunk babzsákokkal, úgyhogy ki tudtunk alakítani egy rögtönzött kis közösségi teret. Mellettünk társasjátékozni lehetett. Mi pedig kipakoltuk a mangákat (japán képregény), és jöttek is a fiatalok olvasgatni, beszélgetni, velem tartott a Manga klub két tagja. Tudtuk népszerűsíteni mind a könyvtárat, mind pedig a klubot. Készült az alkalomra egy japán tematikájú könyvajánló lista, azt is magunkkal vittük a könyvtári szórólapok mellé.
Mesélnél a Központi Könyvtárban működő Manga klubról? Kik járnak oda, és mit csinálnak a találkozókon?
2024-ben alakult, az ifjúsági könyvklubból nőtt ki. Középiskolások a tagjai. Barta Balázs volt a kezdeményező, aki közösségi szolgálat keretében dolgozott nálunk. Ő hozta az ismerőseit, és köréjük gyűlnek a többiek. Most körülbelül tízen vannak, akik rendszeresen járnak a havonta tartott találkozókra. Olvasunk, beszélgetünk, és néha nézünk is egy-egy mangát. Illetve a klubtagok együtt szoktak részt venni a Budapest Comic Con képregény találkozón és a MondoCon fesztiválon. A klubtagság ingyenes, csupán könyvtári beiratkozáshoz kötött, ami viszont 25 éves kor alatt díjtalan.
Mikor lesz a következő alkalom?
Június 24-én, és a nyár folyamán is tervezünk találkozókat.

Tōrō Nagashi – „Gyertek! Segítsétek partra a lelkeket.”
Az esemény sodró forgatagából kiemelném a Tōrō Nagashit, azaz a lampionúsztatás rítusát. E gyönyörű hagyomány arra szolgál, hogy jókívánságokkal kapcsolódhassunk eltávozott szeretteinkhez, akik talán maguk is üzennek a folyó innenső oldalán tartózkodóknak. A résztvevők legtöbben maguk készítették el a saját lámpásukat, melyekre különböző jelentéseket hordozó japán kandzsikat és szimbólumokat festettek.
A Tōrō Nagashi eredete az ókori Japánig vezethető vissza, ahol buddhista vallási rituáléként született. Eredetileg az O-Bon Fesztiválon ünnepelték, és úgy hitték, hogy a Tōrō Nagashi visszavezeti az elhunytak szellemét ősi otthonaikba. A lámpásokat eredetileg irányjelző fényeknek tekintették, amelyek megvilágították a távozók útját, hogy békében megtalálják az utat.

Idővel ez a gyakorlat túlnőtt a vallási határokon, és népszerű eseménnyé vált, amely megemlékezik a szeretteinkről és elősegíti az élők közötti egységet. A lámpások vízbe eresztése a gyász feloldását is szimbolizálja.
Reméljük, hogy a II. Japán Nap, amelyre szimbolikusan és az időjárás tekintetében Amateraszu Ómikami is áldását adta, egy hosszú távú hagyomány második lépése volt.
A szervezőkkel, Sarman Szilviával és Scheich Rékával készült beharangozó interjúnk itt olvasható.
Szabados Éva
Fotók: Bodnár Boglárka, Szabados Éva

